Shock!

december 06.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Stryper: The Covering

Stryper: The CoveringKevés dolog tűnik feleslegesebbnek manapság, mint egy feldolgozáslemez. Mégis elfogadhatjuk, ha egy művész, aki maga is terjedelmes életművel rendelkezik, szeretne kicsit visszaásni saját gyökereihez. Ennek lehet oka szimpla nosztalgiázás, kedveskedés a rajongók felé, és nem kizárt, hogy olykor egyenesen okítási szándékkal születik meg egy ilyen gyűjtemény (elvégre a Stryper mindig is szeretette nevelni a hallgatóságot).

megjelenés:
2011
kiadó:
Big3 Records
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 7 Szavazat )

A lényeg, hogy sok esetben – bár a végeredmény nem tökéletes – a művésznek valamiért tényleg fontos egy ilyen anyag létrejötte, és szó sincs afféle gyors pénzcsináló manőverről – pláne, ha a dalok újonnan kerülnek felvételre, és nem maxi B-oldalas feldolgozásokat vadászik össze a kiadó. Így volt ez például Ozzy, a Queensryche vagy Yngwie Malmsteen esetében – szeretjük-e ezeket a lemezeket vagy sem, őszinteségükhöz nem férhet kétség. A hitelességet a Stryperen sem kérhetjük számon, bár egy kicsit ők is beestek abba a csapdába, hogy az elcsépeltségig ismert dalokat is beválogattak.

De mivel az Against The Law óta nem stúdióztak eredeti (Michael Sweet-Oz Fox-Tim Gaines-Robert Sweet) felállásban, érthető is, hogy a tinédzserkori kedvencekkel a valódi kezdetekhez akartak visszanyúlni, és simán el is hiszem nekik, hogy ilyen jól még sose érezték magukat a stúdióban. Régi barátokkal mindannyian szeretünk jó bor mellett elmúlt időkről egymás szavába vágva sztorizni, közben könnyesre röhögni magunkat; aki pedig zenész, könnyen azon kapja magát, hogy ezalatt nekiáll jammelni és felvesz egy komplett feldolgozáslemezt.

Persze akármilyen mulatságos és szórakoztató mindez az érintettek számára, annyira kevésbé lehet megható a külsősöknek. Mert ugye: Breaking The Law? Set Me Free?? Highway Star??? The Trooper???? Könyörgöm... Viszont: Van Halen – On Fire, Ozzy – Over The Mountain, Heaven And Hell (ez is kicsit agyonjátszott – de mégis, a Strypertől???) – ezek azért különlegességek, igazán lehetett volna jobban erőltetni ezt a vonalat. Jól is sikerültek – persze azt tegyük hozzá, hogy stryperék képtelenek lennének rosszul eljátszani bármit is. Az abszolút csúcspont mondjuk a Carry On My Wayward Son lehetne, amit egyedül csak az halványít el, hogy a már említett Yngwie korábban tökéletesen, és szinte ugyanígy megcsinálta – 15 éve.

Mindenesetre a Stryper zenei hatásai tökéletesen nyomon követhetőek: saját stílusuk kialakítása során valóban sokat merítettek a Maiden galoppjaiból, a Priest riffeléséből (85-ös slágerük, a Makes Me Want To Sing konkrétan a Running Wild témájával indul), a Kansas vokáljaiból, a KISS fogós rágógumi-dallamaiból (tőlük a Shout It Out Loudot választották). Michael Sweet sem tagadhatná le a nagy énekesek hatását, és Oz Fox is sokat merített az aranykor nagy gitárosaitól. Hogy szövegileg mennyire messze kerültek ettől a világtól, az már más kérdés – vagy lehet, hogy a rockzene valójában sose volt annyira „sátáni", mint azt sokan gondolták anno.

Készült a gyűjteményhez új dal is, God címmel – kicsit vicces, hogy az alaptémája a Wasted Yearsre emlékeztet, a középrész pedig egyenesen arcpirítóan maidenes, de tegyük fel, hogy direkt csinálták ilyenre, és ezzel is tisztelegni akartak. Végül is jóindulatú és empatikus voltam az elején felebarátaimmal.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.