Shock!

április 25.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Twelve Tribes: The Rebirth Of Tragedy

Fura megfigyelni, ahogy a metalcore-ból is egyfajta divat lesz szép lassan. Kezdetben egy-egy, igen szerencsés csapat kapott szerződést egy nagyobb kiadónál, most meg ömlesztve kapjuk őket a nyakunba több helyről is. A Roadrunner is egyre-másra kapirgálja ki az aktuális metalcore csapatokat, igaz, ők szeretik, ha van benne dallamos ének és ha lehet, a Killswitch Engage ösvényein maradjon a csapat, mert az kiválóan eladható.

megjelenés:
2004
kiadó:
Ferret / Roadrunner / Record Express
pontszám:
6,8 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Most a Twelve Tribes a szerencsés kiválasztott. Teljesen jól működik nálam az első dal, jó az alapriff, a dalszerkezet, a hörgés és éneklés váltakozása, fogós, masszív, meg ami kell. Van egy minimál rap-rész is, de nem vészes azért. Remek a hangzás, agresszív és lehengerlő úgy egészében. Ja, amúgy már a második dalnál tartok, szinte észrevehetetlen volt a váltás. Ez az a fajta zene, ami sokkal inkább metal, mint hardcore. Utóbbi talán csak az üvöltésben maradt meg és a külsőségekben, meg a szövegekben (talán).

A harmadik nótából még mindig ugyanaz az energia dől, még mindig tart a lelkesedésem, bár azt érzem, hogy nem lesz ebből mindent elsöprő imádat, viszont profi szórakoztató cd annál inkább. Nem kétlem, hogy hitelesek és ég a tűz bennük, viszont amikor már szinte megkülönböztethetlenek az ilyesféle zenekarok egymástól, a sok egyforma zenei téma miatt, az elég nagy baj. Hozzáteszem a Twelve Tribes esetében a saját refrénjeik is zsíregyformák, tökéletesen összefolyik az egész lemez, úgy, ahogy van. Tényleg leszakítja az ember arcát úgy tíz percig, de utána marad a nagy semmi. Mondjuk van, amikor erre van szüksége az embernek, az is tény. Ha megelégszenek az ügyes iparos kategóriával, akkor rendben lesz a zenekar saját magával, ha nem, akkor nem árt valami okosságot kitalálni, amitől megjegyezhetővé válnak, nem egy kicsi pont maradnak a nagy középszürke masszában.

A hategésznyolcat meg azért kapják, mert tényleg profik és tényleg jó hallgatni, csak ha meghallgatsz tőlük két dalt, tökéletesen kiismerted a repertoárt, és ha nem pont jó hangulatban kap el a zene, akkor akár unalmasnak is mondhatod...

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.