Shock!

december 04.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Sex Action: újra együtt a nagy csapat

Sex ActionSzeretem az olyan interjúkat, ahol nem szabvány kérdés-felelet “vívást” kell végigharcolni, kihúzni a szereplőkből az érdekes infókat, inkább egy kötetlen beszélgetés részének érezhetem magam. Így történt ez a “szekszeksün” esetében is, mikor egy evős-ivós hely egyik szegletében csatlakoztunk egy hangulatos evős-ivós trécspartihoz. A zenekar egy fő kivételével teljes létszámban képviseltette magát, a hiányzó Miksa által keltett űrt pedig a banda menedzsere, Nagy Gyula töltötte be. Szép lassan megrendelődtek az enni- és innivalók, majd némi hangzavar, aztán felbukkan az első kérdés:

Biztos létezik egy adag olyan ember, aki most fog szembesülni azzal, hogy létezik a Sex Action...

Matyi: Elég fiatalok lehetnek azok...

Vannak szerintem, mert akiket mostanában koncerteken látni... Néha én is megrémülök, hogy iszonyatosan nagypapa vagyok én is. Szóval ha pár szóval elmesélnétek, hogy hogy alakult a zenekar, ki honnan jött...

Matyi: Végre nem az a kérdés, hogy a Szasza negyvenedik születésnapja! (nevet)

Gyula: Úgy kezdődött a történet, hogy két éves volt a Fekete Lyuk, az irodába beállítottak hozzám a srácok, és azt mondták, mi lenne, ha ők lennének a fő fellépők a két éves Lyuk születésnapi buliján. Én ültem ott, ugye mindenkit ismertem, mindenki fellépett már a Lyukba, kivéve Zolit, a Dance, az nem lépett fel, és mondtam, hogy jó, legyen, ugorjunk bele. Így alakult meg a zenekar. Először megtartotta még mindenki a saját együttesét, de a koncert olyan jó hangulatban zajlott, olyan jól egymásra találtak a fiúk, hogy azt mondták, együtt fognak maradni. Ez különben 1990 március...

Szasza: Kilencven március 16-án történt az esemény, ahol a zene és az egyéb párlatoktól megrészegülve annyira ráéreztünk a hangulatra, hogy tudtuk, hogy ezt nekünk folytatni kell.

Matyi: És rögtön az első koncert botrányosan zajlott, színpadon vetkőző táncosnővel, ami addig nem volt. Aztán pedig a basszusgitáros Miksa és Szendrey Zsolt énekes alkoholgőzösen a koncert végén bevetették magukat a közönségbe. Addig gerjedt a gitár, Zoli egy kicsit színezett és vártuk, hogy visszajöjjenek. Aztán visszajöttek.

Szasza: Az előzményekhez még hozzátartozik, hogy a ’88-as évben én mindenféleképpen akartam Matyival zenélni, amire ő azt mondta, jó, rendben van, hozzam össze a történetet. Aztán azt hallottam, hogy a Kézi Chopinben van egy nagyon tehetséges basszusgitáros fiatalember, akit Somlyay Miklós néven emlegetnek, rengeteget tud inni és nagyon rajonganak érte a csajok. Ezért aztán az Almássy téren elmentem megnézni a Kézi Chopint és mondtam, hogy szeretném, ha beszállna a zenekarba, ő mondta, hogy semmi akadálya. Azóta is együtt vagyunk. Zolit meg több dobos kipróbálása után - illetve nem is dobosok voltak, akiket kipróbáltunk először, dobosoknak nem mondanám őket (nevet) - találtuk meg. Zana Zoli a Love-ban akkor nekem segített és akkor egyértelművé vált, hogy így négyen akkor mi csinálunk valamit. Ezután jött az a buli, amit mi erőltettünk Gyulának, és tényleg olyan mély nyomokat hagyott szerintem az alternatív közönségben, meg úgy egyáltalán a Vörösmarty Művelődési házban (nevet), hogy adva adódott a pillanat, hogy akkor marad együtt ez a társaság.

Akkor még többeteknek megvolt a zenekara, megvolt a Dance...

Szasza: A Kézi Chopin is megvolt, az F.O. Sysem is megvolt...

Zoli: Én akkor csináltam egy turnét az F.O. Systemmel.

Matyi: Igen, ott Zoli dobolt az utolsó turnén. Szaszának megvolt még a Love.

Szasza: A Love Bery Ary maradék volt...

Zoli: Abban is doboltam! Az ember, aki mindenhol dobolt!

Matyi: Utána szépen mindenki felszámolta a saját dolgait, annyira jól indult ez.

Tulajdonképpen ez egy projektnek indult?

Matyi: Persze, csak ilyen bulinak, hogy csináljunk egy balhét, jó kis rockzenét...

Mit toltatok, feldolgozásokat?

Matyi: Eleinte ilyeneket, hogy Cult, Zodiac Mindwarp. Persze minden zenekar feldolgozásokkal kezdi és akkor megtaláltuk a saját dirty rock irányunkat.

Szasza: Hat saját számot írtunk és a hetedik volt a Zodiac.

Matyi: Tényleg...

Szasza: Elszórakoztattuk magunkat azzal, hogy írtunk új számokat, nem kellett nekünk feldolgozásokat játszani. A Zodiacot eljátszottuk, az tisztelet volt, a többi pedig mind saját volt már.

Matyi: Elfelejtettem már, tényleg olyan rég volt. (általános derültség) Aztán természetesen jött a saját, amiben a fő imidzsfelelős akkor Zoli volt, jelzem mindenki hagyta. Annyira együtt rezegtünk.

Zoli: Egyet akartunk mindannyian.

Matyi: Ezért működött ez ennyire jól. A Fekete Lyukból meg ritkán jön rockzenekar, ezt nehezen emésztette meg az ottani metal/rock társadalom, mert ugye nem ez volt a trend addig. Egy vadonatúj irányt csináltunk.

Zoli: Lettek is zenekarok ugyanezen a vonalon...

Matyi: Egy év alatt olyan tábora lett a zenekarnak, hogy mi sem hittük volna. De mondom, az első fellépés után, ami egy kicsit botrányos volt, és akkor a zenekar maga az ötvenkettedik helyen állt, a látvány a showelemek és egyéb mókák mögött. Aztán ráfeküdtünk a zenére.

Zoli: Ez hallható is volt, hogy ráfeküdtünk a zenére. Az első lemeznél azért még egyszerűbb riffek voltak a dominánsak, a másodikon picit megbonyolítottuk.

Az első lemezt annak idején könnyű volt összehozni? Kiadás meg az összes ilyen hercehurca...

Zoli: Tulajdonképpen ott tartunk, hogy még most sincs kiadva. (nevetnek)

Matyi: Hát ez az!

Zoli: Írott cd-n van meg nekem. Csináltunk hozzá szép borítót, meg minden, de nincsen egyébként.

Matyi: Bakeliten volt, meg kazettán.

Gyula: Bevittem az anyagot Wilpert Imréhez, aki természetesen nem hallgatta meg. A mi szerencsénk az volt, hogy a Fekete Lyukban működött a Garázs Stúdió, ami a rádióban volt minden héten. Ott vették fel az anyagot, és Ferónak addig erőltettem, hogy tegye be a Garázsba, de meg is tetszett neki. Aztán én adtam ki, mint a “Fekete Lyuk Hangja”, erre alakult ez a BT. Készült ebből kazetta és bakelit lemez, manapság már egyetlen együttes sem mondhatja el magáról, hogy van neki bakelit lemeze. (nevet)

Igen, itthon ez nem annyira egyértelmű. Ezután volt három jó kis lemez, amin nagyjából ugyanazt a stílust fedeztem fel...

Matyi: Először volt ez a nagyon dirty, aztán kicsit a western vonalba mentünk, amivel megint csináltunk egy olyat, amit itthon megint csak senki. A harmadik kicsit már átmenet volt a majdan váltással kezdődő Actionbe.Sex Action

Az aztán tényleg nagy váltás volt.

Matyi: Inkább imidzsben és szövegvilágban.

Szasza: Adja magát a történet, mert ahogy most végignézzük az időrendi sorrendet, akkor ugye kilencvenben kezdődött az egész. A ’90-ben megírt számokat ’92-ben adtuk ki, tehát akkor került először lemezre, akkor adta ki hivatalosan és terjesztette az EMI. Tulajdonképpen két év eltolás volt, két éve mi már azt zúztuk. Mire odaértünk a ’93-as lemezhez, akkor kezdték megszeretni a Vörös a szádat, amitől mi már rég távolodni akartunk, hiszen a bluesokon keresztülmenve mögöttünk volt egy Megmérgezem vagy egy Kokain blues. Már olyan mélységeket éltünk meg, amiről azért mégiscsak akartunk valamit mondani és ez a gengszter-világ akkor ’93-94-ben már éreztette magát, akár ha a politikában megnézzük a változásokat is, mert utána lett a nagy váltás, nem csak nálunk, mindenhol. Utána ránk akarták húzni, hogy milyen lemezt csináljunk, amire mi magasan beintettünk.

Csináltatok nótát és azt visszadobták?

Szasza: Azt akarták, hogy csináljunk továbbra is ilyen western-hangulatot, ezt az utat járjuk, holott addigra mi már fel voltunk annyira dühödve, meg akkor már a világban mindenhol olyan szinten ütött és jött ez a hardcore, és már mi is távolodtunk attól a rég volt Sex Actiontől.

Matyi: A közönség nehezen fogadja el egy zenekartól, hogy ott az emberek ugyanúgy változnak az évekkel. Az első időben nekünk is a “baby, mutasd a melled, milyen a feneked”, ez volt a maximális rákendról. Meg mennyit igyunk. Aztán az embernek más gondolatai is jönnek, és azokhoz a gondolatokhoz már nem mentek ezek a (dúdolja) vörös a szád baby, hanem jöttek bele a hatások kívülről. Amelyek jó szigorúak voltak, és pont azt láttuk meg ezekben a hardcore-os dolgokban, ami - azok közül is azt hallgattuk igazán, ami súlyos volt - valamit megmozgatott.

Zoli: Nagyon jó lemez volt ám az Összeomlás.

Matyi: Csak sajnos ugye a közönség már nem fogadta el tőlünk. Ha annak idején hardcore zenekarként az Összeomlással robbantunk, akkor a mai napig ez az egyetlen igazán olyan lemez, ahol - és ez nem öntömjénezés -, magyar szöveggel, ennyire jó riffekkel, jól szól a lemez. Nagyon okosan megcsináltuk azt az albumot.

Érezhető is volt, hogy a közönség nem szereti?

Szasza: Teljesen más közönség lett.

Zoli: Kevesebben voltak.

Matyi: Baromi nehéz elfogadtatni, ha azt mondod, hogy te váltasz. Sajnos. A ZZ Top, az AC/DC meg tudja csinálni azt, hogy évtizedek óta ugyanazt játssza, le a kalappal előttük. De egymást hülyítettük be, és folyamatosan keresi az újat az ember és itt volt az, hogy nem foglalkoztunk senkivel. Ilyen szempontból mentünk a saját fejünk után: “most pedig váltunk, nem érdekel senki”. Bátorság kérdése meg... mindegy, szóval nem alkudtunk, ez a zenekar sosem alkudott.

Akkoriban olvasgattam, hogy azt is mondtátok, hogy nem is játsszátok az addigi nótákat akkor koncerten...

Matyi: Nem is fért volna össze egymással.

Zoli: Azért lett a névváltozás is. Ugyanazokkal a tagokkal egy új zenekar alakult.

Matyi: Nagyon érdekes volt, alapítottunk egy új zenekart, de mi annyira szerettük egymást, hogy el sem tudtuk volna képzelni mással.

Zoli: Lehagytuk a Sex előkét és lett Action. Az egy másik zenekar.

Matyi: Levágattuk a hajunkat. Legalábbis Szasza és én.

Zoli: Nekem meg ötven éve ilyen hajam van.

Utána jött a kavarás, mikor Action néven kijött a “sexact!on” lemez. (hangzavar támadt hirtelen, azt bogozzák, ki volt akkor még a zenekar tagja) Akkor te miért léptél ki hirtelen?

Matyi: Az már sok volt nekem. Nem a csapat, ezt azóta is visszasírom, minden zenekarom bánja, szegények, hogy mindig elmondom, hogy: “bezzeg a Sex Action”. Utálták is.

Zoli: Ez azóta is így van, nem véletlenül keltettük életre a dolgot.

Szasza: Olyan életmódot éltünk mellette, hogy azt egyszerűen sem fizikailag, sem pszichésen hosszú ideig nem lehet bírni. Az önpusztítás magasiskolája. (nevetnek) Erről szólt az egész történet, amiben Matyi volt az első, aki azt mondta, hogy ő ezt nem akarja tovább csinálni. Nem volt negatív hatása, meg tudtuk beszélni emberileg és persze nem esett jól semelyikünknek sem.

(Közben megbeszélték, hogy akkoriban indult el a Kartel és most lesz tíz éves évfordulója, ahova Zoli meghívja Matyit vendégszerepelni, de mivel mindannyian egyszerre beszéltek, fizikai képtelenség leírni ki mit mondott pontosan.)

Matyi: Ez a csapat tényleg egy olyan család volt és most örültünk, hogy a Szasza negyvenedik (direkt kihangsúlyozza) szülinapjára lett. Szasza mindig pengette ezeket a húrokat, hogy nyomjuk újra.

Zoli: De jó, végre én vagyok a legfiatalabb, de jó érzés. A másik csapatban ott meg én vagyok a legöregebb.

Matyi: Dehogy, a Miksa fiatalabb!

Zoli: De most nincs itt! (nevet)

Matyi: Szóval ezt Zsolti barátnője, kedvese...

Szasza: Most már a menyasszonyom.

Matyi: Ja, most már menyasszonya hozta össze.

Szasza: Jajmár!

Matyi: Szóval most így minden összecsengett és természetesen csak a Sex Actionöket játsszuk.

Az első három lemezt?

Matyi: Főleg az elsőre építve, de az első hármat, tehát az ami dirty rock volt Sex Action néven, a legjobb, leghúzósabb dalok, a legnagyobb slágerek. Tényleg nem gondoltuk komolyan, csak amikor lementünk próbálni, hogy Szaszának meglepetés legyen, amire mindenki azt mondta, hogy természetesen.

Szasza: Aztán mikor lenyomtuk a színpadon szerintem újra ugyanazt éreztük, mint kilencven március 16-án, mikor először zenéltünk.

Matyi: Talán józanabbak voltunk. (nevetés)

Szasza: Utána nem kellett leülni és megbeszélni, hogy igen, te akarod-e, nem hívogattuk egymást, hogy ilyen szövetkezés lett volna, hanem tökéletesen egyértelmű volt mindannyiunk számára, mind az ötünk számára, hogy ezt csináljuk. Ez most megint adott valami pluszt.

Matyi: Mint amikor olyan régi baráttal találkozol, akivel tíz éve nem találkoztál és ott folytatod ahol abbahagytátok. Összejöttünk és olyan természetességgel történtek a dolgok.

Zoli, te egyébként doboltál amíg nem volt zenekar?

Zoli: Doboltam Kartelen, mikor volt élő buli, akkor beültem egy-két számra hülyéskedni.

De gyakorlás szinten?

Zoli: Áhh... Dobszerelésem sem volt. Most sincs. Ragadics Csaba elvitte a dobomat, aki a Machine Mouse-ban játszott majd a Ramonesmania dobosa lett. Mondta, hogy: “nálam megvan, bármikor használhatod” és most azt mondtam, hogy most akkor használnám, vinném.

És ugyanaz a cucc?

Zoli: Nem ugyanaz, már azóta kicserélte, átvariálta, de tulajdonképpen az enyém. Dobverőt vásároltam, új tányérokat béreltem a bulira, egyikből lepényt csináltam állítólag. Mondták, hogy az egyik tányér, amit egy bulira kértem kölcsön, ilyen lepény lett. (mutatja, majd nevet)

És volt rozsda játék közben?

Matyi: Az első próba elején. Egy hónapig rágyúrtunk erre, elmentünk komolyan próbálni.Sex Action

Zoli: Beolajozódott szerintem.

Matyi: Be. Elsőre csikorogtak még a riffek, a breakek, de az volt az érdekes, hogy röhögve jöttek elő a témák. Alig kellett meghallgatni a nótákat. Egy hónapig tényleg olyan volt a próba, hogy megérkeztünk, egykéthá... és végigzúztuk, potyogott a vakolat. Összenéztünk, köszi, jövő hét, szia. És mindenki rohant a saját dolga után. Utána meg koncerten megdörrent. Azt nem kell elmondani milyen, mikor mi négyen állunk egy ekkora színpadon, ááá... Beszigorodtunk.

Szasza: Azért vannak rólad mosolygós fényképek.

Zoli: A dobolásról csak annyit, hogy azóta Mester Tamás engem hívott a stúdióba dobolni. Újraindult egy üzletág. (nevetnek)

Matyi: Nem véletlen, Zoli az ország egyik legjobb, legpontosabb dobosa. Szerintem. Ne fényezzelek?

Zoli: A Matyi az olyan gitáros... Van a Kartelnek egy kísérőzenekara és Matyi eljött az egyik PeCsa bulira játszani, és volt egy riff, ami nem működött. Matyi jött, belerakta és mondtuk: ezt vártuk, megvan.

Most egyébként ez az egész dolog milyen folytatással bír?

Matyi: Folytatjuk! Ez egyértelmű. Feldobták mindig ezt a labdát, de még nem ütöttük le.

Nóták íródnak?

Szasza: Igen.

Az első három lemez vonalán?

Matyi: Igen, ilyen kis dirty rock. Emiatt kezdünk újra bele, hogy ezt a stílust játsszuk.
(Közben megbeszélődik, hogy már nincs Cult, pedig milyen jó lenne.)

Matyi: Úgy tervezzük, hogy néha-néha lesz egy-egy nagyobb koncert. Ugye, Gyula?

Gyula: Hogy hogy tervezzük, azt még nem tudni, de az biztos, hogy a nagy fesztiválokon fellépünk.

Az egyéb zenekaraitok mennyire bírják ezt az egészet?

Szasza: Szerencsés vagyok ebben a dologban, mert Hangya intézi annak a frontnak a dolgait és ott elsődlegesen a Junkies az, ami mérvadó, az a fő zenekar. Ezért aztán a Zorall - de ott van még a Zero-G Hangyának (az interjú idején legalábbis még volt - a szerk.) - másod- vagy harmadvonalon működik. Ezért szerencsére amikor a Junkies esetleg nem tud menni, majd a Sex Action megy, és tervezünk nagyobb dolgokat. Össze lehet egyeztetni, pont azért. A Sex Actionnel nagy dolgokat tervezünk, nem klubozgatni fogunk, hanem kiemelt koncerteket szeretnénk játszani. Ugyanígy kiemelt tavaszi, illetve őszi záró budapesti koncertet, még nem tudjuk, hogy ebből kettő vagy három megy el egy évben, ez majd kiderül. A Zorall meg klubozgatni szokott, bárhol tud játszani, teszem azt még a kiskocsmákban is.

Matyi: Az a lényeg, hogy jólessen, nem taposómalomként. És most tényleg jólesik. Főleg ha most összerázunk egy új lemezt, ami tavaszra meg is jelenik, kell egy jó negyedév hozzá, hogy megírjuk a nótákat. Nekem egy csomó alaphang van a fejemben, a gitáros kezdi el a riffekkel...

Akartam is kérdezni, hogy riffel indul mindig a dolog?

Matyi: Igen, riffből indítom, aztán meghallgatják a fiúk.

Szasza: Most már olyan jó kis modern gépe van otthon, bele van minden rakva, kis stúdió. Odamentem és már kész tényeket tudott mutatni.

Matyi: Filmzenéket is csinálok és ahhoz kell. Annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy tudom, hogy a Szaszának mi a jó hangfekvés, mi az, ami kiszakad belőle jól. Eleve úgy gondolkodom, hogy Zoliban, Mikiben, Szaszában. Tudjuk, ismerjük egymás minden rezdülését.

Neked volt ez a Mátyás Attila és barátai című dolgod. Ez még projekt jelleggel működik még?

Matyi: Van, most Mátyás Attila New Age Band vagy mittudomén. Mindig másfajta nevet adunk neki a megtévesztés végett, de csinálgatjuk. Az F.O. Systemtől az Agnus Dei-ig meg a mostani szólólemezem dalait játsszuk. Nem annyira megy annyira sajnos, mint a Zorall, de ebből a szempontból nekem jobb, mert így a Sex Actionre több erőt tudok áldozni.

Miksa mit csinál egyébként a banda mellett?

Matyi: Hát azt nem mondanám el... (erre mindenkiből kitör a röhögés)

Akkor csak a publikusat.

Gyula: Fradi meccseken üvöltözik.

Szasza: Vállalkozik.

Matyi: Aktív Fradi drukker.Sex Action

Zoli: Az sem publikus, mert ki van tiltva.

Tyű... Ő zenélt az utóbbi években?

Szasza: Ameddig bírtuk a dolgot az Actionben, de én véget vetettem annak a dolognak tavaly.

Matyi: De Miki nem zenélt azóta. Ő is annyira örült neki, mikor megcsináltuk ezt újra. Tényleg mindenki iszonyatosan lelkesedett.

Szasza: Ő nem volt hajlandó mással zenélni, szerintem ő az egyetlen ember, aki csak velünk hajlandó zenélni, akkor inkább nem zenélt.

Van egy ilyen érdekes kérdés, hogy egynémely fórumokban jöttek ilyen vélemények, hogy van nekünk már Tankcsapdánk meg Junkiesunk a lazább zenékből, és akkor hova jön itt a Sex Action. Törődtök ti az ilyenekkel?

Matyi: Persze, az ember meghallgatja, csak én azt tudom, hogy mi indítottuk ezt el. Nem a Junkies-vonalat...

Zoli: A Tankcsapda az előzenekarunk volt. Nem azért, mert ledegradáljuk őket, csak tegyük helyére a dolgot.

Matyi: A mai napig is azt hiszem az egyik leghitelesebb csapatok egyike voltunk abban az időben és ez a mai napig megmaradt. Nekünk nem kell magyarázkodni, egyszerűen mi megfogjuk a hangszert. Ezt a vonalat senki nem csinálta jobban soha, mint mi, azóta se csinálták úgy igazán. Lehet, hogy éppen a trend nem ez, de annak idején, mikor elkezdtük legelőször nem, hogy nem volt trend...

Szasza: Mi teremtettük meg ennek az egésznek az alapját. Egy Beatrice, egy Piramis és egy Bikini mögé kellett beállni. Illetve elé, mert azok előtt kellett játszani és ott kellett megteremteni egy saját létet. Amire azt mondom, ha vannak kétkedők - mert biztos vannak, hogy kell-e ez az embereknek -, akkor ugyanúgy vannak olyan emberek, akik a tíz év alatt a nyugtomat nem hagyták egy héten, hogy ne kérdezték volna meg ötvenszer, hogy: “mikor lesz már Sex Action, miért nincs Sex Action, nagyon szeretnénk, ha lenne és nekünk milyen sokat jelentett”. Ez például azért volt érdekes - és persze nem hiszem, hogy elszállunk, hogy a Szigeten mennyien voltak - mert rengeteg olyan ember volt, akinek ez érzéseket adott. Én azt hiszem vannak olyan emberek, akiknek mi tudunk adni.

Matyi: A régieknek. Akik ezeken a slágereken ha nem is nőttek fel, de a fiatalságuk ez a zene és az szerintem mindenkinek itt maradt. (a szívére mutat) Egy Vörös a szád vagy bármilyen kis riff megszólal és az ember azt mondja, hogy naa... Az más kérdés, hogy a fiatalok, de azok közül is sokan megismerhetik. Azt mondom, hogy ott egy Rolling Stones, akik nálunk pont egy generációval idősebbek, én a mai napig felnézek rájuk, és még mindig azt látom bennük, hiába öregek, mégis azt mondom, milyen jó arcok ezek és nyomják a rákendrollt.

Szasza: A zenék meg megférnek egymás mellett, ez az osztódás, hogy ez ezt szereti, az azt szereti... Zoli sem egy zenekart szeret, én sem, és mégis vannak közös pontjaink, amit nagyon-nagyon kedvelünk, ZZ Top, AC/DC, Zodiac Mindwarp. A jó zenét mindenki el tudja fogadni, tehát ennek létjogosultsága biztos, hogy van.

Matyi: Meg bocsánat, hogy ezt mondom, nem nagyképűség, de ez olyan kaliberű dolog szerintem a Sex Action, ami fölé emelkedik ennek a piti kis küzdelmeskedésnek, én ezt érzem. Annyit letettünk mi már az asztalra a magyar rockzenében, hogy nem kell ezzel foglalkoznunk, hanem egyszerűen csak tudjuk, hogy nagyon jól zenélünk a színpadon, már úgy, hogy együtt. Mert vannak virtuózabb zenészek is persze, de kit érdekel, együtt kell jól szólnia úgy a daloknak, hogy az embernek leessen az álla. Szerintem mi fölé tudunk emelkedni, mert nem megyünk bele ezekbe a kis hülyéskedésekbe. Ennyi. Felmegyünk a színpadra és nagyon jól eljátsszuk azt a fajta dirty rock’n’rollt.

Divatot - jó értelemben véve - mennyire gondoltok csinálni a dologból? Szerintetek a nem rock-média mennyire fog vagy rá fog erre harapni bármennyire is?

Matyi: Most van egy médiaszemélyiség köztünk, így ha akarjuk, ha nem, nem tudjuk kikerülni, hogy Zoli révén erre jobban odafigyeljenek. De akkora botrányokat már nem tudunk csinálni, hiszen a világ azért elszaladt. Nem is akarunk ezért polgárpukkasztóak lenni.Sex Action

Szasza: Inkább a zenével törődünk.

Matyi: Örülünk ha benne vagyunk a mainstreamben, de nem erőltetjük, ahogy régen sem. De szerintem biztos benne leszünk valamilyen szinten mindig a médiában. Én azt szeretném, ha a Sex Action továbbra is az az érték legyen, ne a botrányról szóljon a dolog. De a média majd eldönti.

Szasza: Tesszük a dolgunkat. Zenélünk, szórakozunk, jól érezzük magunkat.

Akkor ide jól illik az egyik ilyen megszokott kérdésünk, hogy egyenként el tudjátok mondani, hogy húsz év múlva hova képzelitek el magatokat meg hogyan?

Szasza: (nevet) Ezzel játszottunk egy időben, mert momentán ’94-től erőltettük azt - csak sajnos nem csináltuk meg és ezt nagyon-nagyon sajnálom - hogy, annak idején borítékba le akartuk tenni, hogy mondja el mindenki a másikról a véleményét, hogy mit gondol, hogy hol lesz, mit fog csinálni, hogy fog kinézni, egy-két ilyen dolgot...
Én nem tudom, én nem vagyok jós, mi lesz velem akkoriban vagy hogy lesz. Zenélni fogunk, az biztos.

Matyi: Biztos vagyok benne. Ha élünk mindannyian, akkor zenélni fogunk. (nevet)

Szasza: Remélem addigra már aranylemezünk is lesz, kézzel fogható. Eddig is volt ugyan, de...

Matyi: Csak egy kicsit higgadtabb nóták lesznek.

Szasza: Azt beszéltük meg, hogy ha infarktus-veszély van, akkor visszahúzunk a tempóból, jó kis bluest fogunk játszani.

Matyi: Ha nem is bluest, de dirtyt, csak jó lassan. (nevetnek) Ennyi lesz szerintem a változás. Meg nem iszik meg a csapat annyi - most már én amúgy se - whiskyt, érted.

Zoli: Én a Matyiét is iszom!

Akkor jó, hogy az átlag megmaradt.

Gyula: Azt hozzá kell tennem, hogy koncert előtt egy üveg sörnél senki sem ivott többet.

Szasza: Nem is kellett.

Matyi: Ettől profi egy csapat. A rockandroll a színpadon nem mindig jó, mert különben elesik az ember. Utána persze az egész csapat...

Zoli: Én mindenki helyett...

Gyula: Én az első bulin, a március 16-ai bulin, mikor elkezdődött a koncert, bementem az irodámba és bezárkóztam. Mondtam, hogy engem agyon fognak verni. (nevet)

Matyi: Az alakuló koncerten mocsok részeg volt a csapat...

Gyula: Az utolsó számra kimentem és még játszottak. És még mindig játszanak... Azt láttam, hogy egyszer csak vége lett. (nevet)

Matyi: De nem hitte el a közönség akkor...

Gyula: Úgyhogy utána videóról néztem meg az egészet.

Matyi: Egy a lényeg, hogy mindenki élvezze, mert mi nagyon élvezzük. Pláne azok, akik régről ismerik a nótákat, azok üvöltsék velünk és onnantól kezdve nincs duma.

Gyula: Hozzá kell tennem, hogy majdnem minden beálláson ott voltam a Szigeten, és felvétel is tanúsíthatja, hogy a beállásokra nemigen voltak kíváncsiak az emberek, de a Sex Actionön már akkor nagyon sokan ott voltak és telefonáltak összevissza, hogy itt vannak a mesterek, ordibáltak.

Matyi: Egy iskolát alapítottunk ezzel, a dirty rockkal. Azt a fajta rockandrollt, ami után egy csomó olyan csapat jött és ez nem baj, én ennek nagyon örülök. Hála Istennek.

Zoli, neked milyen érzés az, mikor annak idején zenéltél a csapatban, akkor te csak “egy dobos voltál, aki elkezdett egy projektet”, ami valamilyen rap-szerű őrület, és most te vagy Zoli a médiaszemélyiség, az ország megmondója, aki most - hülyén hangzik - de “visszamegy” dobolni egy zenekarba?

Zoli: Ez nem visszalépés. Ott megvan az a Zoli, itt meg a fiúkkal nagyon szívesen dobolok. Ha kell, akkor csak egy triangulumot ütögetek hátul, csak ott lehessek.

Szasza: Ez a tíz év úgy telt el, hogy nem lógtunk egymás nyakán, és onnantól folytatódott a történet, ahol abbahagytuk. Más zenekarok feloszlanak, veszekednek, ujjal mutogatnak, nálunk ez valahogy teljesen másképp ért véget és másképp is folytatódott. Nem hiszem, hogy ha belegondolunk a zenei történelembe, volt-e egyáltalán, hogy valaki folytatta volna. Én kívánom mindenkinek, hogy találjon rá az embereire így tíz év múlva is, ha nem fognak addig anyázni és ujjal mutogatni. (nevet) Hány csapatot tudnék mondani, ahol most is anyáznak...

Az utolsó, nagyon hülye kérdésünk következik: mindegyikőtök mondjon egy mondatot, hogy mi az élet értelme!
(nagy csend)

Matyi: Maga az élet.

Szasza: Ha már rövid az élet, legyen vidám. Ez kalózmondás.

Zoli: Az élet értelme? Valami nagyon nagy hülyeséget akartam mondani, csak nem jött ki. (töpreng)

Kijöjjön a kukorica a fog közül... (mivel közben befejeződött egy vacsora is, melynek maradékát épp próbálta eltávolítani a fogai közül a mester. Jók a fogaid, Zoli!)

Zoli: Neem, ez hülyeség. Ez nem olyan kaliberű hülyeség. (még mindig töpreng) Mindig azt tehesd, amit akarsz, amihez kedved van. Az élet értelme tudod mi? Szabadság. Éljen a forradalom! (általános röhögés) Most mondom meg az igazit: (odahajol a diktafonhoz) Szabadság, testvériség, egyenlőtlenség! (szótagolja, majd szépen röhögésbe fullad a társalgás...)

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.