Shock!

Bevallom, többször neki kellett ülnöm, hogy figyelmesen végighallgassam a francia duó első albumát. Elsőre lazán rálegyintettem a rossz hangzás, illetve a programozott dobtémák miatt, aztán ahogy beleástam magam az anyagba, egyre jobban megfogott, és magával ragadt a zene.

A stílus ismét csak doom, mégpedig funeral doom, akárcsak a nemrég emlegetett Skumring esetében. Itt is lassan vánszorognak a dallamok, kínzóan és fájdalmasan bontakoznak ki a témák, gyors rész alig-alig fedezhető fel. A zenét talán leginkább az As the flower.../ Turn loose.... MDB albumokhoz tudnám hasonlítani.

A szövegeket Matthieu énekes iszonyatosan mélyről, elhalóan hörgi el, a zenekar női tagja Carline, pedig csak egy számban hallatja hangját - ott sem énekről van szó, hanem suttogásról, nagyon-nagyon súlyos, depresszióra hajló anyag ez - a dalcímek közül is csak néhányat említsek: Murdering My Faith, Eternal Disease, Your Insignificance...súlyos, nagyon súlyos.

A Lille-i zenekart egyébként eme két tag alkotja; a szépséges, piercinges Carline, aki a dobprogramozásért és a billentyűstémákért felelős, illetve a Jézus-arcú Matthieau, aki a hangszálainak totális koptatása mellett a gitárokat, és a basszust játszotta fel. Jó lenne, ha - amint írták is a honlapon - összeállna egy több zenészből álló, állandó tagság, és élő dobhangzással (valamint ennél jobb keveréssel) folytatnák. Mert tehetség van bennük, erre a Frail Visions a bizonyíték.