Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dødheimsgard: A Umbra Omega

dodheimsgard_cAz ezredforduló óta jobbára takaréklángon üzemelő DHG-től jobbára nem reméltem semmit az utóbbi időben, a hosszas vajúdás után legutóbb ránk szabadított Supervillain Outcast sem volt egy tökéletesen kivitelezett állásfoglalás a norvégoktól, az azóta eltelt nyolc évben pedig leginkább csak veszteségek/kellemetlenségek érték őket. Amíg azonban az avantgarde színtér ikonja, Yusaf „Vicotnik" Parvez (ex-Code, Manes, Ved Buens Ende) működésben tartja a banda létfunkcióit, addig esetükben mindig érdemes táplálni a reményt. Bő másfél évtizeddel ezelőtt a Satanic Art EP, de még inkább az azt szorosan követő 666 International album kiadásával ezek az arcok már gyógyíthatatlan sebeket ejtettek elménken, az új anyag pedig számos direkt és áttételes módon pontosan erre az időszakra utal vissza.

Az a tény, hogy Vicotnik mellől az utóbbi években lassacskán elszivárogtak a zenésztársak, csupán jelzésértékű, hiszen képességeit tekintve emberünk egyedül is rögzíthette volna ezt a lemezt – szerencsés dolognak tartom, hogy végül mégsem így döntött. Az A Umbra Omegára rákészülve mindenekelőtt visszahívta a tagságba az eredeti DHG-vokalistát, Aldrahnt (The Deathtrip, Thorns), a dobos poszton pedig megadta az esélyt az évek óta vele dolgozó John Voorennek, hogy végre hanghordozón is letegye névjegyét a bandában. Ennyi többé-kevésbé elegendőnek is bizonyult: a zene és a szövegek tető alá rendezésének oroszlánrésze, valamint a stúdiómunkák eleve Vicotnik fennhatósága alá tartoznak, aki a gitárok kezelése mellett természetesen itt is megvillantja feledhetetlen orgánumát. A végeredmény pedig nem is lehetne ennél váratlanabb.

megjelenés:
2015
kiadó:
Peaceville
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 22 Szavazat )

Eleve rettentő nehéz körülírni az A Umbra Omegát (a cím jelentése kábé: A túláradó sötétség), pontszámommal is csak azt érzékeltethetem, hogy rám milyen hatással bír az anyag. Egyszerűbb talán onnan közelíteni, hogy mi az, ami NEM jellemzi a friss albumot? Egyértelműek száműzettek innen a Supervillain Outcastot alapvetően meghatározó ipari hatások, a komplett anyag pedig úgy lett hosszabb még elődjénél is, hogy sokkal rövidebbnek tűnik. Ne örüljön korán az sem, aki Kvohst kiműveltebb hangjával legutóbb már majdnem megbarátkozott, az Aldrahn-iskola ismét az alig befogadható szélsőségek felé viszi el a vokált, és éppen ez lehet az a pontja a zenének, ami miatt a DHG-t ma is a black metal skatulyába erőszakoljuk bele, holott az új anyag legalább fele részben nem is tartalmaz metalt. Öt dal + intro 67 percben, és ez pontosan olyan nyomasztó, mint amilyennek hangzik.

Szerencsére Vicotnik sosem volt a túlságosan sűrű produkciók híve, ráadásul a szellősen bonyolódó zene megszólalása is kellemesen organikus most, ami meglepő és üdvözlendő ettől a brigádtól. Fényesen tündöklő szerep jut tehát még a basszusgitárnak is, különösen a Lars Emil Måløy által feljátszott két tételben, a The Unlocking és a Blue Moon Duel címmel jegyzettekben. A gyakori tempóváltások ellenére a középtempó, valamint a húros hangszerek dominanciája meghatározó, és a hallottaktól mélységesen lenyűgözve állítom, hogy hagyományos eszközökből rég nem sikerült ennyi mindent kihozni. Ugyanakkor köznapi értelemben vett befogadhatóságot és struktúrákat persze nem érdemes itt keresni, az A Umbra Omega várhatóan egész évre ellátja az érdeklődő és semmi elől el nem zárkózó közönséget feldolgoznivalóval.

Az album klasszikus/kultikus státuszát mindenképpen az eltelt időnek kell majd igazolnia, de számos összevetésben már ma is kiemelkedik a mezőnyből. Nagyszerű idők következnek, ha számomra végül majd nem ez lesz az idei esztendő csúcsalkotása.

 

Hozzászólások 

 
+1 #5 castorp 2015-12-31 09:31
azt hiszem a mai napon már kijelenthetem, hogy számomra az év lemeze.
Idézet
 
 
+1 #4 Tulus 2015-04-12 17:58
Ui: Akárki akármit mond, nekem az új Mysticum is tetszik.
Nyilván nem olyan zseniális, mint a DHG, de attól még jó.
Idézet
 
 
+2 #3 shmonsta 2015-04-11 20:37
A cikk és a kommentek így közösen nagyon kíváncsivá tettek. Nemsokára nekilátok.
Idézet
 
 
+5 #2 Tulus 2015-04-11 13:40
Fantasztikus lemez lett, remélem a következőre nem kell ennyit várni!
Idézet
 
 
+8 #1 mjöln 2015-04-11 10:29
Az utolsó anyag, amit tőlük hallottam, az a "666 International" volt és mikor megláttam, hogy kijött az új lemezük, gondoltam, teszek egy próbát vele, mivel az előbb említett nagy kedvencem.

Hát basszus.

Lement egyben, de azt hittem, hogy a végére az összes neuronom elpusztul. Nagyon jó, borzasztóan összetett és totál beborult anyag, szerintem ez az év nem is elég, hogy teljesen feldolgozzam.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.