Shock!

Csupa jót lehetett olvasni erről a '98-ban alakult zenekarról mindenhol, ez már több, mint gyanús. Nem hiszem én ezt el, ide a bizonyítékot. Azt meg éppen most hallgatom. Hangulatos intro után a stílushoz illő hörgő-károgással kísérve szólal meg az Ima című dal, tipikus pogány black metal, melybe nem csak gyors reszelést, hanem lassabb, fogós részeket is illesztettek.

A zenészek korrektek, a dobos sem száll el az erdőbe pontosság terén (ennél a zenénél, főleg a gyors részeknél azért gyakran előfordul, hogy szétcincálódik a lábdob, itt hála az égnek nem). Közben már a második dal szól, Pro Patria a címe, ez már angol nyelvű, a dal szerkezeti felépítése szintén az előzőhöz hasonlatosan változatos, hangulatos. A magyar nyelvű dalszövegeket egyébként a szokásostól eltérő módon, ám a zenéhez és a zenekar által felvállalt szellemhez illően régiesebb, mívesebb magyar nyelven fogalmazták meg. Jó húzás volt a zenekartól, tetszik. Viszont amire figyelni kellene, az a szövegérthetőség. Tudom, nem könnyű így károgva érthetően artikulálni, de talán így maga az "énekstílus" is változatosabbá válhatna. Használja ki nyugodtan a zenekar (illetve a vokalista) a fantáziáját, miképp lehetne a károgás spektrumát szélesíteni. Mert lehet. Csak bátran.

Közben már a Hős éneke című szám is elhangzott, melynek a vége teljesen monumentális feelinget kapott, illeszkedvén a szöveghez. Ügyes. A Vezérek vezére lendületes, gyors, harci ihletésű. A dalok 3-4 percesek és itt megint meg kell dicsérnem a csapatot, elkerülték ezt a buktatót is, hogy fölöslegesen hosszú dalokat formáltak volna, mert esetleg az úgy epikusabb. Eltalálták az arányokat, pont eléggé epikus maradt ez így is.

A másik angol nyelvű dal, a Meótisz tiszta pogány black "sláger", remekül eltalált témákból áll, talán ez a legfogósabb nóta az összes közül. Az outróval lehetett volna annyit tenni, hogy az utolsó dal végéből úsztatják át, így egy kicsit olyan, mintha szétvágták volna az eddigieket és a zárást. A hangzás korrekt ehhez a zenéhez, a borító meg egyszerű, de szintén hangulatos. Lehetett volna még mit javítgatni rajta, de nem ez a lényeg.

Nem mondom, hogy feltalálták a spanyolviaszt, és úttörőmunkát végeztek a black metal zenekarok között, mert nem. Hallani milyen zenekarok munkássága hatott rájuk, mi az, amit a magukénak éreznek. Mégis sikerült saját dalokat írniuk, kitalálni egy olyan körítést, amivel lehet már mit kezdeni a világban, és ez nagy szó. Ráadásul a hangszeresek tudása sem rossz, innen meg csak fejlődni lehet. Részemről megvan a bizalom, remélem a folytatása ennek csak még jobb lesz, sok sikert hozzá!