Hosszú szünet után jelent meg újra a Vol. 10 fanzine, immáron a 15. számmal, újra cd melléklettel. A cd-n 17 dal található, nem elemezném ki mindet, mivel egyik felét a vonatkozó kritikákban meg lehet találni nálunk (pl. Varso, Polly Is Dead, Phaidon, The Dethroners), a másik fele pedig számomra túl elvont és nem túl zenei.

Annak ellenére, hogy azért nagyjából lehetett tudni mostanáig, hogy mit várhat az ember egy Blind Myself lemeztől, valahogy mindig meg tudtak lepni egy picit. Most azonban sikerült a szokásosnál jobban meglepniük, ami kezdődött azzal, hogy meghívtak a lemez ősbemutatójára a HSB-be, ahol néhány másik döbbent emberrel végighallgathattuk a frissen elk...

Gyöngéd, liliomlelkületű rockerek rá se pislantsanak a borítóra, mert hosszú hónapokig lidércálmok fogják kínozni őket. Kár ezért a delíriumos bemutatkozó képért, mert a Beholder egyébként nagyon is épkézláb banda benyomását kelti. Dizájnosak, modernesek mind a hatan. A Milánóban székelő csapat egyik említést érdemlő ismérve, hogy két frontemberrel...

Ha lusta és igénytelen lennék, egyszerűen idemásolnám a Wintersun albumhoz írott első bekezdést. De inkább tornáztatom az ujjaimat és lekörmölöm újvást: rém lelkes voltam a csapat bemutatkozó anyagát hallván, s ha jól tévedek, egy interjú folyamán magánál Jarinál érdeklődtem a további elképzeléseket illetően. Álmomban sem gondoltam, hogy épp ő lesz...

Nem hiszem, hogy túl sokat mondana a fenti név bárkinek is, talán még a black rajongóknak sem. Pedig a formáció (zenekarnak nem nevezném azért, mert csupán ketten alkotják: Mithrin gitáros, bőgős, puttyogásfelelős és narrátor, valamint Gorbag aki károg meg süvít zenei képzettség híján) 1996 óta létezik, ráadásul egy pici norvég faluban keltették él...

Fear Factory-t idéző tördelt témával indít a holland trónfosztók új lemeze, majd egy rozsdás szélkakas-féle sikoltás után beindul az irtózatos blastbeatekkel tarkított Nihilism. Ariën Van Weesenbeek dobos nem hiába hivatkozott a Morbid Angelre, mint fő hatására, abszolút veszedelmeseket üt a srác, biztos betéve tudja a sandoval-i életművet A-tól H-...

Érdekes módon az előző lemez, az A Murder Of Crows nem fészkelte be magát annyira a hallgatnivalók közé, mint az első album (igaz, ennek az oka csupán annyi lehet, hogy a koncertjükön vevődött meg a cd, addig mp3-ban birtoklódott, az meg valahogy nekem nem jelenti igazán a zene élvezetét - persze azóta sokat hallgattam, és jobban beékelődött a szer...

A Dethroners a jó régen kiadott, Without Face-szel közös split albuma után (ott még The Art Of Dethronement néven) mondhatjuk, hogy igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor tavaly elkészítette Madách Ember Tragédiájának feldolgozását. Bátorság és felkészültség kellett hozzá, és bár akadtak fehér foltok a megvalósításban, derék munkát végeztek - jól...

Tökismeretlen roadrunneres csapat, ez biztos megint valami metalcore - gondoltam (tévedtem). Ehhez képest úgy kezdődik a zene, mintha valami poplemez lenne: prüntyögő basszusgitár, rap-szerű szövegelés - kiült a rémület az arcomra nyomban. Jön ám később a gitár a refrénnél, meg ehhez illő trendi énekdallam.

Nem fogok kertelni: szerintem Ronnie James Dio minden idők legnagyobb rock/metal énekese. A hangja a létező legerőteljesebb és egyben legérzelmesebb, ráadásul hihetetlen módon az évek múlásával csak egyre jobb lesz (másoknak inkább megkopni szokott a kor előrehaladtával, neki meg...).

Puritán borító, bár az egyébként olvashatatlan betűtípus annak idején nagy kedvencem volt. Tizenkét éve cirka. Már ha ki tudjátok silabizálni a fenti kis borítón, hogy miről is beszélek. A besorolás alapján ezt az előzetes jelzőt kapta: modern, Faffynak való. No, lássuk.

Mikor futtában belehallgattam a cd-be, majd beírtam a listába, jelzőt biggyesztettem mellé, hogy a sok ismeretlen név között később könnyebben el tudjam navigálni magam, akkor ez a jelző a következő volt: elektro modern érdekes. No, lássuk teljes kivesézés után is fenntartom-e a kezdeti véleményem.

Igenigenigenigen! Erre vártam. No persze nem a best of lemezre, bár... de erről később. Hanem arra, hogy a zeneileg számomra nagybetűs Van Halen felállás (tehát a Hagar-féle) összeálljon újra és megrugdaljon egy-két segget. Ugyan Diamond Dave-vel lettek híresek és nagyok, számomra a Roth-féle showmankedésnél jobban bejött Sammy bácsi zeneisége és p...