Shock!

november 12.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Flying Colors: Second Nature

0731fccSzámtalan alkalommal ment rajta a vita, hogy helyes döntés volt-e Mike Portnoy részéről elhagyni a Dream Theatert, illetve ha már meghatározó emberekről van szó, akkor Neal Morse Spock's Beardből való kilépése is felvillantott néhány kérdőjelet a progresszív műfaj és általában az igényes rockzenék kedvelőinél. Portnoy esetében a magam részéről eddig csak üdvözölni tudtam a dobos döntését, hiszen mind az Adrenaline Mob, mind a Transatlantic, és persze a 2012-es Flying Colors bemutatkozó lemeze is sokkal meggyőzőbbre sikerült, mint a Dream Theater legutóbbi albuma. Nem mintha utóbbival különösebb bajom lenne, de Mike megmozdulásai kétségkívül újszerűbbek, frissebbek és izgalmasabbak voltak. A tavalyi The Winery Dogs projekt sem sült el rosszul, ellentétben a dobos ovisok és bölcsisek párbeszédei közé bekopizható nyilatkozataival, amelyek kivesézését most inkább mellőzném is.

megjelenés:
2014
kiadó:
Music Theories / Mascot
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 17 Szavazat )

Úgy gondolom, a Flying Colors kapcsán felesleges a történelemóra, hiszen aki ide kattintott, nyilván tisztában van vele, kik is alkotják a most már bejáratott zenekarként működő formációt. Ha esetleg valakinek mégsem tiszta, ki is valójában Mike Portnoy, Neal Morse, Steve Morse, Dave LaRue és Casey McPherson, annak annyit elárulhatok, hogy az utóbbi fickót leszámítva a jelenlegi (és hajdani) progresszív rock-színtér tortájának krémjébe tűzdelt marcipánfigurákról beszélünk. Ennyi információ talán elég is ahhoz, hogy azok is elindítsák a lemezt, akik még soha nem hallottak a fenti csókákról. Persze később lesz még szó róluk, de most inkább koncentráljunk arra, hogy miféle muzsikát is pakoltak rá a második kiadványukra.

Leginkább örömzenének lehetne nevezni, amit ez a négy kivételes képességű muzsikus és egy hozzájuk képest még nagyon fiatal énekes követett el immár második alkalommal együtt. Változatosságát tekintve hasonlíthatnám akár egy színpompás Monet-festményhez is, ha már a zenekar nevéből indulunk ki. A Hugh Syme által kreált borító is többnyire a zene sokszínűségére utal, és ez a koncepció pontosan illik a csapat által közvetített mondanivalóra is a bookletben található repülő színes léggömbökkel, de legfőképpen a repkedő színpompás állatokkal.

A progresszív rock '70-es években lefektetett alapjai már az első hangoktól kezdődően megjelennek: a zenekar egy komplex, gazdagon hangszerelt, ezernyi érdekes momentumtól és hangulattól ékes, 12 és fél perces szerzeménnyel indítja az albumot, és a hosszúra nyúlt bevezetőben fel is vonultatják teljes fegyverarzenáljukat. Morse gitárját még soha nem hallottam olyan simogatóan gyönyörűen akkordozni, mint ahogy a négyperces instru bevezető után megszólal. Casey McPherson és Neal Morse egymás között osztja meg az énektémákat, és bármennyire is kiváló frontember, iletve énekes Casey, amikor Neal megszólal, még kevéske hangja ellenére is hatalmas töltés költözik a nótába. Le sem tagadhatja Spock's Beard-ös múltját, mert már itt az elsőként megszólaló Open Up Your Eyesban is olyan védjegyszerű pillanatokat hallhatunk, amilyeneket eddig szinte csak a kultikus prog rock banda lemezein és Neal egyéb kiadványain tapasztalhattunk meg. A nagyszerűen felépített dal végén egyszerre csak felébrednek a zenészek, és miután Portnoy elkezdi püfölni a bonyolult ritmusképleteket, hirtelen abba is hagyják a villantásokat – mindezt úgy, hogy szerencsére senkinek sem marad hiányérzete.

A meggyőző kezdés után Dave LaRue torzított basszusfutamaival folytatódik a műsor egy lendületes, vérbeli rocknótával, a Mask Machine-nel. A Bombs Away kicsit visszafogottabban és szaggatottabban menetel, de a profin kidolgozott vokálok és refrén miatt megint nem lehet semmibe belekötni. A dal vége felé megszólaló hegedű pedig akkora ős-Kansast felidéző momentum, hogy csak na... A The Fury Of My Love-ot Casey vezeti elő kicsit visszafogott énekléssel, de a végére aztán kiterebélyesedik a szám: a megindító dallamok miatt ez a nóta egy csöppet talán túl populárisra is sikeredett, de ez sem feltétlenül baj, mert ez a fajta – még egészségesnek nevezhető – kommerszség is nagyon jól áll nekik. Sőt, itt érkezik el az album egy olyan pontra, amikor az ember már elvárna egy bombasztikus, kitörölhetetlen refrént és a már említett Mask Machine-hez fogható energiát. Persze a fiúk jól tudják, mi fán terem a dramaturgia, és ötödikként meg is érkezik az elsőként klipesített dal. Az ember már az első pillanatokból is sejti, hogy A Place In Your World fantasztikus lesz, és amint több szólamban felcsendül a refrén, egyszerre jelentkezik a libabőr és a hidegrázás. A folytatásról sajnos már nem tudok ennyire lelkesen beszélni, ugyanis a Lost Without You-t igencsak feleslegesnek érzem az eddigi színvonalhoz képest, de a One Love Forever hálistennek szintén nagyon jól sikerült félelmetesen kidolgozott és prezentált vokáljaival. Neal harmonika-hangszínei és a vastag Hammond miatt megint csak a Kansast tudom felhozni párhuzamként.

A Peaceful Harbor címének megfelelően nyugodt, elmélkedős nótának indul, gyakorlatilag csak három-négy hangot bontanak ki benne a végletekig, női kórusokkal és egy halom hangszerrel megtámogatva. Nagyon hangulatos próbálkozás lett amúgy ez is, és az eleinte többször is rámtörő ásítozás lassacskán meg is szűnt, ahogy a nóta idővel belerágta magát a pórusaimba. Olyannyira, hogy most már az album egyik legtökéletesebb szerzeményének tartom. A három részből álló, megnyerő című, újfent 12 perces Cosmic Symphonytől mit is várhatna az ember mást, mint komplex, összetett, villantós dalmonstrumot – amiből meglepetésre szinte semmi nem valósul meg. Helyette kapunk egy nagyon visszafogott, terjedelmes, elmélkedős, Pink Floydot, Genesist és Marilliont idéző darabot, ami önmagában véve persze nem baj, hiszen alapvetően ez a fajta muzsikálás is szerves része a Flying Colors munkásságának.

Valójában mindegyik szerzemény rendkívül magas minőséget képvisel, bár kicsit néhol hiányoltam az olyan arcpirítóan zseniális és élettel teli nótákat, mint amilyen az első lemezes Blue Ocean és az Infinite Fire volt. Amit utóbbi dalban összezenéltek, az tényleg csak valami régebbi Spock's Beard-megnyilvánuláshoz hasonlítható. Ezt a fajta játékosságot most egy kicsit félretették, helyettük hangyányival egyszerűbb és higgadtabb megközelítésű dalokat kaptunk, amelyek viszont ugyanígy elférnek a csapat repertoárjában. A pontozással lehet, hogy szabályt fogok szegni, de ez az album bizony rendesen beérett nálam és képtelen vagyok kilencesnél kevesebbre értékelni.

 

Hozzászólások 

 
#22 iLane 2014-12-05 14:42
Nahát, annak idején a Bass Player magazinból kifénymásolt Dave LaRue leckékből tanultam basszusgitározn i. Nem is gondoltam, hogy itt találkozok vele legközelebb... :)
Idézet
 
 
+2 #21 faktor69 2014-12-02 11:56
#3-ban jeleztem, hogy nemsokára meg lesz, ugyanis meg van rendelve! Az elsőt is birtoklom például, meg amúgy is én CD gyűjtő vagyok, több százzal rendelkezem, szerintem többen is vannak így a Shock! olvasói között.
Idézet
 
 
+1 #20 nekem8 2014-12-01 20:28
Idézet - nekem8:
Idézet - cédéevő:
Idézet - nekem8:
Igazából teljesen mindegy, hogy kinek tetszik, kinek nem, a lemezt úgyse veszi meg egyik se, csak letöltve hallgatja. De eredeti lemezre már egy forintja nincs a nagy album méltatónak, netre, érdekes, arra van...


ha így is volna, lehet, hogy - veled ellentétben - mégis lesz 1 ember aki megveszi eredetiben, pont ez az ismertető miatt és akkor már volt értelme felhívni rá a figyelmet

Ha te megveszed - elismerésem. De a legtöbben méltatják, méltatják, de eredetibe megvenni, hogy a cd vásárlással is támogassa a bandát, aki erőt energiát nem kímélve szarakodott a studióban heteket hónapokat, hogy elkészítse a lemezt (amit ti természetesen úgy ahogy van, elloptok).

Szóval a legtöbben nem veszik meg azok közül se, akiknek baromira bejön a lemez. És ez a szomorú igazából...
Idézet
 
 
-1 #19 nekem8 2014-12-01 20:26
Idézet - cédéevő:
Idézet - nekem8:
Igazából teljesen mindegy, hogy kinek tetszik, kinek nem, a lemezt úgyse veszi meg egyik se, csak letöltve hallgatja. De eredeti lemezre már egy forintja nincs a nagy album méltatónak, netre, érdekes, arra van...


ha így is volna, lehet, hogy - veled ellentétben - mégis lesz 1 ember aki megveszi eredetiben, pont ez az ismertető miatt és akkor már volt értelme felhívni rá a figyelmet

Ha te megveszed - elismerésem. De a legtöbben méltatják, méltatják, de eredetibe megvenni, hogy a cd vásárlással is támogassa a bandát, aki erőt energiát nem kímélve szarakodott a studióban heteket hónapokat, hogy elkészítse a lemezt (amit ti természetesen úgy ahogy van, elloptok).
Idézet
 
 
+2 #18 cédéevő 2014-12-01 19:00
Idézet - nekem8:
Igazából teljesen mindegy, hogy kinek tetszik, kinek nem, a lemezt úgyse veszi meg egyik se, csak letöltve hallgatja. De eredeti lemezre már egy forintja nincs a nagy album méltatónak, netre, érdekes, arra van...


ha így is volna, lehet, hogy - veled ellentétben - mégis lesz 1 ember aki megveszi eredetiben, pont ez az ismertető miatt és akkor már volt értelme felhívni rá a figyelmet
Idézet
 
 
-6 #17 nekem8 2014-11-30 22:54
Igazából teljesen mindegy, hogy kinek tetszik, kinek nem, a lemezt úgyse veszi meg egyik se, csak letöltve hallgatja. De eredeti lemezre már egy forintja nincs a nagy album méltatónak, netre, érdekes, arra van...
Idézet
 
 
+3 #16 Hajas Zoltán 2014-11-30 18:57
Nekem pont a kritika olvasása közben/után jött a késztetés, hogy belehallgassak...aztán végig is hallgattam...majd még egyszer. Jó kis zene! A kritika teljesen jól visszaadja, amit hallunk a lemezen, mégha a rajongói túlzások helyenként tetten érhetőek az írásban. Kedvcsinálónak nagyon jó írás.
Idézet
 
 
-2 #15 bogar 2014-11-29 19:54
Idézet - Adam:
Off:
Elnézést, hogy némiképp privát beszélgetésre használom a felületet, abbahgyaom!

@bogar
Pedig találkoztunk is, de meg nem mondom már milyen nicket használtam, viszont Ádámnak Ádám vagyok, végül is nem baj ha nem emlékszel, csak furdalta már az oldalam a kíváncsiság vajon tényleg ismerlek-e.


OFF2: Ne vedd magadra, hogy nem emlékszem. Ha ilyen időnkénti fórum összejöveteleke n találkoztunk, akkor én ott rendszeresen felöntöttem a garatra! :-)

A nevemet ezek szerint tudod. Az arckönyvben mindkét minőségemben megtalálsz! ;-)

ON
Idézet
 
 
-15 #14 nekem8 2014-11-29 17:03
Idézet - TopFeri:
Félig OFF: Írhatnátok egy rövid kritikát a DT legutóbbi két koncert kiadványáról, nagyon jó lenne végre megvitatni a tapasztalatokat . Röviden: Igazi DT (és Portnoy) fan voltam annak idején, ennek ellenére szimpatizáltam Mangini úrral is... aztán megjelent két stúdió és két koncert lemez. És itt azt hiszem, részemről itt már tényleg vége a szerelemnek. Hiába nagyon technikás dobos Mangini úr, valami nagyon hiányzik a játékából. De talán az egész zenekaréból. A legutóbbi koncert videóra olyan dalok kerültek, mint a Trial of Tears (Budokanban is libabőr), most meg semmi, sőt egyenesen irritált. Se nem volt egyben, se nem volt benne semmi élet, semmi valós tűz, dinamika. Lehet, hogy Mangini sokszor gyorsabb kezekkel rendelkezik, mint Portnoy, de utóbbi szerintem milliószor muzikálisabb. Az egész DT-t meghatározta a stílusa, nélküle tök üres az egész. Pláne, hogy Mangini sokszor teljesen oda nem illő dolgokat üt, zavaróan szétdobolja a dalokat - régen ezzel pont Portnoyt vádolták. Folyt. köv. a DT kritika alatt...

savanyú a szőlő...
Idézet
 
 
+5 #13 TopFeri 2014-11-29 14:55
Félig OFF: Írhatnátok egy rövid kritikát a DT legutóbbi két koncert kiadványáról, nagyon jó lenne végre megvitatni a tapasztalatokat . Röviden: Igazi DT (és Portnoy) fan voltam annak idején, ennek ellenére szimpatizáltam Mangini úrral is... aztán megjelent két stúdió és két koncert lemez. És itt azt hiszem, részemről itt már tényleg vége a szerelemnek. Hiába nagyon technikás dobos Mangini úr, valami nagyon hiányzik a játékából. De talán az egész zenekaréból. A legutóbbi koncert videóra olyan dalok kerültek, mint a Trial of Tears (Budokanban is libabőr), most meg semmi, sőt egyenesen irritált. Se nem volt egyben, se nem volt benne semmi élet, semmi valós tűz, dinamika. Lehet, hogy Mangini sokszor gyorsabb kezekkel rendelkezik, mint Portnoy, de utóbbi szerintem milliószor muzikálisabb. Az egész DT-t meghatározta a stílusa, nélküle tök üres az egész. Pláne, hogy Mangini sokszor teljesen oda nem illő dolgokat üt, zavaróan szétdobolja a dalokat - régen ezzel pont Portnoyt vádolták. Folyt. köv. a DT kritika alatt...
Idézet
 
 
+4 #12 plesza 2014-11-29 14:52
Idézet - nekem8:
Le se töltöm mert tudom hogy még a hulladék jelzőre se méltó lemez...


Ezt nevezem én konstruktív hozzáállásnak...:-(
Idézet
 
 
#11 plesza 2014-11-29 14:51
Jó zene ez, nem kétséges...azért annyit hozzátennék, h a régi hammeres szabálykönyv szerint óóó-zásért (Mask Machine) pontlevonás jár...
Ellenben az "arcpirítóan zseniális" szóösszetétel érzésem szerint -sajnos- képzavar...még akkor is, ha értem, mire utal a recenzió szerzője.
Idézet
 
 
-2 #10 Adam 2014-11-29 13:49
Off:
Elnézést, hogy némiképp privát beszélgetésre használom a felületet, abbahgyaom!

@bogar
Pedig találkoztunk is, de meg nem mondom már milyen nicket használtam, viszont Ádámnak Ádám vagyok, végül is nem baj ha nem emlékszel, csak furdalta már az oldalam a kíváncsiság vajon tényleg ismerlek-e.
Idézet
 
 
-1 #9 bogar 2014-11-29 13:35
Idézet - Adam:
OFF @bogar:
Hmm, akkor írok még, próbálok anélkül hogy nagyon személyes legyen, de a nagybetű nem volt véletlen. A Gabber (egy másik fórum) és Iván nevek mondanak valamit?

Üdv,
Ádám


Bingó! Akkor már csak azt kellene tudnom, hogy te ki vagy!? :-))
Idézet
 
 
-1 #8 Adam 2014-11-29 12:59
OFF @bogar:
Hmm, akkor írok még, próbálok anélkül hogy nagyon személyes legyen, de a nagybetű nem volt véletlen. A Gabber (egy másik fórum) és Iván nevek mondanak valamit?

Üdv,
Ádám
Idézet
 
 
+3 #7 GB 2014-11-29 11:46
Kitűnő! Ilyen egy hiteles lemezkritika, amikor a cikk írója is képben van. És a lemez valóban egy must buy ... :) 5*
Idézet
 
 
#6 bogar 2014-11-29 10:51
Idézet - Adam:
@bogar (mindig meg akartam kérdezni, nem az a Bogár vagy-e, akinek kedvence a Black Label Society és legalábbis a régi Queensryche): nagyjából értem mire gondolsz a lemez kapcsán, jóllehet szerintem meghálálja a többszöri hallgatást és sokkal jobb mint az első lemezük. Itt mintha össze érett volna a csapat.
Nem kötelező darab, de jó kis örömzene.


Ez alapján nem tudom eldönteni, hogy én vagyok-e az a Bogár! :-) A BLS nekem annyira nem jön be, de akkora régi QR buzi vagyok, hogy még a jelüket is magamra varrattam! További infókat kérek magamról! :-D
Idézet
 
 
#5 Peti 2014-11-29 10:43
Szerintem nagyon jó lemez, a Mask Maschine meg egyenesen zseniális. Amióta megvan azóta mindennap meghallhatom egyszer. (Ettől csak még jobban lehet szeretni) Egyetértek Cseke Ferenccel nálam is kilenc pont, bár inkább azért, mert nincs rajta még egy torzított basszussal kezdődő nóta:)))
Nem tudom mennyi esély van rá, hogy egyszer hozzánk is ellátogassanak, de jó lenne élőben is hallani a csapatot.
Idézet
 
 
-23 #4 nekem8 2014-11-29 09:03
Le se töltöm mert tudom hogy még a hulladék jelzőre se méltó lemez...
Idézet
 
 
#3 faktor69 2014-11-29 08:46
Nemsokára meg lesz nekem is, de idáig még az elsőt jobban szeretem egy hajszállal.
Idézet
 
 
+2 #2 Adam 2014-11-29 08:35
@bogar (mindig meg akartam kérdezni, nem az a Bogár vagy-e, akinek kedvence a Black Label Society és legalábbis a régi Queensryche): nagyjából értem mire gondolsz a lemez kapcsán, jóllehet szerintem meghálálja a többszöri hallgatást és sokkal jobb mint az első lemezük. Itt mintha össze érett volna a csapat.
Nem kötelező darab, de jó kis örömzene.
Idézet
 
 
-1 #1 bogar 2014-11-29 08:19
Érdekes viszonyban vagyok ezzel a lemezzel. Megvan és tetszik is, de valahogy nincs kedvem meghallgatni. Nálam 7 pontra jók.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.