Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Harem Scarem: Thirteen

1023haremscaremcBármekkora vargabetűket is tett fennállása majd' negyed évszázada alatt a Harem Scarem, azzal azért nem nehéz kiegyezni, hogy a '90-es évek legfontosabb dallamos albumai közül legalább három szárad Kanada valóban kultikus melodikus rockereinek lelkén. A mai napig elérzékenyülök, amikor leveszem a polcról a hét lakat alatt őrzött, zseniális bemutatkozó anyagot és a korszakalkotó Mood Swings korongot, amelyeket első kanadai nyomásban sikerült anno megszerezni, no meg a csodálatos japán kiadású Voice Of Reasont, a csapat számomra legérettebb művét.

Az eltéveszthetetlenül sajátos zenei világát egykoron lemezről lemezre korszerűsítő juharleveles kvartett az elmúlt két dekád alatt produkált totális eltévelyedést a power popos Rubberrel, látványos feltámadást a Weight Of The World / Higher tandemmel, ünnepélyes, ám senki által komolyan nem vett nyugdíjba menetelt a Hope lemezzel, Harry Hess énekes és Pete Lesperance gitáros valahogy mégis mindig jól jött ki mindenből. Még abból a megbocsáthatatlan manőverből is, amit tavaly hajtottak végre a Mood Swings újrafelvételével és kiadásával. Úgy tűnik, valamiért nem tudunk rájuk haragudni huzamosabb ideig, na.

megjelenés:
2014
kiadó:
Frontiers
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 9 Szavazat )

Persze az ember van olyan gyarló, hogy semmit nem ad ingyen, és ennek fejében simán elvárja a hálát, vagyis, hogy újabb élvezetes perceket tölthessen a Hess-Lesperance duó által működtetett háremben. Ez most, úgy tűnik, ismét megadatott, sokkal inkább, mint az előző albumok idején. A 13-as szám mindenképp szerencsét hozott, a Thirteen anyaga meglepően erősre, koherensre sikeredett. Lesperance mester összekeverhetetlenül nyakatekert riffelésével indul a korong, a Garden Of Eden egyértelmű visszacsatolás a Mood Swings irányába, amit rögvest árnyalnak is az ezt követő Live It bluesosságával és Beatles hatásával. Nem túlzok, a harmadikként érkező Early Warning Signs úgy briliáns, ahogy van. Elképesztő cizelláltsággal építették fel, óriási tempóváltások és egy mintaszerűen kiagyalt bridge-kórus szekció jellemzi a témát. Az a négyszólamú refrén minden pénzt megér, és akkor még ott van Lesperance szólója...

Kissé egyenesebb az ugyancsak óriási The Midnight Hours, ami szintén a korai időkre reflektál felejthetetlen énektémáival, de simán az a korszak a klasszikus power lírai ívet leíró Whatever It Takes is. Ha ezt a dalt a Def Leppard vagy Bryan Adams hozza ki úgy '91 körül, semmi sem mentette volna meg a slágerré válástól. Továbbra is maradunk két évtizeddel ezelőtt, a Saints & Sinners percei fullosan hozzák a klasszik HS-érzést. Itt is mekkora már a refrén, meg az a rendhagyó riff, ami kigördül Lesperance ujjai alól! Sosem értettem, miért nem lett ez a fickó legalább egy kicsivel elismertebb, egyszerűen világklasszis hat húron, a krémek krémjébe tartozik.

Ami a folytatást illeti, az All I Need hangszerelésében némileg eltér az előzményektől, a verzék alatt a gitárok Coldplay-esen színeznek, a refrén azonban vérbeli Harem Scarem. Imádnivaló a korai AOR-időket felelevenítő Troubled Times is, de a Never Say Never lágyabb hangvételébe sem tudok belekötni. A lemezt záró Stardust talán a legkülönlegesebb tétel mind közül. Egyszerre rockos és lírai ez a Voice Of Reason albumra emlékeztető szerzemény, gyönyörűen rétegzett éneksávokkal és kiváló gitárokkal van megáldva, méltó befejezése a lemeznek.

Mit is írhatnék még? Abszolút meggyőző, mi több, nagyszerű Hess és Lesperance visszatérő anyaga. A Harem Scarem harmadvirágzása elkezdődött.

 

Hozzászólások 

 
+3 #1 frontiers 2014-12-19 14:35
1. imádom az első két lemezüket
2. tisztelem azt, amit leraktak később is az asztalra
így ezalapján írom, hogy nekem ez sablonos lemez lett. Nem mondom, hogy rossz, de a Mood Swings színvonalától számomra messze van. Hallgatom és fogom is hallgatni, de a Hope számomra többet adott, mint ez a lemez.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.