Azt gondolom, nyugodtan megspórolhatjuk a „ki hitte volna″ jellegű köröket, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy senki sem hitte volna, értve ez alatt magát a zenekart és annak táborát is. Bár a '90-es évek végén csak igen nagy nehézségek árán tudtad kikerülni Zoliékat, valószínűleg egyikünk sem kötött volna rá fogadást, hogy átvészelnek három évtizedet a tábor tenyerén. Különösen széppé teszi az évfordulót, hogy a brigád közben végig aktív maradt, és bár akadtak roppant komoly hullámvölgyeik, jelenleg újra sokadvirágzását éli a Kartel. Ki a fasza gyerek? Zoli, te tudod!
időpont:
2025. január 17. |
helyszín:
Budapest, Papp László Sportaréna |
Neked hogy tetszett?
|
Talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy mennyire ambiciózus kísérletbe vágtak bele az arcok a (teljes konfigurációs) Papp László Sportaréna megtöltése kapcsán, abban ugyanakkor maximálisan egyetértettem, hogy a dolog megéri a kockázatot. A főnök jövőre hatvan lesz, vagyis a negyvenéves jubileum megünneplése nem reális, szóval tényleg most vagy soha, ráadásul itt olyan hívószavak is elhangzottak, amelyekre egyszerűen nem lehetett nem felkapni a fejet. Név szerint Steve, OJ Sámson, Dopeman és Lory B voltak ezek a hívószavak, vagyis a nagy cél érdekében sikerült végre egy tető alá hívni a Kartel valamennyi emblematikus arcát, akik az aktuális Big Daddy-Siska-Zolee felállást egészítették ki a színpadon. Időközben pedig az is kiderült, hogy a dolog nagyon is megmozgatja a tábor fantáziáját, hiszen ezekkel az urakkal kapcsolatban akkor is van egy sokat emlegetett sztorid, ha (mint én) sosem minősültél hardcore Kartel-rajongónak.
Érkezésemkor – felkapcsolt lámpák mellett – már nyomta a talpalávalót DJ Gerysson, nyilván csupa olyan számot, amelyekkel ebben a közegben nem lehet hibázni, ugyanakkor a hangerő felettébb úriemberesre lett véve (halk volt), távolról szemlélve úgy tűnhetett, hogy emberünk leginkább saját magának muzsikál odafent. Curtis és ESSEMM nyolc óra körül csatlakozott a bulihoz, jelenlétük érezhetően meg is mozgatta a publikumot, de hazudnék, ha ezt a minimálra vett körítéssel előadott bemelegítést bármilyen értelemben jelentősnek minősíteném.
Fél kilenc előtt öt perccel aztán felpakolták az új Kartel-klipet a kivetítőre, hogy egy rövid, poénra vett intró után, minden különösebb fakszni nélkül felsétáljon a színpadra az aktuális felállás, és máris belecsaptak. A hangerőből ekkor még szerintem lehetett volna több, sokkal több később se lett, igazából csak a ráadás dörrent úgy, ahogy azt én elvártam volna. Meg lehetett azért szokni, meg is szoktuk.
Idővel aztán egyre nagyobb lett a népsűrűség odafent, ahogy érkeztek a vendégek, és a hátsó sorokból egyre komolyabb feladatot jelentett kisilabizálni, hogy mi is történik éppen. A Dream Theater hasonló megközelítéséhez kapcsolódva ide is nyugodt szívvel írom le, hogy igenis indokolatlan és olcsó megoldásnak tartom az oldalsó kivetítők mellőzését az arénakoncerteken. Igaz, hogy a középső, hatalmas LED-falon többnyire a zenekari akciókat mutatták, amikor azonban mégsem így történt, eléggé elveszettnek éreztük magunkat a keverő mögötti fertályban. Már csak a rengeteg résztvevő is indokolt volna továbbá egy kifutót, de erre talán már jogosan mondod, hogy telhetetlen vagyok. Essünk is gyorsan túl azon, hogy mi hiányzott még nagyon, ez pedig Takács Vilkó gitárja volt, szomorúan tapasztaltam, hogy az alkalmanként nagyokat szólózó srác munkásságából szinte semmi sem jutott el hozzánk.
Mindezeket csak azért tartottam érdemesnek felemlegetni, mert ettől eltekintve egy hatalmas, széles vigyor volt ez a bő két óra, amit Zoliék elénk raktak, komolyan, ha elérzékenyülés nélkül képes voltál letudni a koncertet, nincs is szíved. A dalok közül az elmaradhatatlanokon kívül jócskán akadtak csemegék is, gyakran medley formájában elővezetve. És nem csak az „alapzenekar" nyújtott kalaplevételre ingerlő teljesítmény, óriási volt Janklovics Péter és Csőre Gábor versmondópáros előadásában a Ki a fasza gyerek?, itt végre a főhősök is szusszanhattak egyet, hogy aztán kíméletlenül ránk borítsák az eredetit is.
Nemcsak a nézőtéren bukkant fel a Kartel harminc éve alatt felnőtt következő nemzedék, de a színpadon is, Zana Zoé egy számban kísért gitáron, míg Big Daddy fia, Kalmár Botond a teljes koncertet végigtolta a billentyűk mögött. Jött aztán Zoli mentoráltja, Lekvárherceg is, a Vitáris Ivánnal megerősített Route 66 pedig egyértelmű csúcsponttá lett.
Naná, hogy megérkezett Szasza is, nélküle a jubileum legalább annyira elképzelhetetlen lett volna, mint az úgymond főszereplők nélkül. Utóbbiak pedig ügyesen megoldották, hogy ne lépjenek egymás sarkára, hogy megkapja mindenki a maga pillanatait, de ha éppen nem rájuk irányult a reflektorfény, csodás alázattal simultak bele a produkcióba. Gondoltad volna, hogy valaha is leírjuk majd ezt Dopeman és Lory B kapcsán? Házibuli volt ez a leghangulatosabb fajtából, az arénát gyakorlatilag teljesen megtöltő tömeg pedig az első perctől a legutolsóig ünnepelt.
Elmaradtak szerencsére a nagy szövegelések, a három évtizedes túlélés megfejtése, láthatóan az volt a cél, hogy zenében idézzenek meg minél többet a Kartel-archívumból. Mindehhez jócskán hozzátett a rengeteg piró, a füst, a hatalmas fények, a fúvósok és más vendégek, Kovács Dávid és Potesz Balázs ritmusszekciója pedig jó szokásuk szerint irgalmatlan húzást adott a zenének.
Valahol tényleg óriási, hogy Zoli ilyen minőségben képes volt konzerválni magát, egyetlen pillanatra sem tűnt leeresztett időskorúak prezentációjának az előadás, közel 130 percnyi időtávban ez semmiképpen sem csekélység. Az is kiderült újfent, hogy a Kartelhez hivatalosan 2020-ban csatlakozott Siska abszolút méltó utódja a posztján korábban megfordult legendás MC-knek. Persze a nagy többség az utóbbiakat várta, és amennyire meg tudtam ítélni, nem is okoztak csalódást, vagyis egyértelműen kifizetődött a rengeteg próba, amit a brigád ebbe a (minden bizonnyal) egyszeri és megismételhetetlen koncertbe beletolt.
És hogy kétség se maradjon a jó poénért szinte bármit bevállaló attitűdöt illetően, naná, hogy Tunyogi Orsi dala (Ha lemegy a nap) is belefért. Apróságon kötözködni persze lehet, én is megtettem az előzőekben, a nap végén mégis csak az számít, milyen hangulatban indul haza a nézősereg. Ahogy én láttam, óriási mosollyal.
További fotók
Hozzászólások
Köszönöm, akkor én már nem írom le. Totál felesleges bármit ajánlani is, mert úgyis leakadunk azon, hogy dehát bazmegozik tehát primkó meg orbánverdkiafer inek.
Megyek inkább hallgatok vmi jazz fusiont, hogy onnan aztán tényleg mindenkit lenézhessek.
Megint ez a sznob szintezés, ez nagyon megy, aztán amikor a komolyzenészek és jazzisták kiröhögik dilettáns szimfonikus metál zenekarokat, olajostestű manowarokat meg rajzfilmzenés prog csodákat, akkor már máshogy áll a dolog.
Kíváncsiságból most meghallgattam random három Krúbi-számot (dalt direkt nem írok), a rapban szokásos primitív hangmintákon kívül csak ocsmány, mosdatlan szájú irritáló szövegelést hallok, ami eleve érdektelenné teszi az esetleges mögöttes tartalmat. A zene tág fogalom, ha valakinek ez a szintje, hát hallgassa 24 órában (csak én ne halljam...).
Akármiben lefogadom, hogy életedben nem hallottad a lemezeit, csak az zavar, hogy utálod a stílusát és ő sem bírja a kormányt, mint ahogy te sem, ezért duplán utálod a csávót.
Nagyon nem ennyiből áll a Krúbi produkció. Hallgasd meg pl. a Sapiens, Dinamit, Jéghideg, Másnap, Szív c. dalait, amiben jóval több van, mint a baszós-faszos poénok, de az Ösztönlény albumába egészében is több tartalom és mélység szorult, mint az a saját műfajában megszokott :D
A kommented másik fele erősen leegyszerűsít, mert a fiatalok oldalán, akik gyk. 2010 óta nem a kormánypárt elsődleges bázisa, kb. tizedleges szempont az egybites propaganda, mint kommunikációs csatorna. Ha az általános elhülyülésre-figyelemzavarra -nihilizmusra okokat keresünk, ezerszer nagyobb hibás vmenyi közösségi média platform, meg az ott rájuk boruló szarcunami. Az, hogy az ezekben rejlő potenciált éppen a politika is masszívan kihasználja, már csak az okozat (de érdemes megfigyeni h a fidesz ilyen jellegű próbálkozásai jellemzően kurvára mellémennek, mert egyszerűen nem érti a fiatalok nyelvét a kommunikációjuk ).
Amúgy az meg miért is baj, hha egy előadó a fiatalok számára is érthető módon beleáll a kormányba? Krúbi ezen a ponton csak egy szelep, és amúgy öniróniával meg is fogja ezt pl. itt (ha már Ganxsta): https://www.youtube.com/watch?v=Uhp8-9EwS7g
A többiről fogalmam sincs, de a krúbi produkció abból áll, hogy egy hülyegyerek baszós poénokat mondogat meg fideszezik, miközben pont a kormány áldásos tevékenységének az eredménye, hogy ilyen szinten elbutult a társadalom, hogy erre igény van. Ennek a sikere egy látlelet az ország mentális állapotáról. Az már csak hab a tortán, hogy milyen hatással van a nagyrészt gyerek hallgatóira.
Remek példasor, köszönjük!
Hja, primitív. :D Mint Akkezdet Phiai, Patkányz, Ketioz, Tkyd, Gege, Sör és Fű, Krúbi, Theshowcrew, Oriza, Funktasztikus, Nks, Sisi...:D
Akkor csak én vagyok ilyen csodabogár ezek szerint, ugyanis magamról beszéltem, nem más pélójával vertem a csalánt. Mindegyik egy hangulat, csak máshonnan közelítik meg annak a megteremtését. Ehhez biztosan hozzátesz az is, hogy olyan környezetben nőttem fel, ahol mindenféle zenei ízlésű emberek voltak a környezetemben, de nekem 25+ évvel sem okoz törést a személyiségembe n, hogy Mgla után Eminem-et hallgassak, aztán leöblítsem mondjuk Rise of The Northstar-al. Másnap meg ha ahhoz van kedvem Nick Cave szól. Sőt, még a Manowar-t is szeretem, bár komolyan akkor venném, ha dalszövegek alapján élném az életem.
Pontosan!
A metal meg akkor ezzel az erővel dallamtalan gitár zúzásra hörgés sátánista szövegekkel.
Mert mivel másabb amit te írsz? Neked ez a határ, másnak meg más. Engem spec a Blut Aus Nord kurvára nem hat meg, tegnap edzéshez Mikee Mykanicet hallgattam, ma munkába menet meg Spectral Woundot. És ettől sem jobb sem szarabb ember nem lettem. Ez "csak" zene, amivel kapcsolatban a legnagyobb szívességet akkor teszed magadnak, ha a lehető legnyitottabb vagy.
Tanita Tikaram és a Marduk ugyanez pepitában.