Újabb pénzcsinálási akció a nagyméltóságú Sharon asszonytól, ugyanakkor a jobbik fajtából. Már úgy értem, a karácsonyi piacra kihozott Under Cover nagy része hallható volt a Prince Of Darkness című tavalyi Ozzy box set anyagában, tehát külön megjelentetése inkább kasza, mintsem rajongóbarát vállalkozás, ellenben aki szereti a megtépázott egészségi ...

Mi az ördögöt kezdjek ezzel a lemezzel? Igényessége előtt fejet kell, hogy hajtsak, ugyanakkor hónapok óta tili-tologatom a lemezt, képtelen voltam rávenni magam, hogy írjak róla. Bármennyire is igényes, jól összerakott meg minden, hallgatására nehezen veszem rá magam.

Mint azt a beszédes cím nyomban elárulja, bemutatkozó anyaggal van dolgunk. A Felony elnevezés egy svájci ötösfogatot rejt, akik a szomszédos Németországba rándultak át, hogy felvegyék első albumukat, méghozzá nem kisebb szakfelügyelő bábáskodásával, mint Sascha Paeth (Rhapsody, Edguy, Kamelot, stb.)

Bevallom, bajban voltam, és most is bajban vagyok, mert itt van egy album, amiről nagyon nehéz írni. Nagyon nehéz szavakba önteni azt, amit ez az izlandi együttes művel. Nyilvánvaló, hogy egy izlandi "viking metal"-ként aposztrofált zenekar nem a tömegeket akarja meghódítani, de a korábbi lemezekhez képest eléggé el is távolodtak ettől a vonaltól, ...

Nnna kérem... a Lordi elég lagymatag horror-metalja helyett végre itt van egy olyan síri hangulatú zene, amitől garantáltan a hideg fog futkározni a hátadon! Az már jót ígért, hogy a The Bronx Casket soraiban olyan zenészek találhatóak, mint pl. DD Verni és Tim Mallare az Overkillből, vagy az ex-Misfits tag Myke Hideous. Ezek után nem lehet csodálk...

Nagyon jó gyerek lehettem az idén, ha ilyen ajándékokat kapok az év vége felé Szilvitől! (Maradjunk annyiban, hogy tán nem voltam égetnivalóan rossz...) Nos, a Falkenbach voltaképp azonos a lehetetlenül elnevezett Vratyas Vakyas úrral.

A Face Down még 1993-ban alakult - Machine God néven nyomták eleinte - és arról híres, hogy itt kezdte pályafutását a későbbi The Haunted torok, Marco Aro. Eleddig két lemezük jelent meg, az első, Mindfield címmel még 1996 januárjában, amit az 1997-es The Twisted Rule The Wicked követett. Nem sokkal később Peter Stjärnvind dobos lelécelt az Entombe...

Megint egy olyan koncertlemez, aminek lehetne értelme, de a megvalósítása nem sikerült igazán. Mert ugye egy, a Doug Aldrich-ot felvonultató Killing The Dragon turnét megörökíteni hivatott felvételre biztosan ráharapnak a Dio rajongók, főleg, ha abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy látták is ezt a felállást élőben (ha nem, annál inkább).

Neal Morse nem kis zenei tudással rendelkezik. A fejében van az egész hetvenes évek progresszív zenéje, a klasszikus művek és még a popzene készítésének mikéntje is, és ezt a tudást kiválóan tudja arra használni, hogy hagyományos alapokon nyugvó, mégis mai zenét írjon. Már szinte nem is progresszív rocknak, hanem inkább prog popnak nevezném, amit c...

Kissé fenntartásokkal kezeltem azt a tényt, hogy a harminc feletti rockarcok mind odáig voltak a Sámán lemezért. Egyrészt ugye koromnál fogva még nem voltam képben a csapat fénykorában, és ugye a messziről jött emberek (esetünkben: az "idősebb" arcok) azt mondanak, amit akarnak, és ki tudja, nem a könnyes nosztalgia szépíti-e meg az emlékeket.

Hirtelen sehova nem tudtam tenni azt a nevet, hogy Chain Collector, majd némi kutakodás után kiderült, hogy ez egy norvég projekt, ahol igencsak illusztris nevek játszanak együtt. Goran Bomann gitározik (Carpathian Forest), Anders Kobro dobol (Carpathian Forest, Green Carnation, Last Call Inc.), Kjell Jacobsen szintén gitározik (Neon God) és Kjetil...

A denveri Cephalic Carnage nem tartozik a bolygó épeszű zenekarai közé, de a maguk nemében közel tökéletes, amit csinálnak. Zenéjük valahol a grindcore-ban gyökeredzik, mindegyik dalban felbukkannak a jellegzetes blastbeatek, ám az arcoknak kiváló érzékük van ahhoz, hogy miként lehet izgalmassá, változatossá varázsolni ezt a hihetetlenül durva muzs...

Iiiiigeeeeen, visszatért kis kedvencem, gumi-Adolf és olasz vibrátóbrigádja! Még mindig kedvenc kritikám az előző lemezé (Non Plvs Vltra), mely megírása közben sikítva röhögtem a másfél hangos vibrátós Halford-imitátoron, aki a promófotókon úgy néz ki, mint egy Hitlermániás vágósertés miniatürizálva...