A korai Deicide brazil utánérzése, annak minden újszerűsége és egyénisége nélkül, ráadásul a logót fakezűbb piktor barkácsolta, mint az Obscenityét, az ilyesmitől pedig már eleve nyűgös leszek.
|
megjelenés:
2000 |
|
kiadó:
Century Media / MusiCDome |
|
pontszám:
4 /10 Szerinted hány pont?
|
Vajon csak én érzem úgy, hogy egy, na jó, maximum két, csavaros, de fogósnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető riff mániákus ismételgetéséből, másodpercenként tíz leütésnyi konstans sebességű pergőtémákból, tremolókar rángatásnál messzebb nem merészkedő, véletlenszerű helyeken felbukkanó szólókból és "eladtam a hangomat az ördögnek, cserébe ebben az egy megmaradt macskariasztó tónusban órákon át képes vagyok hadarni a hülyeségeimet, torokfájás nélkül" típusú vokálból nem okvetlenül születnek klasszikus death metal dalok? Nagyon remélem, hogy nem.
Nagyszerű sportteljesítmény.
