Shock!

december 04.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Cynic: Kindly Bent To Free Us

1112cynicVan egy jó hírem, meg egy nem túl jó. Na rendben, egy rossz. A jó az, hogy a Cynic visszatért, illetve itt voltak már egy jó ideje, de most végre a 2008-as Traced In Air után újabb egész estés alkotással jelentkeztek. Ez jó, mivel az utóbbi két EP igen karcsú volt, és mindenki, de legalábbis a rajongók már a csontig lerágták a körmüket izgalmukban, hogy kedvencük vajon milyen irányba mozdul el 2014-ben. A rossz hír pedig, hogy akik epekedve várták a Focus folytatását, jobban teszik, ha felmondanak a munkahelyükön, lehúzzák a WC-n az aranyhalaikat, és Tibetbe zarándokolnak, ahol egész nap befagyott hátsóval meditálhatnak azon, vajon miért nincs többé hörgés a Cynicben. Akik pedig vevők a csapat másik orcájára, még ne örüljenek azonnal, mert ez a lemez nem biztos, hogy az a lemez, amitől a szép új világ eljövetelét remélték.

megjelenés:
2014
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 28 Szavazat )

Személy szerint már annyi óraszámot fordítottam erre az anyagra, hogy ha a munkahelyemen mindezt túlóraként számolnák fel nekem, már nyugdíjba is vonulhatnék, mégsem érzem, hogy sikerült volna teljesen kiismernem a lemezt. Legalábbis ennek tudom be azt, hogy képtelen vagyok megszeretni a Kindly Bent To Free Ust. Pedig a neten mindenfelé sorra kapja a dicsérő szavakat, és valóban, nem rossz ez az anyag, még Cynic mércével mérve sem, csak hát valami nagyon hiányzik innen, valami, amitől a zene több lesz, mint szimpla háttérmuzsika. Márpedig nekem pont ez a bajom a Kindly Bent To Free Usszal: kellemes, jó zene, de nem különleges, nem hagy nyomot bennem, nem mos át, csak körbecsordogál. De lehet, hogy velem van a baj, pedig tegnap este meg is borotválkoztam, de akkor nézzünk bele együtt ebbe a dalgyűjteménybe, hátha most felfedezem a fényt az alagút közepén.

A nyitó True Hallucination Speak nem annyira elborult, mint a címe sejteti, és egyáltalán nem lep meg az iránya sem az utóbbi EP-k fényében. A zene voltaképpen a csapatot híressé tevő stílus egyfajta felhígított változata. Talán több érzés van benne, mint a Focus vagy a Traced In Air dalaiban, tényleg Masvidal se hörög már, de nem is hiányzik innen az acsarkodás: a gitártémák lebegősek, szabadon folynak egymásba, ami azért nem annyira nyerő dolog, mert így olyan érzésem támad, mintha csak céltalanul, különösebb elgondolás nélkül lebegnének át az éteren. Sean Reinert dobos még ebben a dallamcentrikusabb és bizony limitáltabb közegben sem mindig képes megzabolázni magát, nem hiába az egyik legjobb dobos a szakmában. Sean Malone basszusjátékán is hallatszik, honnan érkezett a fickó, de nála is mintha azt érezném, hogy visszafogja magát, méghozzá kényszerből. Igaz, hogy a banda agya mindig is Masvidal volt, de mintha ezúttal tényleg minden mást elnyomna a zseni jelenléte.

A lemez kvázi-slágere, a The Lion's Roar olyan pozitív kicsengésű darab, ami tökéletesen jelzi, ki itt az igazi góré. A dalt Paul jó kedélyű riffjei uralják, Reinert és Malone talán még soha nem szolgálta így ki társuk igényeit, mint most. Persze nem akarom így látatlanban valamiféle diktátorként feltüntetni a gitárost, mert lehetséges, hogy tökéletesen demokratikus környezetben fogantak a lemez dalai, viszont ebben az esetben meg az előre beharangozott nagy progressziót nem érzékelem sehol. Még a címadó dal hoz némi érdekességet hangszeres téren, itt már a ritmusszekció is kinyújtóztatja kicsit elgémberedett végtagjait. Visszautalás ez a korai időkre, jól is esik, bár maga a dal megint csak inkább kellemes, mintsem kiemelkedő szerzemény. Még az album megjelenése előtt főleg Masvidal beszélt arról, hogy ezúttal még mélyebbre merültek a futurisztikus hangzásban, s ez éppenséggel az Infinite Shapesben hallatszik is, habár épp az ének vesz el cseppet ebből a sci-fi érzésből, mivel nem sok effektet pakoltak rá. és hát az igazat megvallva a mi Paulunknak soha nem volt kiemelkedő énekhangja.

A Moon Heart Sun Head elejét meghallva átéltem életem második halálközeli élményét. A szóban forgó, mindössze tíz másodperces nyitás alatt olyan szitokszavak suhantak át fénysebességgel agyamon, mint 'N Sync, Backstreet Boys vagy Take That. Hála az égnek, ennyire azért Reinerték se progresszívek, és a dalt a megszokott cynices módon folytatják. De itt sem találok igazán kiemelkedő momentumot, egészben nézve pedig ez a dal is csak maximum kellemes kategória. És van még itt három másik szerzemény, amelyekbe már felesleges is belemennem, mert ezeknél is csak ugyanazt tudnám elmondani. Persze, néhol akadnak zseni pillanatok, de ez kevés. A keverés pedig csak még tovább rontja az összképet: tompa, félkész jellegű, mint egy jobban sikerült demó. Fel nem tudom fogni, miként sikerült ezt így összehozni 2014-ben.

Talán túl sokat akart a csapat, talán ők sem tudták pontosan, mit is szeretnének: egy ízig-vérig progresszív anyagot vagy egy slágeres, meditálós lemezt. Én most úgy látom, valahol a kettő között huppantak a földre, amit sajnálok, mert tényleg vártam már egy meglepő húzásra, valami igazán progresszívre, de a Kindly Bent To Free Us sajnos egyik sem, főleg nem a Cynic-életműhöz képest. Azért mindenképp érdemes próbát tenni az albummal, fájni nem fog, annyira nem is hosszú, és könnyen meglehet az is, hogy csak én vagyok kevés ehhez a produkcióhoz.

 

Hozzászólások 

 
#6 3mnxh 2014-03-02 00:43
Az hagyján, hogy semmitmondó és unalmas az új lemez, de hogy szövegileg mekkora egy zagyvaság az egész... Oké, Paul sosem a dalszövegeiről volt híres, de ezúttal kb. egy random text generatorral került egy szintre. :(
Idézet
 
 
+1 #5 Vajda Béla 2014-03-01 14:40
Bocs fiúk de szerintem a hiba a ti készüléketekben van. EZ AZ ÉVEZRED LEMEZE!
Nagyon szeretem a Focus-t is de nekem már elegem van a hörgésből, sőt kövezzetek meg nyugodtan de sokkal többet szeretnék hallani Paul hangjából tisztán torzítás nélkül mert úgy jó ahogy van! Utoljára 97-ben éreztem ugyanezt amikor megjelent a Fates Warning - 'A Peasant Shade Of Gray' lemeze, valami megfoghatatlan hangulattal bíró korszakalkotó mű született. Minden nap hallgatom, megjegyzem nem vagyok zenész de nekem semmi bajom a hangzással. Ennél sokkal rosszaban megszólaló demokat is (The Bedlam - General Rejection) is istenítek a hangulatuk és a jó dalok miatt. Mindenki változik ők is, mi is és pontosan ezt imádom, hogy meg sem próbálják megcsinálni azt a régi albumot újra és újra. Az akkor volt ez meg most van...
Idézet
 
 
+4 #4 sepumark 2014-02-28 19:06
Johet Djent, Prog. (Death) Metal, mindenfele divatcore dolog, a CYNIC több mint 2 evtizede egy lemezbe preselte a komplexitast, a hihetetlenul megkomponalt dal(lam)okat es a brutalitast...
De Ok sem tudtak tulszarnyalni a FOCUS nagysagat.
Mindenesetre jot tett mindenkinek az a majd' masfel evtizednyi szunet, mert ennyire biztosan szukseg volt hogy belassak, van ertelme ezen a neven egy homlokegyenest mas iranyba indulni.
Meg nem hallottam az uj lemezt, de az elodeiket nekem is hosszu honapokig kellett szoknom a Focus utan... viszont pont ez a jo a Cynic-ben... szeresd vagy gyulold Oket, a Cynic lemezei megosztjak a szakmat es a kozonseget is egyarat, mindegyik hanganyaguk zsenialis es van egy olyan lemezuk amit biztosan sokan le akartak koppintani, esetleg tulszarnyalni... de ez meg Nekik maguknak sem sikerult :)))

Volt szerencsem a tavalyi DTA Europe Tour-on elcsipni Masvidal es Reinert Urakat, akikkel remekul el lehetett csevegni es kedvesen dedikaltak mindent amit elejuk toltam (Death, Cynic, Aeon Spoke, Portal), foleg Sean volt nagyon vidam, mert allitasa szerint meg soha sem dedikalt egyszerre ennyi "Reinert" kiadvanyt.
(Mr. DiGiorgionak meg tobb culat vittem, de O is allta az ostromot rendesen) :D

Visszaterve a Cynic-re... izlesek es pofonok, de azt nem rohatja fel Nekik senki hogy nem szoltak elore :)

Buszke vagyok Rajuk hogy ujra/mindig leteznek es alkotnak.

LONGLIVSZINIK!! !
Idézet
 
 
+4 #3 ezrrl 2014-02-28 15:06
Sokat hallgatom!

Valóban visszafogottnak tűnik az egész!Bár Malone játékáról így is csak szuperlatívuszo kban tudok beszélni!A Carbon-based anatomy EP egyelőre nagyobb nyomot hagyott bennem!
Olvastam róla nagyon alázós,ill. istenítő kritikát!Számom ra 8 pontot ér!A keverés viszont valami rendkívül gyatra,tompa!Mi ntha Dolby szűrő lenne rajta 66-szor!

Ami viszont számomra a legjobban számít,hogy nem tudok mondani még 1 ilyen bandát,aki csak valami picit is hasonló zenét játszana!Egyedi !

Szóval a Cynic,az Cynic!
Idézet
 
 
+3 #2 JamesSmith 2014-02-28 12:11
Azért talán érne egy nyolcast. Annyira nem vészes album.
Idézet
 
 
+5 #1 Chris92 2014-02-28 09:24
Bármennyire is szeretem a Cynic-et, sajnos egyet kell értenem a kritikával abból a szempontból, hogy a szellősséggel alaposan átestek a túloldalra és emiatt érződik olyan két-szék-között-a-padlóra féle anyagnak, plusz a hangzás se segít. Pedig nála kicsit pozitívabb az összkép pontozást tekintve (olyan 7-8) és van egypár szám, ami bejön, de még így is csalódás.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.