Shock!

De rég volt, hogy a Break megjelent. Mikor is? '98-ban. Azóta várták türelmesen az Enchant rajongók, a Rush finomságait idéző progresszív Enchantosságot, mert ezt nem lehet másképp jellemezni. Ha néhány szó állna csak rendelkezésemre, hogy körülírjam az albumot, könnyű dolgom lenne, csupán annyit írnék: finom zene, finoman megkomponált dalokkal.

Okosan megszerkesztett nótákkal dolgozott az Enchant mindig is, nem matekosan követhetetlen ritmikával bolondították a hallgatókat, inkább minden porcikájában lágyan simogató szellőhöz hasonló szerkezeti felépítéssel. A kulcsszó mindenképpen és minden esetben a "finom". Olyan muzsikosból áll a csapat, akikben megvan a kellő alázat és tisztelet a zene iránt, persze a leleményesség mellett az érzések is tág teret kaptak, hallgasd csak meg pl. a Bite My Tongue-t, melyben a mindent elsöprő magányt választhatod társadul. És ez csupán egy dal a 12 közül.

A Juggling... olyan lemez, amely nem adja meg elsőre magát. Hallgatni kell, ízlelgetni, részletekre odafigyelni, és hagyni, hogy szép lassan kibontakozzon teljes pompájában. Az Enchant sosem a könnyen jövő sikert vette célba. Olyan lemezeket készítettek, amelyeket akár 10 év múlva is ugyanolyan szívet melengető érzéssel elő lehet venni és szárnyalni a zenével. Sosem csak a mának szóltak, hanem a holnapnak és a holnaputánnak is. Figyeljetek oda rájuk.