Shock!

Nohát, ez valami eddig kiadatlan Slipknot? Vagy Deftones? Vagy Korn? Mert a zenekart alkotó négy svéd srácnak egy szemernyi saját ötlete nincs, az tény. Még a borítóban az önmagukat ábrázoló rajzon is valamiféle buta arcfestés látható, és olyan nagyon slipknotosan vicsorognak. Siralmas.

Ez még a true metal copy zenekaroknál is rosszabb. Azok némelyikéből minden vicces külsőség és klisés megoldás ellenére süt a hit. A Slodustból csak a "mi akarunk lenni a legelborultabb, legdurvább, legkínlódóbb, stb. zenekar Európa északi féltekén" áramlik. Meg az, hogy sokat hallgatták feljebb olvasható zenekarok eddigi lemezeit. Még csak egy jóindulatú "ez és ez a csapat volt hatással rájuk, de azért értékeljük az igyekezetet" sablonszöveget sem lehet elsütni velük kapcsolatban, mert olyan szégyenletesen lenyúlták mások témáit.

Pedig azt sem tudom mondani, hogy rossz, amit csinálnak, bénák lennének, mert a cd-n hallható 12 dalt korrekten összerakták, az énekesnek tök jó hangja van (tud énekelni meg üvölteni is persze), de biztos arról énekel, hogy gyerekkorában mennyit molesztálta valami perverz alak. Szegény, mennyi álmatlan éjszakája lehetett. Még jó is lenne ez a lemez, ha. De ott a ha. Ezért nem jó. Nagyon nem. Sőt. A Slodust eddig is tök ismeretlen volt... és feltehetően az is marad.

A hangzás viszont oké, azért kapnak ennyit, de csakis azért.