Vegyes érzelmeim vannak e talján bagázzsal kapcsolatban. A klasszikus, true metalt nyomató banda muzsikája alapvetően rendben van. Sőt, kifejezetten jól eltalált nótákat tudnak írni e stílus keretein belül. Akad ugyan kötelező(nek gondolt) szimfonikus bevezető, kötelező(nek gondolt) kardcsattogás, de nem ezeken van a hangsúly. Többnyire tempós, erő...

A sikeresnek mondható debütáló lemez után nem a második albumot hozta ki idén a Bridge To Solace, hanem egy EP-t, öt dallal. Vagyis néggyel, ráadásul az egyik már szerepelt az első lemezen, bár picit másképp, + egy intro nyitja a cd-t. Ami már maga merő meglepetés: lágy billentyűs szőnyegezésre egy operás hangú énekesnő óóóóó-zik. El tudom képzelni...

Nem titok, mennyire kedvelem (imádom, istenítem, bálványozom) Glenn Hughes hangi és énektechnikai képességeit. Tény, hogy ízlése nem mindig ugyanaz mint az enyém vagy más metal fanoké, voltak nagyon elvadult funky-soul korszakai olykor, de hála az égnek, a rockhoz valahogy mindig sikerül visszatalálnia.

Itt az ukrán üdvöske. Azaz ma már amcsi, ugyanis ha rávizslantunk a honlapjára, nyomban a fiatalember vigyorgó képe jelenik meg az amcsi lobogó alatt, s Vitya boldogan tudatja minden halandóval: ő immáron az Államok polgára. Vitalijt ismerhetik mindazok, akik hallottak már az Artension zenekarról - vagy épp összefutottak e billentyűs fenomén korább...

"A vár sárkányos már!", mormolja maga elé üveges szemekkel Danny Kaye egy antik filmben (The Court Jester). Aki azt hinné, hogy a sokfejű sárkányok földjén muzsikáló ifjak afféle kardcsörgetős, patadobogásos, vitézes-hősös battle metalt nyomatnak, hát az jó nagyot téved. Ráadásul a tetszetős, mesehangulatú borító is inkább a kőbaltás true metalra u...

A Leszálltunk, Hogy Felférj album egyik dala, egy keservidám szerzemény az alapja ennek a maxinak. Alapból nem vagyok egy hatalmas maxihívő, főleg, hogy a mai maxik általában egyetlen dal lemezes, lemeztelen, klubmix, szubmix, cirmix és turmix verzióit szokták rejteni, no, erre meg nekem nem sok időm meg energiám van.

Északírek (tehát angolok), fiatalok, trendik, és kábé annyira dühösek, mint dédnagymama, mikor elveszik tőle a műfogsorát. Amolyan gumizúzás, kis hippi feeling, kis punk, kis rock'n'roll, apró glam, amiből pop-rock kerekedik a végére. Pedig nem az első lemeze már ez a csapatnak, nem is a második. Csak hát a kor, amiből származtak, az Oasis-féle neo...

Nem mondom, hogy a borító alapján nagy bizalommal kezdtem el hallgatni a cd-t... Sejtettem, hogy valami bizarr, nem egészen metalközeli élményt kapok. Egyhangúan ordibáló vokalista, gépdobok, gépgitár (de legalábbis randa samplernek tűnik), pittyergések, indusztriál izé ez, nem metal, de ettől még lehet jó persze. Aztán még puttyogás, nyavajgás. Eg...

Ötödik albumát préselte ki magából a brazilok egyik fémes üdvöskéje, mégpedig egy olyan albumot, melyhez mesélős történet kapcsolódik. Meg sem állunk a XI. századig, ahol egy Árnyékvadász nevű bátor vitéz hadakozik a számára fontos eszmékért. Szövegkönyvem nincs, így csupán ennyit, mogyihéjban...

Nem mondom, hogy a dán Raunchy belopta magát a szívembe első lemezével, mert nem lopta be. Nem volt annyira rémes, de hiába akartak nagyot dobbantani, a végeredmény olyan semmilyen lett a nagy akarás miatt. Legalábbis számomra. Tartottam tőle, hogy most sem lesz ez másképp.

Paul Masvidal nevével kb. 12 éve találkoztam először. Ő volt a legendás Cynic zenekar gitáros-frontembere, aki annak idején a Death 'Human' lemezén is brillírozott. Egyetlen lemezük Focus címmel jelent meg, az ott hallható komplex, jazzes death metal azóta is példátlan teljesítmény. Sajnos az elmúlt évtizedben alig hallattak magukról a srácok, a Cy...

Mint az talán már a címből is sejlik, válogatásalbumról van szó, mely tizenhat nótát, valamint egy klipet tartalmaz. Igazság szerint nem látom értelmét az efféle gyűjteményeknek, és ez bármely banda vonatkozásában fennáll. Aki kedvel egy-egy zenekart, általában úgyis megveszi a lemezeiket, akkor pedig minek neki egy olyan, amelyen ugyanazokat a nót...

Melodic doomed metalként írja le stílusát a német banda és ennél találóbbat én sem tudnék mondani a debütáló lemezükön hallható majd 60 percnyi zenére. Mély, telten megdörreno, komótos riffek, horzsoló harmóniamenetek, szép akusztikus betétek tarkítják a hosszú dalokat, és bár semmi meredek megoldást nem vonultatnak fel (hisz ez a stílus eleve az o...