A (hála az égnek) hosszúra nyúlt ősz utolsó napján Ágnes (egykoron Vanilla is, de feledjük a múltat) lemezbemutató koncertjére látogathattak az érdeklődők, ahol a főhősnő előtt három vérbeli metalzenekar szűk programját is megnézhettük. Ha nem lenne ebből is egyértelmű, az egykoron inkább popzenében utazó Ágnes tényleg a rockzenében érzi otthon magát – ahogy az a koncerten is erőteljesen megmutatkozott.
Persze, eltelt huszonkét (!!!) év a legendás, Népstadionbeli koncert óta… És igen, Freddie halála is már tizenhét éve történt - ennek fényében még úgy is furcsa egy 2008-as Queen koncert, hogy ez a második ebben a felállásban. Gondolom mindenkinek a könyökén jön ki, hogy állandóan arról beszélek, mennyire gyenge ötlet volt az Európában szinte telj...
Azt hiszem, már-már köztudott, hogy szerkesztőségünk nagy része nem kimondottan rajong a klasszikus magyar rockzenekarokért. Persze ennek generációs okai is vannak/lehetnek, elvégre a kollégák nagy része nem lehetett jelen a magyar rock fénykorában, a régi nagy nevek gyakran önparódiába fulladó, kínos önlejáratását és kompromittálódását viszont már...
Csak üdvözölni tudom, hogy a Living Colour az elmúlt években jóformán hazajár Budapestre, mivel azonban a legendás fekete rockbanda végre nekiállt felvenni a régóta esedékes új lemezt, e negyedik hazai buli kezdése majdnem egy órát csúszott. Vernon Reidék éppen Prága mellett melóztak a friss dalokon, és elég lassan értek ide, végül azonban csak elj...
A The Joystix fellépésével egy probléma volt, a túl korai kezdés, ami miatt sokan lemaradtak róluk, de ezt leszámítva korrekt módon nyomultak. Nem láttam még korábban őket élőben, így aztán kíváncsi voltam, mit produkálnak, az összkép pedig határozottan megnyerő volt, pláne annak fényében, hogy ezt a vonalat a magyar bandák valamiért sosem tudták iga...
-1. nap – augusztus 11., hétfő
A Magyar Dal Napja alapvetően egy tök jó kezdeményezés, de az már más kérdés, hogy színvonalban mit lehet kihozni belőle egy ilyen alávalóan rettenetes könnyűzenei viszonyokban dagonyázó országban. Most komolyan, van egyáltalán értelme siránkozni azon, hogy az utóbbi 15 év termését csupán mutatóba képviselte egy-két sz...
Nem tudom, ki mire számított előzetesen, de engem speciel meglepett, milyen sokan jöttek össze erre a koncertre. Az ötvenfokos totális nyári uborkaszezon kellős közepén, ráadásul egy héttel a Sziget előtt a szellős háromnegyedház kifejezetten jó eredmény, az meg még ezen belül is külön örömteli, hogy mennyi egészen fiatal arc tette tiszteletét a Pe...
A
Snake Heart
tal – ha egyáltalán lehet az ő esetükben ilyesmiről beszélni – már fénykorukban sem tudtam igazából mit kezdeni, és ezúttal sem győzött meg a produkciójuk. A csapat mindig is remekül nyomta a Bon Jovi feldolgozásokat, a saját dalaik azonban még a legjobb indulattal is legfeljebb kellemes kelet-európai utánérzések hol erősebb, hol ...
Egy nappal az egyébként szintén remek Ministry koncert után valami rettenetesen nagy dolog történt az A38 hajón, előbb azonban túlestünk két előzenekaron. Meggyőződésem, hogy ha a My Mortality ben adott esetben nem a LOA dobos Sal zenélne, a kutya nem ismerné őket. Nem volt éppenséggel rossz ez a jobb híján modern metalnak nevezhető muzsika, mint ah...
Az idén nyári kiszámíthatatlan időjárás, no meg a szokásosan kiszámíthatatlan hazai koncertre járó réteg a Petőfi Csarnok belsejébe helyezte a Ministryt. Nem is baj, előző nap Avril Lavigne-en sikerült esernyővel+esőkabátban rommá ázni és megfázni, semmilyen porcikám nem kívánt egy újabb szabadtéri áldást.
Ugyan sokan hörögtek azon, hogy mégis milyen dolog volt már a csendrendelet miatt a belső nagyterembe költöztetni a szabadtérire tervezett színpadi showt, a változtatás a koncert napján kétszeresen is igazolást nyert. Egyrészt, kábé a benti nagyteremnek megfelelő (hátul már kissé lazán is álló) embertömeg jött össze az estére - ez egyébké...
Vajon adhat-e tökéletes koncertet egy szabadtéri diszkóban, javarészt teljesen világosban, 40 fokban egy olyan zenekar, amelyik többek között pont sötét zenei világáról lett híres? Természetesen nem, pláne, ha a szóban forgó csapat pont a Paradise Lost, akik egyébként sem számítanak különösebben jó koncertbandának. Ennek ellenére nem volt ...
Habár a menetrendszerű fesztiválokon évről évre össze szoktunk futni pár alkalommal, igazából csak a Városliget felé közeledve tudatosult bennem, hogy hosszú évek óta nem láttam önálló koncerten a Tankcsapdát: nemcsak a szokásos évi két pesti önálló pecsás buli maradt ki az elmúlt 8-9 évben, hanem az olyan kiemelt jelentőségű megmozdulások is, mint...
Az csak egy dolog, hogy a To-Mera nem az én zenémet játssza, de ettől elvonatkoztatva is elég sok sebből vérzett a produkciójuk. Sokszor leírtam már: egy szanaszét szívott stoner/sludge bandánál, netán egy beleszarós, arcbamászó punk’n’roll csapatnál simán elfér egy kis fésületlenség, pontatlanság, urambocsá’ hamisság, bizonyos műfajok azonban egys...
Néha nem könnyű megtalálni az ihletet, elvégre ha az ember egy nagyon régóta várt, közel tökéletes koncertet lát-hall-él át, mi az ördögöt is lehet hozzáfűzni a témához azonkívül, hogy „kurva jó volt”? Hát nem sokat. De ezért is vagyunk újságírók – tudnunk kell papírra vetni azt, amit amúgy nem feltétlenül érdemes: meg kell próbálnunk teljesen szub...
A nemrégiben lebontott Kultiplex helyén tátongó űrt a leleményes koncertszervezők lázasan igyekeznek betölteni, minek következtében mostanában új helyek is megnyitják kapuikat a toporgó rockersereg előtt. Ezúttal a korábban folkos, népzenés stb. koncerteknek otthont adó Fonó került sorra, és meg kell, mondjam, igazán jól vizsgázott a klub.
Valamiért ez a turné nem akar minket. Első körben ugye elmaradt az egész, most meg a helyszínre érve szembesülhettünk azzal, hogy a Carnal Forge és a Suicidal Angels technikai okok miatt elmarad.
Sajnos a Snakebite-os Lőrincz Karit és nála is veteránabb arcokat soraiban tudó, fantáziadús, ámde az irányvonalat illetően igen sok kétséget hagyó Whitesnake Tribute Band Wigwamos bemutatkozásáról nem emlékezett meg magazinunk, de ez egy hardrokkert se tartson vissza attól, hogy megtekintse a csapatot, ha lakóhelye környékén felbukkannak az arcok.
Nem én öregszem – állapíthattam meg újfent a hajós négyes csomag első két brigádja láttán-hallatán, mivel most is csak ugyanaz jutott eszembe, ami mindig is, amikor ilyen összeállításokkal (értsd: zseni főbanda plusz egy középkategóriás support, kiegészítve két totálisan érdektelen, lényegtelen csapattal, akikre már a befejezés után 2 perccel sem e...
Mióta kézhez kaptam a Salvus bemutatkozó lemezét, elég sokszor megfordult a lejátszóban a „Minden Kezdet” c. korong, és szerintem cseppnyi elfogultság nélkül kijelenthető, hogy egy újabb egyéni hangvételű csapat tette le névjegyét az itthoni rockzenei underground sajnos túlontúl apróka (értve ezalatt a lehetőségeket…) asztalára. A srácokat az ...
Jealous Heart, Can’t Find My Way Home, Love Don’t Lie - a magunkfajta öregecskedő rockerek számára ezek a dalok a „nyugatról” behozott, javarészt kalóz Metal Ballads és hasonló című válogatás-kazetták világát idézik, a „szupercsenel” műsorán néha felbukkanó, feltúrt hajú rocksztárokat, és azt az érzést, hogy innen, kicsi banánköztársaságunktól hű d...
Amikor annak idején egy rettenetesen lehangoló szlovákiai áruház CD-boltjában kikönyörögtem magamnak az akkor frissen megjelent NOLA lemezt, sosem gondoltam volna, hogy valaha is lesz alkalmam élőben látni a Downt, de végül csak valamivel több mint 12 évet kellett várni a nagy napra… A bulit eredetileg valami Kultiplex-szerű helyre tervezték, de vé...
A kellemes szombati programnak ígérkező Húsvéti Metal Vihar fesztivált (komolyan, nem volt kevésbé bugyuta elnevezés?!) számomra a veterán Rotor nyitotta. Bevallom őszintén, ez volt első találkozásom a miskolci zenekarral és tulajdonképpen nem is volt rossz a koncert.
Ahhoz képest, hogy előtte soha a környékre sem tolta az arcát, 2004 óta azért elég rendszeresen visszajár Magyarországra Glenn Hughes, a közönség pedig nem tudja megunni, az A38-on ezúttal is simán összejött egy bő háromnegyedház. A korábbi bulikhoz képest extrának tekinthető, hogy a főszereplő már jó előre kikötötte: nem tűri a dohányzást a teremb...
A H.A.R.D. a különösebb bemutatásra már nem szoruló Hard egy speciális mutációja angol nyelven, Kalapács Józsi helyett a Wendigo és After Crying frontember BZ-vel a mikrofonnál, akit ugye szintén nem kifejezetten kell már külön ajánlgatni ezen az oldalon.
Mivel a Devil’s Slingshot előtt lemaradtam a K3 -ról, most láttam először őket. Kállai János, Szuna Péter és Nagygyörgy Gábor vitán felül baromi jól nyomják ezt az instrumentális prog metalt, nagyon tudnak bánni a hangszereikkel, feszesen és töményen szólalnak meg, roppant okosan muzsikálnak, ráadásul olyan bivaly hangzást kaptak, hogy nem hittem a f...
Facebook
Twitter