Nem sokkal a nyári fesztiválok kezdete előtt, egy önálló bulival lepett meg minket a finn Amorphis. Mivel csak emiatt a koncert miatt ruccantak át a környékre nem volt előzenekar, de még merchandise pult sem, volt viszont fél kilences kezdés, meg old-school Amorphis program, uszkve másfél órában.
2006 nyarán úgy vártam a Whitesnake budapesti koncertjét, mint negyedikes kisdobos az úttörősípot. Erre most meg, amikor Coverdale pufi fejű norvég tolmácsa lepte meg kicsiny városkánkat, ismét viharfelhők gyűltek a korai nyári hangulat elhomályosítására. De végül most a nagyobbfajta zuhé elkerülte a kiérdemesült jégtörőt, így kellemes este elé néz...
Nagyon sokan – és nagyon régóta vártuk már, hogy napjaink egyik legszínvonalasabb és legizgalmasabb heavy metal bandája, a Kamelot végre tiszteletét tegye nálunk, így nem is csoda, hogy szép kis tömeg gyűlt össze péntek 13-án a Wigwam előtt, hogy Roy Khant és kompániáját megtekintse. Bár nem vagyok babonás, elég sokáig úgy tűnt, hogy a sokakat ...
Cseppet sem lepett meg, hogy az öt évvel ezelőtti kisstadionos koncert nagy sikere után ismét teltház fogadta Budapesten Roger Waterst, a Pink Floyd egykori kreatív géniuszát, aki az istennek sem hajlandó felmarkolni azokat a garantálhatóan kilencszámjegyű dollárösszegeket, amiket egy David Gilmourral történő könnyes összeborulás és világkörüli tur...
A G3 projektet Joe Satriani hozta létre 1996-ban Steve Vai és Eric Johnson gitárosokkal karöltve. A felállás az évek során többször is változott, játszott velük többek között Michael Schenker, Uli Jon Roth és Yngwie Malmsteen is, jelenleg pedig a Satriani/Petrucci/Gilbert felállásban turnéznak Észak-Amerikában.
A Moonspell neve messze nem pörög már úgy, mint mondjuk bő tíz éve, az Irreligious tájékán, amikor az európai színtér egyik nagy reménységének és titkos fegyverének számítottak, de még ennek fényében is meglepett, hogy legfeljebb 350 ember volt rájuk kíváncsi. Persze sokszor jártak már Magyarországon, úgyhogy talán ez is hozzájárult a koncertet fog...
A Trans Express visszatérését néhol úgy harangozták be, mintha kábé a U2 térne vissza hosszas kihagyás után Magyarországra, ami persze nem kis túlzás egy mindössze egyetlen Demonstráció CD-s szereplést és némi koncertezést maga mögött tudó zenekar esetében, de ezt félretéve a műsoruk egy cseppet sem volt rossz. A csapat ma is finom bluesos rock...
Nem mondhatnám, hogy problémáktól mentes volt a MetalMania cirkusz harmadik magyarországi jelenése… A legfőbb tanulság mindenképpen az, hogy az Almássy tér nem alkalmas egy ekkora szabású esemény lebonyolítására, és ez még akkor is így van, ha a főattrakció sem könnyítette meg éppen a szervezők és a többi fellépő életét. Hát ige...
KISS, Brian May Band, Mötley Crüe (illetve akkoriban Motley Crue), Union, Alice Cooper, „és még valahány név a naptárban”, ahogy az őskorban hallottuk – igaz, hogy négy emberke látogatott el hozzánk, mégis, tulajdonképpen ez a nem kevés zenekar tette tiszteletét a személyükben az Indiánsátor színpadán. Persze előttük két hazai csapat léphetett a de...
Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára Aebsence koncerten (tegyük hozzá: a zenekar sem mozgolódott túl sokat az utóbbi években), ezért kifejezetten az ő kedvükért mentem le aznap a Süsibe. Ezt fontos tudni. Vártam, jól akartam érezni magam. Még csak azt sem terveztem, hogy írok bármit is az estéről. Kilencre volt meghirdetve a kezdés, és körülbelü...
Az előzenekarokról ezúttal is sikeresen lemaradtam, amiért nem tudok eléggé bocsánatot kérni, de hát ez van. Mivel a Cannibal Corpse turnémenedzsere lemondta az előre leszervezett összes interjút, sajnos arról sem tudok beszámolni, érződik-e Corpsegrinder szagán, hogy a komplett turnét egy farmerben nyomja végig, és sajnos Alex Webstertől sem siker...
A tavaly októberi Winger koncert után megint egy olyan élmény, amely alapvetően változtatta (vagy inkább szilárdította) meg a 80-as/90-es évek fordulóján népszerű amerikai hard rock csapatokhoz való hozzáállásomat.
Próbáltam összeszámolni, hogy hányadszor láthattuk/hallhattuk már az Anathema boglyafejű főnökét / lelkét / zsenijét Magyarországon – legyen az zenekarral, szólóban, fivérével együtt, illetve Leafblade nevű projektjével, mint most is – de nem sikerült. Gyanítom, hogy kb. 20 alkalomról beszélhetünk immár, amelyeknek nagyjából a felén sikerült is je...
Csak Daniel meg ne hallja, de mégis ki kell mondanom: áldja meg az ég a POS frontembert 2002-es budapesti botlásáért, hiszen nem csupán egy kiváló lemezt köszönhetünk az afférnak a Remedy Lane képében, de azóta rendszeresen vissza is jár hozzánk Gildenlöw úrfi – igaz, azóta „csak” zenélni, de ez nekünk a lehető legjobb megoldás.
Utólag el kell ismernem: piszok mázlim volt ezen a vasárnap estén. Mit tagadjam, a banda, amelyre a legjobban fentem az agyaramat, az aznap elsőként fellépő Sabaton volt. S hogy miért tartom szerencsésnek magam? Tüstént elárulom. A svéd srácok háromnegyed hétkor, alig valamivel kapunyitás után masíroztak a színpadra teljes menetfelszerelésben, tereps...
Nem igazán leszek objektív. Már hogy is lennék, mikor már az év legelején sikerült elcsípni 2007 egyik legjobb koncertjét? Mert ugye rajongói elfogultság ide vagy oda, ha egy régi kedvenc még ma is annyira ki tud akasztani lehengerlő élő teljesítményével, hogy a buli kb. háromnegyedét libabőrös állapotban töltöm, akkor nincs miért eljátszani a tárg...
Jó sok évig távol tartottam magam a Gire fellépéseitől, korántsem valami személyes iszony miatt, inkább az egykori Marco Polo klubbal nem volt szívélyes a viszonyom (szimplán valahogy helyileg nem éreztem ott jól magam, mielőtt túldimenzionálom az egészet), Zsírék pedig ott léptek fel a legtöbbet. Az A38 éppen megfelelő hely bármi jóféle zen...
Egy lyukas garast nem adtam volna azért, hogy a Szigetes koncert (meg előtte a korábbi Wigwamos nem túl nagy nézőszámot felvonultató buli) után valaki elhozza hozzánk az Evergreyt. De csodák még vannak. Vagy valaki csak turkál a gondolataimban. Mindegy, a lényeg, hogy újra itt voltak a svéd dark-prog-power-akármi metal srácok. Helyszín ...
Nagyon régen jártam a Rocktongban, mert katasztrofális hely volt. Akármilyen erősen próbálom, nem tudok felidézni egyetlen pozitívumot sem. De egy ideje mindenféle jót hallok róla, és egyre több olyan zenekar megy a közelébe, aki eddig nem nagyon tudott koncertezni, mert habár szebb, nagyobb helyet érdemelne, nem engedheti meg magának a Süss Fel Na...
Az Ady Művelődési Központ első ránézésre nem tűnt túl bíztatónak, de sok kétségem eloszlott az aránylag tágas előtér és a két ruhatár, illetve a büfék(!) láttán. A későbbiekben pedig a nem túl nagy, de dohányzásmentes (!!!) belső terem is pont elegendőnek bizonyult a jeles eseményre összegyűlt fekete sereg befogadására. Legalábbis a fő attrak...
Mivel kizárólag Észak-Amerikában koncertezik a zenekar, az embernek nem mindennap van alkalma megnézni élőben a Trans-Siberian Orchestra-t, úgyhogy nagy izgalommal készültem a jeles eseményre. Az első meglepetés jegyvásárláskor ért, amikor kiderült, hogy a Toronto Maple Leafs jéghokicsapatnak is otthont adó húszezres arénában lesz a koncert. A máso...
Noha a Remorse lassan két évtizedes zenekar, eddig valahogy mindig elkerültem őket élőben, sőt, még az egyébként mindenki által csak dicsért tavalyi lemezüket sem hallottam a koncertig. Ennek fényében aztán rendesen fogtam is a fejemet, ahogy néztem őket, az ekkor még igen szűk létszámú közönség soraiból, és beláttam, hogy ezentúl kénytelen leszek Re...
Az osztrák indíttatású tehetségkutató metal döntőjére tulajdonképpen egyetlen zenekar miatt indultam el, de időközben feltűnt pár olyan név is az "étlapon", amikre szintén kíváncsi voltam. Az A38 hajó a kábé 1000 nézős kategóriában szerintem városkánk legkulturáltabb helye, és már a délután 2 órai kezdésre is egész szép számú emberke lézengett bent...
Facebook
Twitter