Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Armored Saint: Punching The Sky

armoredsaint_cBeerősített az ősz várva-várt lemezmegjelenések terén, a Punching The Sky-t megjelenése óta szinte egyfolytában hallgatom – hozzákeverve a korábbi Armored Saint-kiadványokat, pont azért, hogy pontosan a helyére kerüljön minden. Tény, hogy mindig szerettem a lemezeiket, de John Busht érzelmileg inkább az Anthraxhez kötöm – annak idején agyonhallgattam a vele készült albumokat, a bőröm alá ivódott minden másodpercük. Aztán most megjelent a Punching The Sky, ami akkorát ütött, amire egyáltalán nem számítottam.

Két éve végre eljöttek hozzánk is, mely koncertnek még mindig aránylag friss az emléke, így biztos valamennyire hozzácsapódott érzelmileg az új lemez élményéhez, de hát viccen kívül annyira szerethető, ölelgetnivaló figurákból áll a zenekar, hogy teljesen normális, ha eleve vigyorogva indítod majd el a lemezt. Akármilyen furán is hangzik, konkrétan bizsereg szívem környéke ezektől a daloktól, és Bush hangjától, ez van, lehet szentimentalizmusnak is nevezni, vagy valamire most a szokásosnál jobban is ráéreztek, de számomra összességében érzelmileg sokkal túlfűtöttebb, mint bármelyik korábbi albumuk. Persze lehet, hogy neked pont az előző talált be jobban, láttam ilyen véleményeket is, valószínűleg ez tényleg ízlés vagy inkább annak a kérdése, mikor, hogy talál meg a lemez. És bizony most kicsit kiélezettebben éhezünk bármi jóra, pozitív dologra.

megjelenés:
2020
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 39 Szavazat )

A dalok meg… Armored Saint-ízűek, azaz régisulis riffek és gitárszólók, Joey Vera mágikus és olykor csak leheletfinom, ízléses basszusgitártémái, klasszikus rockdobolás, és efölé ékes koronaként emelkedik John Bush hangja, amit millió körül is azonnal felismersz. Bush is azok közé az énekesek közé tartozik, aki akár a telefonkönyvet a világ összes IP-címét is felénekelhetné, az is szenzációs lenne, rettenetesen jólesik hallgatni a dallamait, most pedig szinte tobzódom az új melódiákban.

Tizenegy, cirka négy-öt perces dalt rögzítettek, melyek közül mindenki megtalálhatja a saját személyes kedvenceit, és amelyek között még kikacsintás is akad, például az End Of The Attention Span tagadhatatlanul Creeping Death-esen indul, aztán kibontakozik belőle valami más, nyilván. A Bubble sejtelmes-egyenes vonalú váltakozásával is hamar barátságot lehet kötni, meg a Do Wrong To None totálisan old school szögelős, mégis laza hangulatát imádni fogod, ami a refrénnél végképp rabul fog ejteni. Aztán jön a vidáman szomorkás Lone Wolf, aminek a lüktetése és AZ az énekdallam szét fogja tépni a szíved (ahogy elkezdődik az, hogy Whether I lead or finish dead last, az mindig szívbe markoló, tényleg), az év egyik dala, nem kétséges, főleg, hogy anyagtalan időgépként ránt vissza huszonpár évvel ezelőttre.

Ha a régisulis időket szereted ma is, a Missile Gunt imádni fogod, de számomra a Lone Wolf mellett a sejtelmes, szintén sajátos lüktetésű, keserédes Fly In The Ointment a másik favorit (a fura címe ellenére, ami valahol remekül körülírja ezt az évet), ami tökéletes minden pillanatában, bombasztikus érzelmi hullámvasút, és itt a verzék énektémáitól hiperventillálok egyfolytában. Utána a játékos Bark, No Bite felráz a melankóliából, a lírai Unfair ismét az érzelmekre épít, meg is tapad a fülben. A nyitásról se feledkezzünk meg így a végén, a Standing On The Shoulders Of Giants minden ízében tipikus Armored Saint, groove-os, metálos téma, bombasztikus refrénnel, amit dúdolgatni fogsz másnap, a világot magadhoz szeretnéd ölelni, és még jobban elepedsz egy Armored Saint-koncert után.

Lehetne még elemezgetni a dalokat, előfordulhat, hogy neked pont azok lesznek a kedvenceid, amit itt nem említettem, vagy még mindig az előző lemezre esküszöl, de egyvalamiben megegyezhetünk: az Armored Saint mindig a beavatottak zenéje lesz. Hogy ez miért alakult így, azon már kár rágódni, mindenesetre a Punching The Sky 2020 legjobb metállemezei közé sorolható.

 

Hozzászólások 

 
#12 nikfisz 2023-06-12 19:14
Idézet - nikfisz:
Nem tudom stílusilag meghatározni a bandát(nem is kell)de nagyon régóta volt olyan,hogy hetekig hallgatok egy új albumot. Ez ilyen volt két éve,és most is kafa.
A stílusát én Heavy Rocknak mondanám. A heavy metal és a hard rock kereszteződése ez a zseniális album.
Idézet
 
 
#11 nikfisz 2022-10-19 04:18
Nem tudom stílusilag meghatározni a bandát(nem is kell)de nagyon régóta volt olyan,hogy hetekig hallgatok egy új albumot. Ez ilyen volt két éve,és most is kafa.
Idézet
 
 
#10 Lacafer 2020-12-25 12:09
Zseniális lett ez az album! A Win Hands Down is ütött, nekem ez a mostani még jobban tetszik. Bush hangja világbajnok.
Idézet
 
 
#9 shmonsta 2020-12-20 23:08
A zenevilág egyik csodája ez a zenekar. Az alapvetően (heavy) metal cuccukba olyan zseniálisan kevernek bele hard rock, grunge, hajmetal, prog., power meg ki tudja még milyen elemeket, érzéseket, mintha a világ legtermészetese bb dolga lenne. Minden klappol és még dalokat meg egész albumokat is tudnak írni. Tényleg le a kalappal, pazar ez a lemez is.
Idézet
 
 
#8 Horváth Róbert 2020-12-02 09:01
Szerintem az eddigi lemezeik közül az egyik legjobb. John Bush hangját imádom a vele készült Anthrax albumokon is. Ez a lemez csúcs minőségű. Szerintem is simán ott van 2020 legjobb metal lemezei között. Ha ez után a lemez után nem lenne több lemzük(amit kétlek) , akkor remek utolsó albumot raktak össze. Egy jó banda nagyszerű lemeze. Minden elismerésem. Respect John Bush, respect Armored Saint!
Idézet
 
 
#7 Anomander 2020-11-14 10:57
A Win Hands Down nekem is nagyon bejött, kiváncsi voltam, mit tudnak összehozni. Nagyon tetszik, lehet egyszer utoléri, pl a Standing on the Shoulders of Giants már most is simán belefér a legjobb dalaik közé. Jólesik egy ilyen életteli lemezt hallgatni ebben a borongós időszakban. Tartottak online lemezbemutató koncertet is, az is remek volt.
Idézet
 
 
#6 Wiktor 2020-11-14 10:01
Kicsit nehezen adja meg magát egyben, de azért szép lassan becsúszik az ember fejébe és ott is ragad. Kivéve az End of the Attention Span, na az rögtön ütött. Nagyon kíváncsi vagyok arra a dokumentum filmre ami jön tőlük.
Idézet
 
 
#5 RobRock 2020-11-14 09:10
Abszolút kiemelkedik a lemezdömpingből ......csakúgy, mint az előző album is a megjelenése idejében.....nincs is nagyon kedvem mást hallgatni, amikor nagy időközökkel megjelenik egy-egy új albumuk!
Idézet
 
 
#4 Charlie Firpo 2020-11-14 01:43
Ahogy "öregszem" egyre ritkábban kapom fel a fejem egy-egy új lemez hallatán. Erre viszont sikerült. Teljesen rákattantam. A lemezkritika minden szavával egyetértek. Nálam simán 10/10.
Idézet
 
 
#3 Equinox 2020-11-13 17:45
Nekem a Win Hands Down hosszútávon a kedvencem tőlük, lenyomja a klasszikus Symbol of Salvationt is nálam, de ez sincs messze. Igaz bőröd alá mászós metal, nem kimondottan slágeres, de egyre jobban adja magát. Sokat hallgattam és még fogom. Missile és nyitó a kedvencek, de tetszik végig. Azért kb ezt is vártuk
Idézet
 
 
+1 #2 shownomarcy 2020-11-13 12:26
Nagyon jó kis album ez is, tuti sokat fogjuk hallgatni!
Elsőre mégis olyan érzésem volt, hogy nem üt úgy, mint a Win Hands Down tette. Pedig nyilván itt is jó dalok vannak és élőben is tuti jók lesznek, pl. az End of the Attention Spannél látom magam előtt a színpadot. Valószínűleg az előző album hangzása hiányzik nekem csak.
Idézet
 
 
#1 Scarecrow 2020-11-13 08:47
Én nem vagyok AS fan minimálisan se, de ezt az új albumot jó párszor végighallgattam eddig. Nagyon fogós számok (Lone Wolf pl), remek hangzás és Bush tiszta, de erőteljes hangja is tetszik. 2 szám viszont nekem nem jön be, igaz soha nem lépek át rajtuk. Az egyik a szinte rádiókba való Bubble, a másik a Bark, no bite, ami véleményem szerint egyáltalán nem illik erre a lemezre. De mint írtam, nem vagyok fan, szóval a Saint rajongóknak lehet pont ezek jönnek be a legjobban. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.