Amikor annak idején egy rettenetesen lehangoló szlovákiai áruház CD-boltjában kikönyörögtem magamnak az akkor frissen megjelent NOLA lemezt, sosem gondoltam volna, hogy valaha is lesz alkalmam élőben látni a Downt, de végül csak valamivel több mint 12 évet kellett várni a nagy napra… A bulit eredetileg valami Kultiplex-szerű helyre tervezték, de végül a hatalmas érdeklődés miatt át kellett rakni a prágai belváros közepének egy lényegesen nagyobb klubjába.
A kellemes szombati programnak ígérkező Húsvéti Metal Vihar fesztivált (komolyan, nem volt kevésbé bugyuta elnevezés?!) számomra a veterán Rotor nyitotta. Bevallom őszintén, ez volt első találkozásom a miskolci zenekarral és tulajdonképpen nem is volt rossz a koncert.
Ahhoz képest, hogy előtte soha a környékre sem tolta az arcát, 2004 óta azért elég rendszeresen visszajár Magyarországra Glenn Hughes, a közönség pedig nem tudja megunni, az A38-on ezúttal is simán összejött egy bő háromnegyedház. A korábbi bulikhoz képest extrának tekinthető, hogy a főszereplő már jó előre kikötötte: nem tűri a dohányzást a teremb...
A H.A.R.D. a különösebb bemutatásra már nem szoruló Hard egy speciális mutációja angol nyelven, Kalapács Józsi helyett a Wendigo és After Crying frontember BZ-vel a mikrofonnál, akit ugye szintén nem kifejezetten kell már külön ajánlgatni ezen az oldalon.
Mivel a Devil’s Slingshot előtt lemaradtam a K3 -ról, most láttam először őket. Kállai János, Szuna Péter és Nagygyörgy Gábor vitán felül baromi jól nyomják ezt az instrumentális prog metalt, nagyon tudnak bánni a hangszereikkel, feszesen és töményen szólalnak meg, roppant okosan muzsikálnak, ráadásul olyan bivaly hangzást kaptak, hogy nem hittem a f...
Tavaly év végén eltökéltem magam, hogy idén ha törik, ha szakad, megnézem Dave Mustaine-t és csapatát, erre pedig kedvezőbb alkalom nem is kínálkozhatott volna, mint az Overkillel, az Artilleryvel és a Flotsam & Jetsammal is megerősített Metalmania fesztivál. Rajtuk kívül persze még számos rangos zenekar fellépett a fesztiválon (Primordial...
Alig két órával a Metalmania fesztiválról való hazaérkezésem után ismét útnak indultam, hogy két nap alatt másodszor csekkoljam a Flotsam & Jetsam legénységét, ám ezúttal jóval közelebb, a pesti Avalonban. Ismerve a hazai koncertlátogatási hajlandóságot, gondoltam, hogy nem leszünk sokan, de hogy egymagam megtestesítettem a közönség 2,5-3%-át,...
Nincs mese, a Nightwish egészen egyszerűen kinőtte a Petőfi Csarnokot. Míg Tarja nem olyan rég kénytelen volt cirka félházas PeCsa teremben játszani, addig a Nightwishnek egy jóval nagyobb helyszínt kellett keresni, és nem csak a pirotechnika és egyéb látványelemek miatt. Az más kérdés, hogy aki a mai napig Tarjáért fanyalog, vajon miért ink...
A német Tenside -ból nem sokat láttam, de annak alapján elég sematikus betonozós brutálmetalnak tűnt, amit a feltűnően fiatal négyes nyomott. Ezer és egy egészen hasonló bagázs szaladgál a világ minden táján, arra pedig nem sikerült rájönnöm, miért éppen ők lennének azok, akik majd egyszer kiemelkednek az arctalanság tengeréből. Persze lehet, hogy az...
A napokban sajnos botrányos véget érő Kultiplex adott helyett eddig a Tues-Die nevű rendezvénynek, de az élet megy tovább, az új helyszín pedig a pesti Trafó, ami sokkal inkább egy kulturális kikötő a városban, mint metalkoncerteknek való hely. No, de ez van, örüljünk, hogy egyáltalán van még egy-két zsebkendőnyi méretű hely a fővárosban, ahol konc...
Ha valaki képes Münchenig utazni a fenti összeállítás kedvéért, útközben is nagyrész efféle zenét hallgat a kocsiban és ezt követően sem csömörlik meg a tördelt ritmusoktól, a mélyrehangolt riffekre érkező szintiszőnyegektől, virtuóz gitár-billentyű torzsalkodásokkal teli negyedórás opuszoktól, akkor egész biztosan nincs orvosság a progmetal függős...
Sajnos a vagyonőri igazolványom sem tudta meggyőzni a kollegákat, hogy nekem a dühöngőben a helyem. A tanulság: minden legendás zenekar bulijára időben kell jegyet venni, főleg ha az egy Pecsa-méretű helyen van megtartva. Aki látta a Rude Awakening DVD-t, nagyjából tudja, hogy a Carling Academy hogy is nézhet ki. Én, mint ülőjegyes, az „erkélyen” f...
Mire kisebb késéssel befutottam az A38-ra, a göteborgi Avatar már javában zúzott egy női dobossal. Később aztán rájöttem, hogy valószínűleg csak emo, mindenesetre nem nagyon láttam még senki mást sálban dobolni. Rajta és a szintén meglehetősen emoisztikus frontemberen kívül egyébként nagyjából rendben volt a csapat fazonja; nagy terpeszben, veszettül...
Úgy látszik, egyre jár az agyam a Cry Free legénységével: tavalyi beszámolómat azzal zártam, hogy milyen jó lenne, ha az egy az egyben lenyomott Fireball-Machine Head kettős után (legutóbb ugyanis ez volt a koncepció) az idei évkezdő, immár hagyományossá vált nagy Wigwam-bulin a Who Do We Think We Are-Burn kettős hangzana el. Nos, nem így alakult p...
Érdekes, tanulságos kirándulás volt ez a kis kiruccanás, amellyel így Karácsony előtt megajándékoztuk magunkat, és amely nem kizárólag pozitív élményekkel gazdagította élettapasztalatunkat. Persze Jeff Scott Sotót élőben látni minden pénzt, energiát és fáradságot megér, és hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy melyik lehet nagyobb élmény: egy szóló...
Köztudott, hogy a Therion főnök Christofer Johnsson teljesen képben van a hazai adójogszabályok tekintetében, de azért még így is meglepő, hogy idén egészen pontosan három alkalommal tette tiszteletét csapatával piciny országunkban. Talán ez a kivételesen gyakori vendégjáték – illetve a közelgő karácsony - lehetett a fő oka, hogy míg februárban ma...
Nyilván minden hardrocker - öreg s fiatal egyaránt - egyetért velem abban, hogy feltétlenül van valami pikáns abban, ha az egykori Uriah Heep-zenekarvezető előtt egy Deep Purple tribute banda ( Cry Free ) lép fel. Más kérdés, hogy kicsit szegénységi bizonyítvány is, hogy nem tudunk egy épkézláb, saját nótákkal kiálló, műfajban odaillő csapatot prezen...
A Flex első blikkre az osztrák főváros leglerobbantabb patkánylyuka: lapos tekintetű feka – ez így korrekt, vagy esetleg afroeurópait kell mondani? – dealerek egész kis galerije között egyensúlyozva kell lemenni a Donaukanal egyik hídja alá, ahol a ’80-as évek második végének amerikai filmjeit idéző hangulatú, félhomályos, füstös klub várja az embe...
Ez volt az a turné, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni. Évekre visszamenőleg sem emlékszem hasonlóan erős összeállításra, és a nézőszámokból ítélve nem egyedül én gondoltam ezt így: Európa több országában hetekkel a bulik előtt elkapkodták az összes jegyet, egyes kiemelt állomásokon pedig még extra dátumokat is be kellett iktatni a menetrendbe. ...
A korai kezdési időpont miatt, még teljes munkahelyi harci díszben (értsd: öltöny, nyakkendő) éppen hogy csak beestem a nyitó Ride the Sky ra. Az ex-Helloween / Masterplan ütős Uli Kusch, valamint a norvég Tears of Anger testvérpárja által életre hívott zenekar debütalbuma elvárásaimtól messze elmaradva, sajnos meglehetősen átlagosra sikeredett. Az e...
Azért egy Helloween / Gamma Ray turné nem kismiska! Köztudott, mennyire rossz volt a viszony Kai Hansen és régi bandája, elsősorban pedig a cseppet sem könnyű ember hírében álló Weiki között, így annak ellenére örömteli és meglepő is egyben egy ilyen összeállítás, hogy volt szerencsém látni tavaly a Helloweent a Masters of Rockon, ahol Kaiékkal kie...
Vannak olyan dolgok, amelyek megtörténtében nem bízhat az ember ép ésszel, mert hihetetlennek tűnnek. Ilyen az, amikor szépen beletörődsz, hogy az istenfáját, nem tudsz kijutni egy turné egyik állomására sem, pedig a szíved majd kiugrott, amikor tudomást szereztél róla, hogy pont két olyan zenekar indul neki együtt, amikért külön-külön is meghalnál...
Ha valamire valóban ráillik az a szó, hogy underground, hát akkor az erre az egész turnéra elmondható. Két zenekar, mindössze háromfős segítő személyzettel, két minibuszba bezsúfolva úgy, hogy ők vezetnek, ők pakolják ki a pólóikat, egyáltalán mindent ők maguk csinálnak, és mindezt azért, hogy állomásonként 100-200 embernek játsszanak.
Úgy látszik, novemberben több olyan zenekarral hozott össze a sors élőben, akiket ugyan hosszú évek óta nagyon kedvelek, különböző okok miatt valahogy mégsem sikerült megnéznem őket. Az előző napi Deep Purple egyfajta hiánypótlás volt számomra, mint ahogy az Apocalyptica is. Viszonylag korán értem a helyszínre, még bőven volt időm keresztül-kasul ...
Mivel a kiírtnál majdnem 20 perccel korábban kezdtek, a HARD ból csak az utolsó pár dalt csíptem el, de azok alapján ugyanúgy totális értetlenséggel állok a csapat tevékenysége előtt, mint legutóbb, amikor szintén ők kapták a lehetőséget, hogy bemelegítsenek a Deep Purple-nek. Ha érdekel, keress vissza és olvasd el a tavalyi beszámolómat, sok újdons...
Ne köntörfalazzunk: az Avalon klub gazdái nem kispályáznak! Eszemiszom sajtómegnyitó a „nulladik” napon, nyitás előtt egy héttel (ahol a Shock! szerkesztőségét kollektíve szétbaszta a rákenról); Edguy koncert a hivatalos nyitóbulin; saját buszjárat a belvárosból a klubhoz és vissza; igényes kialakítású hely baráti árakkal – nem igazán lehet a szerv...
Facebook
Twitter