A Mindcrime számomra mindig egy talány volt. A zenészek kvalitásait nem lehet elvitatni, emberileg tök szimpatikusak, egy kincset birtokolnak a csapatban, méghozzá Ráth Zsoltot (ének), aki benne van a hazai öt legjobb metal torok között, legalábbis ebben a műfajban biztosan. Fantasztikusan jó hangja van, és valahogy mégsem ismerik annyian, mint kel...

Nem túl friss felvétel a komplex zenében utazó Watch My Dyingtól, 2000 márciusában vették fel, még a csapat korai időszakában. Azóta történtek náluk változások, jelen dalok is átalakultak, stb., de egy értékelés belefér, ha már idetévedt egy példány.

Bár 1985-ben tűnt fel a kaliforniai Warrior zenekar, a The Code Of Life mégis csak a harmadik lemez a sorban. A köztes időben elég nagy válságon, csalódáson, majd feloszláson ment át a csapat, ami természetesen nem tette ismertté és sikeressé nevüket.

Nem kell sok idő ahhoz, hogy a svéd Vomitoryt a legdurvább zenék hívei az alapcsapatok közé emeljék.

Emlékeztek az 1994-es Black Sabbath tribute-ra? Azt a lemezt etalonként tartjuk számon a feldolgozásalbumok között. 10-ből 100 pontos, halhatatlan mű, tele nagyobbnál nagyobb zenei csemegékkel (Rob Halford és Wino eredeti Sabbath-tagokkal, Ozzy a Therapy?-val, Bruce Dickinson a Godspeeddel, aztán Biohazard, White Zombie, C.O.C., Type O'Negative stb...

Aki eddig nem szerezte be a már-már magyar klasszikusnak számító Legend Of The Four Rings korongot az most kétszeresen jól járt. Ugyanis a legfrissebb anyag mellett megtalálható dupla CD formátumban ez az album is. Viszont erről már természetesen egy régebbi számunkban beszámoltunk, tehát vegyük inkább nagyító alá a 2000-es termést!

Ez a veterán csapat negyedik albuma, a harmadik a Metal Blade kiadónál, és azt már a borító és a szövegek ismeretében meg lehet állapítani, hogy nem barátkoztak meg igazán a kereszténységgel legutóbbi albumuk óta sem. A borító egyébként Andreas Marschall munkája, és remekül sikerült, bátran lehet vele riogatni vallásos ismerőseinket.

Második korongját tartom a kezemben annak a csapatnak, akik viszonylag még ismeretlenek, de szerintem rövid időn belül reményteljes karrierre tehetnek szert. Írom ezt annak függvényében, hogy koncertjeik során nem kisebb nevekkel turnéztak, mint az Iced Earth, Nevermore, vagy a Sacred Steel, és persze maga a Transition sem egy piskóta darab.

A fenomenális pesti buli után Martinék mostani stúdióanyaga is "becsapódott" hozzánk. Ha netán még nem hallottad volna a lemezt és olvastad az interjút, már tudhatod, hogy angol barátaink a '99-es Vintage Whine után a folk és metal zenék keresztútjáról a fémes ösvényen indultak tovább a Folkémonnal.

Ez itt a Relapse Records fennállásának tizedik évfordulójára összerakott dupla válogatás. A kiadó évtizedes, 100 százalékig antikommersz tevékenységének ezen alapos összefoglalásába hivatalosan már megjelentetett dalok éppúgy belefértek, mint széles körben (feltételezem) kevésbé elterjedt demónóták vagy éppen exkluzív, kiadatlan felvételek.

Először koncerten volt szerencsém a zenekarhoz, sajnos nem éppen pozitív élménnyel távoztam már akkor sem a csapatot illetően. Rengeteget kellene még fejlődniük ahhoz, hogy utána valami biztató képet alkossak róluk. Egyelőre viszont ez kevés.

Aki olvasgatta a kritikáimat, annak feltűnhetett, hogy a tradicionális heavy metal, mint olyan, nem a szívem csücske, egy-két kivételtől eltekintve nem tudok szívből lelkesedni a műfajért. A Helloweent régen - a nagy őrület idején is - gondosan elkerültem, viszont mióta Andi Deris az énekesük, közelebb érzem magam hozzájuk, pl. az előző albumról ki...

Harmadik lemez, nekem ugyan az első, azóta természetesen orvosoltam a hibát, hogy kihagytam eddig a svéd Pain of Salvationt az életemből. Ezerszínű a zene, már az első dalnál ledöntött a lábamról a döbbenet, súlyos zene, rappeléssel kísérve, ami tiszta proggie dallamokba vált át, ilyet még nem nagyon hallottam. Elég különös módon keverednek különbö...