Hetedik lemez, és még mindig csak a beavatottnak rémlik, hogy a Fleshcrawl nagyjából milyen zenét is játszik. Azért ez mond valamit. Annyit biztos, hogy eddig középszerűen teljesített a zenekar. Japán turné ide vagy oda, a zenekar most sem hoz semmi extrát, csupán 100 százalékosan tucat death metal riffeket, tempókat, témákat, a pincébe hangolva. Inkább a Bolt Thrower/Hypocrisy vonalán, mint mondjuk a Deicide-én.
Igyekeztem eddig elkerülni a Junkiest, de utolért a végzet, egy 18 nótás váll-lógatás, ja, nem, válogatás képében, így most feladva elveimet kénytelen vagyok meghallgatni, mit is szeret ezen sok fiatal. Nos, laza rock and roll, klisés és butus szövegekkel, hasonló zenei körítéssel, a lázadni vágyó 12 évesek táborát megcélozva. Nekik valószínűleg ez...
Kibogozhatatlan logo, már jól kezdődik... 2002-ben alakult death/thrash zenekar (egyébként inkább death), a tagok számos ismertebb és ismeretlenebb zenekarban megfordultak már (pl. Edge Of Sanity, Pan-Thy-Monium, Torchbearer, Wounded Knee, Facebreaker, stb.), 2003-ban jelentették meg első lemezüket, amelyre világszerte jó kritikákat kaptak. Így nem...
Az ember élete dugig van rejtélyekkel. Eme misztikumok köre akár a zenei érdeklődésre, szívcsücsök zenekarokra is kiterjedhet. Időnként én is meglepődöm magamon, amikor rájövök, hogy masszívan szívelek egy-egy bandát, de hogy voltaképp miért, azt nem tudom megmagyarázni. Nagyjából így állok a Farmer Fiúkkal is, akiket azóta csípek, mióta az óidőkbe...
Mostanában több funeral doom lemez is érkezett hozzánk, nem túl nagy örömünkre, mivel - valljuk be - elég mazochista lélek kell ahhoz, hogy ezt a zenét az ember élvezni tudja hosszú távon. A Fallen is a szokásos egy pergőhang/tíz másodperces időintervallummal dolgozik, de javukra legyen írva, hogy a hosszan nyújtott gitártémák mégis hordoznak némi ...
Abban, azt hiszem, az összes Shock!-os kolléga egyetért, hogy egy Threshold koncertanyagra 10-esnél kevesebbet adni ennél a magazinnál főbenjáró bűn, tehát felesleges a pontszám miértjét külön fejtegetni. Ezért is szögezem le mindjárt az elején, hogy ez egy 10 pontos ismertető.
Spanyol nyelvű, lightos zene. Ez esetben kicsit zavaró a spanyol szöveg, talán azért, mert a vokalista túl modorosan énekel. A honlapjukon olvasható (szintén) spanyol nyelvű biográfiából annyit bírtam kisilabizálni, hogy '98-ban alakultak, a fotó alapján meg úgy tűnik hárman vannak a csapatban, valamint ez a debütáló lemezük. 2003-ban pedig a Metal...
A mostanában hallott görög metal zenék közül mindenképpen ez a lemez a legjobb, legprofibb. Valamiért azonban sem a bandáról, sem a kiadóról nem emlékszem, hogy hallottam volna korábban. Utóbbi valószínűleg csak elkerülte a figyelmemet, hiszen a Black Lotus gondozza Chris Caffery szólólemezét és Wade Black Leash Law nevű csapata is az ő szárnyaik a...
Vegyes érzelmeim vannak e talján bagázzsal kapcsolatban. A klasszikus, true metalt nyomató banda muzsikája alapvetően rendben van. Sőt, kifejezetten jól eltalált nótákat tudnak írni e stílus keretein belül. Akad ugyan kötelező(nek gondolt) szimfonikus bevezető, kötelező(nek gondolt) kardcsattogás, de nem ezeken van a hangsúly. Többnyire tempós, erő...
A sikeresnek mondható debütáló lemez után nem a második albumot hozta ki idén a Bridge To Solace, hanem egy EP-t, öt dallal. Vagyis néggyel, ráadásul az egyik már szerepelt az első lemezen, bár picit másképp, + egy intro nyitja a cd-t. Ami már maga merő meglepetés: lágy billentyűs szőnyegezésre egy operás hangú énekesnő óóóóó-zik. El tudom képzelni...
Nem titok, mennyire kedvelem (imádom, istenítem, bálványozom) Glenn Hughes hangi és énektechnikai képességeit. Tény, hogy ízlése nem mindig ugyanaz mint az enyém vagy más metal fanoké, voltak nagyon elvadult funky-soul korszakai olykor, de hála az égnek, a rockhoz valahogy mindig sikerül visszatalálnia.
Itt az ukrán üdvöske. Azaz ma már amcsi, ugyanis ha rávizslantunk a honlapjára, nyomban a fiatalember vigyorgó képe jelenik meg az amcsi lobogó alatt, s Vitya boldogan tudatja minden halandóval: ő immáron az Államok polgára. Vitalijt ismerhetik mindazok, akik hallottak már az Artension zenekarról - vagy épp összefutottak e billentyűs fenomén korább...
"A vár sárkányos már!", mormolja maga elé üveges szemekkel Danny Kaye egy antik filmben (The Court Jester). Aki azt hinné, hogy a sokfejű sárkányok földjén muzsikáló ifjak afféle kardcsörgetős, patadobogásos, vitézes-hősös battle metalt nyomatnak, hát az jó nagyot téved. Ráadásul a tetszetős, mesehangulatú borító is inkább a kőbaltás true metalra u...
A Leszálltunk, Hogy Felférj album egyik dala, egy keservidám szerzemény az alapja ennek a maxinak. Alapból nem vagyok egy hatalmas maxihívő, főleg, hogy a mai maxik általában egyetlen dal lemezes, lemeztelen, klubmix, szubmix, cirmix és turmix verzióit szokták rejteni, no, erre meg nekem nem sok időm meg energiám van.
Északírek (tehát angolok), fiatalok, trendik, és kábé annyira dühösek, mint dédnagymama, mikor elveszik tőle a műfogsorát. Amolyan gumizúzás, kis hippi feeling, kis punk, kis rock'n'roll, apró glam, amiből pop-rock kerekedik a végére. Pedig nem az első lemeze már ez a csapatnak, nem is a második. Csak hát a kor, amiből származtak, az Oasis-féle neo...
Nem mondom, hogy a borító alapján nagy bizalommal kezdtem el hallgatni a cd-t... Sejtettem, hogy valami bizarr, nem egészen metalközeli élményt kapok. Egyhangúan ordibáló vokalista, gépdobok, gépgitár (de legalábbis randa samplernek tűnik), pittyergések, indusztriál izé ez, nem metal, de ettől még lehet jó persze. Aztán még puttyogás, nyavajgás. Eg...
Ötödik albumát préselte ki magából a brazilok egyik fémes üdvöskéje, mégpedig egy olyan albumot, melyhez mesélős történet kapcsolódik. Meg sem állunk a XI. századig, ahol egy Árnyékvadász nevű bátor vitéz hadakozik a számára fontos eszmékért. Szövegkönyvem nincs, így csupán ennyit, mogyihéjban...
Nem mondom, hogy a dán Raunchy belopta magát a szívembe első lemezével, mert nem lopta be. Nem volt annyira rémes, de hiába akartak nagyot dobbantani, a végeredmény olyan semmilyen lett a nagy akarás miatt. Legalábbis számomra. Tartottam tőle, hogy most sem lesz ez másképp.
Paul Masvidal nevével kb. 12 éve találkoztam először. Ő volt a legendás Cynic zenekar gitáros-frontembere, aki annak idején a Death 'Human' lemezén is brillírozott. Egyetlen lemezük Focus címmel jelent meg, az ott hallható komplex, jazzes death metal azóta is példátlan teljesítmény. Sajnos az elmúlt évtizedben alig hallattak magukról a srácok, a Cy...
Mint az talán már a címből is sejlik, válogatásalbumról van szó, mely tizenhat nótát, valamint egy klipet tartalmaz. Igazság szerint nem látom értelmét az efféle gyűjteményeknek, és ez bármely banda vonatkozásában fennáll. Aki kedvel egy-egy zenekart, általában úgyis megveszi a lemezeiket, akkor pedig minek neki egy olyan, amelyen ugyanazokat a nót...
Melodic doomed metalként írja le stílusát a német banda és ennél találóbbat én sem tudnék mondani a debütáló lemezükön hallható majd 60 percnyi zenére. Mély, telten megdörreno, komótos riffek, horzsoló harmóniamenetek, szép akusztikus betétek tarkítják a hosszú dalokat, és bár semmi meredek megoldást nem vonultatnak fel (hisz ez a stílus eleve az o...
Übergagyi borító (valami ócska first person shooter játék screensotja is lehetne), a zenekar nevét először DMNE-nek gondoltam, annyira összefolynak a logo karakterei, a Decay-re meg azt hittem a lemez címe. Mert az, hogy Maximize The Misery, nincs feltüntetve a promotasakon.
US power, kult metal, hozzáállás-zene (ismét csak egy lopott kifejezés, ezúttal egy cimborától. Hail Gergő!). Ez alapján mindenki eldöntheti, érdekli-e ezen cikk tárgya. Amennyiben igen, úgy minden bizonnyal hallott már James Riveráról, netán ismeri is bizonyos ténykedéseit.
Két hónapos angliai tartózkodásom alatt ért utol tavasszal kiváló cimborám lelkes sms-e, miszerint az új TNT lemez gyilkos és back to the roots. Nyilván nem kell külön ecsetelnem, hogy hazaértemkor rögtön kölcsönkértem a lemezt (amely ezáltal "promóciós példánynak" is tekinthető), hiszen nagyon betalált nálam a banda, mikor pár éve először hallotta...
Ez az anyag nem rossz, hisz nincs különösebb gyengéje. Hallhatunk dinamikus gitárokat, király melódiák egész halmait, csembalósan csengedező billentyűket, s mindehhez erőteljes, karcos énekhang társul. Kell-e egyéb az egyszeri rajongónak? Persze a Thunderstone sem váltja meg a világot - de jobbítja ezzel a profi, kellemes albummal, és ez szerintem ...
Noha úgy tűnik, a Strato kényszerűségből rövidebb-hosszabb ideig parkolópályára áll, a rajongóknak azért nem kell teljesen "Timo-mentesen" maradniuk, hisz a szétforgácsolódott csapat hangja előállt második szólóalbumával. Elkészítéséhez részben a korábbi stáb gereblyélődött össze, de észak népének bazseváló sava-borsa mellett itt penget a szimfonis...
Ha létezik egykori élő legenda, aki az évek során teljes erőbedobással dolgozott azon, hogy csörgősipkás bohócot csináljon magából, az Glenn "Rocky" Danzig (szorosan Ozzy nyomában, bár neki azért jól áll ez a szerep, na). Most nem elsősorban zenei munkásságára gondolok - bár tény, hogy az igencsak bizarr pálfordulásnak tekinthető Blackacidevil leme...
Facebook
Twitter