Shock!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Evensong zenekar, mely szépen lassan elvérzett, ahogy más, ígéretes hazai zenekarok is el szoktak vérezni a "közönséget nem találás" közepette. Ketten a zenekarból alkotják ezt a formációt, Szabó Mihály és Tóth Ágnes, akik olyan messzire szakadtak a torzított gitároktól, mintha egy New York-i bróker hirtelen egy csendes írországi zöld mezőn találná magát.

A The Moon... zenéje amolyan folkos, akusztikus gitározós, hegedülős, álmodozós, finoman éneklős muzsika, melyre tényleg rögtön olyanokat bír asszociálni a kedves hallgató, hogy "lágy szellő lebben", "fürdik a tó a hold fényében", "szikra pattan, láng lobban, csermely csobban", selymes fűszál hajladoz", szóval hasonló közhelyeket, melyek igazából igen kellemes érzéseket keltenek az emberben.

Ágnes torkából nem az az Anneke-féle erős, rekeszből szóló, hegyeket leomlasztó hang jön ki, hanem inkább fátyolos mesehang, ami szigorúan nézve nem is igazán jó és szép énekhang, de ehhez a zenéhez illik (meg nem volt más, hehe). Hosszú távon kicsit zavaró is a fátyolosság - legalábbis számomra, a hetedik nótáig elég egyformák a dalok, ott jön egy kis feloldás másféle zenei megoldásokkal, és így simán a lemez egyik legjobbja lett a nóta, mely az Echo of Atlantis címet kapta (amúgy itt halványan Dead Can Dance hangulatot éreztem). Ágnes itt szebben is énekel, végre hangyányit kiengedi a hangját, tehetné többször is, túl sok a kislányos elfojtás.

Teljesen bizarr, de simán el lehetne képzelni film mellé ezt a fajta zenét - illetve filmet a zene mellé - akár valami hangulatos középkori, kosztümös, csöpögősen romantikus történetet, akár valami rajzfilmet, a Fehérlófia stílusában.

Mint zene, totálisan pontozhatatlan (legalábbis itt, ebben a zenei közegben) - meg nincs is értelme, hangulatfüggő, ízlésfüggő, a fenti pár sorral csak támpontot akartam adni, mire számíthat az érdeklődő. Mindenképpen azoknak lehet érdekes a zene, akik számára még jelent valamit az ősi értékek megóvása, a tisztaság, romlatlanság, erkölcsi és morális értékek őrzése, és elveszettnek érzik magukat a mai rohanó világban.