Peter Green már akkor gitározott, amikor én még csak egy pajzán gondolat sem voltam. Peter Greent a Fleetwood Macből ismerhetik a szakértők. De megfordult olyan arcok mellett, mint John Mayall. Többek között. Csak, hogy a zöldfülűek is sejtsék, hogy blues gitárosról van szó. Saját csapatát, a Peter Green Splinter Groupot a kilencvenes évek közepén ...

Amerikában, ha egy zenész blues-t, countryt vagy keresztény rockot játszik (netán ezek ötvözetét, hehe), megélhetésével sok gondja nem lesz, ezek a stílusok ugyanis trendektől függetlenül óriási tömegeket szólítanak meg odaát. Joe Bonamassa pedig, bár Európában nem lehet túl ismert a neve, szintén remekül „elvan" otthon bluesgitárosként, máskülönbe...

A Jadis (is) régi angol prog csapat, amikor utánanéztem, szinte hihetetlennek hatott, hogy már 1992 óta jelentetnek meg lemezeket. Úgy látszik, akármennyire is trendközpontú hely Anglia, ezzel a régi vágású, kellemes prog rockkal azért el lehet lenni arrafelé is - biztos a Marillion és Peter Gabriel táborának köszönhetően.

Azt hiszem, Pat Travers nevét nem nagyon kell bemutatni a rockzene kedvelőinek, talán csak a fiatalabbak nem ismerik. Amerika egyik legjobb blues/hard rock gitárosa most egy zenei időutazása invitál bennünket; a 70-es évek nagy zenekarainak legjobb dalaiból készített egy feldolgozásalbumot. Olyan zenekarokról van szó, mint például Trapeze, Deep Pur...

Négy francia fiatalember alkotja a bandát, akik valamiféle elektro-metal izében alkotnak. Az „izé" bizonytalankodás nem véletlen a részemről. Szóval itt ez az album, amelyhez mindössze egy nyúlfarknyi tájékoztatót csatoltak, azt is kizárólag francia nyelven. A tájékoztató kifejezés sem ül igazán, hisz néhány zenei orgánum magasztaló idézetét tartal...

Az Iraven egy francia zenekar, pontosan tíz éves múlttal, de csak két teljes hosszúságú lemezzel a hátuk mögött. Maga a név is egyébként angol és francia szavak összevonásából született, kb. olyasmit jelöl, hogy "Mindig haragos". Nos, a zene tényleg elég harapós. Valami egyedi keveredése a dallamos black, a death, és a nyolcvanas évek thrash metalj...

Még meg sem száradt a tinta a Pat Travers lemezismertetőn, máris itt a következő remek blues/rock album. Bár az egy komplett feldolgozáslemez volt, ez pedig egy sorlemez, noha itt is szerepelnek más előadóktól feldolgozott számok, pl. Fats Domino-tól a Hello, Josephine, vagy az egyik személyes kedvencem, John Lee Hooker dala, a Huckle Up.

Azt hiszem, ha Peter Jackson rendező nem Howard Shore-t bízza meg a Gyűrűk Ura filmtrilógia zenéjének megírásával, akkor nyugodtan továbbpasszolhatta volna a feladatot a Summoning nevű osztrák black metal duónak. A két zenész, Silenius és Protector több mint tizenhárom éve nyomja a teljesen egyedi, underground black metalt, több albummal, minialbum...

Az ismeretlenség teljes homályából felbukkant Stress Factor 9 zenekarban két neves underground arc egyesítette erőit: Randy Rampage énekes a D.O.A. nevű punk legendában, illetve a klasszikus Annihilator debütön, az Alice in Hellen szerzett magának hírnevet, ám utóbbi bandából hamar repült, és csak egy évtizeddel később tért vissza az újjáalakuló, á...

Az Under Siege egy split cd-n került először az utamba, ahol meglehetősen jó benyomást keltettek masszív zenéjükkel. Egyfajta ugrálós koncertzeneként emlékeztem rájuk, kíváncsi voltam, egy lemezen keresztül is fent tudják-e tartani a lelkesedésemet. Bár az tény, hogy azóta már kicsit herótom lett ettől a fajta zenétől, de adjuk meg mindenkinek az e...

Miért is jó rockújságírni? Nos, talán azért, mert ha az ember a sok egyforma, középszerű zene között olykor gyöngyszemre bukkan, ezt jól megoszthatja másokkal is. A hülye zenekarnevek versenyén roppant előkelő helyen végezhetne az olasz Ueickap (melyet persze úgy kell ejteni, hogy: wake up, de szellemes...). A 2003 nyarán alakult csapat eddig Szicí...

Pillanatnyilag kissé agyahagyott állapotban leledzem, mert az imént arra kárhoztam, hogy végig kelljen hallgatnom az I Wish nevű formáció albumát – ami biz megviselt kissé. Hogy mégse telepedjék rá a hangulatomra a végzetes munnyadás, előszedtem ezt a dogmatikus cuccot, hátha velük több szerencsém lesz.

Ha azt mondom, buddhista death, azonnal égnek mered minden Kedves Olvasónk haja szála, pediglen a The Firstborn ilyen. Már az első dalt telepakolták hagyományos keleti hangszerekkel, és torokének is felsejlik a közepén, ami világéletemben elbűvölt, és ami ebben a zenei közegben elsőre cseppet bizarr, de pár hallgatás után már emészthető.