Igaz, még tavalyi, de ha itt heverészik, miért ne lehetne róla megemlékezni? Még akkor is, ha elsőre egy Stone Sour/Slipknot-wannabe zenekar ugrott be róluk, az énekes, Andy Campbell annyira gyönyörűen levette Corey Taylor stílusát az üvöltözéstől kezdve az énekdallamokig, hogy az gyönyörű... Igaz, a hangszíne valamelyest hasonló, talán nem is véletlen, hogy hol keresgélt.
|
megjelenés:
2009 |
|
kiadó:
Distortion Project Records |
|
pontszám:
6 /10 Szerinted hány pont?
|
A csapat amúgy Észak-Írországból származik és igencsak hümmögnék, ha még egy ottani metalbandát meg kellene említenem. Tehát felfoghatnánk kuriózumként is (mint ahogy nekik nyilván egy magyar zenekar lenne az érdekesség), viszont ettől a zene még nem lesz jobb. A riffek is olyanok, mint az ének, nem rosszak, csak annyiszor felhasználták már mindet máshol, hogy nem lesz kedved egynél többször meghallgatni. Klasszikus örökös elő-előzenekari státusz járna nekik egy turnén, ahol kb. húsz embert érdekel, ki akarja a világra erőltetni az aktuális világmegváltást.
Tipikusan az a helyzet, amikor nem rossz az egész produkció, de mit lehet írni 8 halálosan jellegtelen és semmitmondó dalról, azon kívül, hogy a gitáros faszán gitározik, az énekes kiabál és énekel a megfelelő helyen, a dobos meg hozza a megfelelő groove-okat mindezek alá. Legalább lenne éktelenül rossz és akkor ki lehetne röhögni. Szóval mondhatnám azt inkább, hogy lapozzunk?..
