A kicsit felemásra sikeredett első album után nem szórakoztak sokat a srácok, felrántottak egy húzós és igen színvonalasan megszólaló albumot. Röviden: a tömény, vastag hangzás szinte lerepítette a hajat a fejemről. Zeneileg is sikerült fejlődni, a fogósság, amit hiányoltam régebben, már ott figyel a dalokban, egy olyan húzós dallal nyitnak (ami a címadó is egyben), hogy várom és várom utána a következő jó kis málházós nótát.
Nem is kell csalatkoznom, üresjárat nélkül pörög végig a korong. Bedurvult a Story zeneileg, de ez rendkívül jót tesz nekik, nem ártott már a friss vér a hazai power metal életbe - annak ellenére, hogy maga a zenekar nem éppen ma kezdte. A lemez egyik ütőkártyája számomra a Világtalan világ, kár, hogy olyan rövid. Riffözön a köbön, nem térek magamhoz, várom a hűs szellőt, és Túl a felhőkön megérkezik nyomban. Azt mondanom sem kell, hogy egy ilyen albumhoz vadállat borító dukál, simán oda lehet rakni bármilyen kinti produkció mellé, sőt. (Egyedül a frizurákkal és a bajszokkal nem vagyok kibékülve, de legyen ez az én bajom.)
Bulikon, koncerteken biztos hangulatot teremt, de egyet ne felejts el: mindig hangosan hallgasd!
