Hogy kikből, mikor és miért alakult a Shockwave, az megtalálható az interjúban. Annyit érdemes tudni, hogy cirka 4 hónap után állt össze a zenei anyag ének része, így rögtön kiviláglik az EP gyenge pontja. Báder Zoltán énekesnek nem is a hangjával van bajom, hanem leginkább az angol kiejtésével, tény, hogy ennyi idő alatt képtelenség nulláról valami frenetikusan jól megtanulni angolul.
|
megjelenés:
2001 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Többszöri hallgatás után a magas vokáltémák sem az igaziak, erre tényleg egy hölgyeményt kellett volna megkérni. Az intróban és az akusztikus részeknél a Gathering hatását véltem felfedezni, egyébként passz, hogy milyen stílusban mozog a Shockwave. A zenére leginkább a komplex nótafelépítés a jellemző, aprólékosan kidolgozott minden, hol kellemesen döngölő riffekkel, hol dallamosabb érzelembombákkal ajándékoz meg Márton Péter. Legjobban az igényes szólómunkája tetszik, Péter hallhatóan kiírta minden fájdalmát a hangjegyeken keresztül. A legtutibb szóló a Revelations-ben található, mely csordultig tele van érzelemmel. Ráadásul a szóló nem csak egymásra dobált hangjegyekből áll, ezerrel eltekerve, hanem megjegyezhető. Ritka az ilyesmi...
Az EP két legerősebb nótája számomra az előbb említett Revelations és a Corridor Of Mirrors, mely kettőben találtam meg azt a bizonyos szikrát, ami tűzzé varázsolja a parazsat. A szövegek is igényesek, remélhetőleg sok kíváncsi fül meghallgatja majd őket, megéri!
