Shock!

november 21.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Devildriver, Watch My Dying - Budapest, 2012. június 7.

Sokak számára lehet ismerős az a látszólag indokolhatatlan magabiztosság, amikor egy rendezvényre igyekezve magától értetődőnek veszed, hogy a szórakozásodat aznap este semmi sem fogja elrontani. A fesztiválszezon küszöbén, e fizetésnap előtti, kánikulai csütörtök estén a Dürer felé igyekező fekete pólós arcok egyikén sem láttam túl sok kérdőjelet azzal kapcsolatban, hogy gátlásoktól mentes, elemeket feltöltő dühöngés készül. Így is lett.

időpont:
2012. június 7.
helyszín:
Budapest, Dürer Kert
Neked hogy tetszett?
( 9 Szavazat )

Tőlem szokatlan módon ez volt az a koncert, amire kifejezetten az előzenekar személye miatt érkeztem, de minimum dupla headlineres bulira készültem – ugyanis mindenekfelett kedvenc fényérzékeny ősembereimet, a Dunakanyar Meshuggah-ját kívántam megtekinteni. Veres Gábor és társai immár bő egy éve újra két (még újabban néha három) gitárral túrnak, jómagam negyedszerre láttam már őket ebben a felállásban, és sokkal inkább kereknek érzem így a történetet, mint bármikor korábban. A hírek szerint az új felállás a nyáron, egy háromszámos EP-n is debütál végre. Dez Fafara csapata, a Devildriver szintén új kiadvánnyal támad a közeljövőben, addig azonban még kiadót és basszusgitárost is kell keríteniük, így most néhány klub bulin és persze a nyári fesztiválokon ünnepeltetik kicsit magukat és a bivalyerősre azért korántsem sikerült tavalyi Beast albumot. A koncertteljesítménnyel egyik brigád esetében sem szokott különösebb probléma lenni (sőt), így az előlegezett bizalom jogosnak minősített.

A helyszín felé igyekezve már látszott, hogy a látogatottság tekintetében komoly pofára eséssel nem kell számolniuk a szervezőknek, bár a potenciális közönség zöme még lelkesen a büfében fogyasztott, amikor a Watch My Dying megdörrent a színpadon. Utóbbi nem túlzás, és én pontosan így is számoltam, amikor beírtam a koncertet a naptáramba: Imiék végre méltóképpen szólaltak meg, a szokásos, remek környezetben, végre nem lehetett/kellett fanyalogni semmilyen téren. A terem felét lazán meg is töltötték a hívek, a csapat pedig komoly rutinnal, jó hangulatban hozta a kötelezőt. A hangzás, a látvány és a műsoridő sem a klasszikus ungarische előzenekart mutatta, a közel ötven perces setben így egyaránt lehetett nosztalgiázni a Klausztrofónia dalaira (Idomtalan, Carbon, Nicht Vor Dem Kind, Gyúlékony Csíra és a címadó), vagy bólogatva szárba szökkenni az újabb keletű szerzeményekre (Az Utolsó Hívás, Holtsúly és a már ismerős Száraz Felhők a készülő EP-ről). A Fényérzékeny / Sztereotip lezárás a hab volt a tortán, ahol bár a szokott ízek voltak terítéken, a kiszolgálásra egy szavunk sem lehetett.

Devildriver setlist:

End Of The Line
Horn Of Betrayal
The Fury Of Our Maker's Hand
Dead To Rights
Pure Sincerity
Pray For Villains
Clouds Over California
Fate Stepped In
I Could Care Less
Head On To Heartache (Let Them Rot)
Hold Back The Day
Not All Who Wander Are Lost
Meet The Wretched

Garcia Dávid dobszerelésének eltakarítása után nem is volt mit vacakolni, egy egészséges szünetet követően az este főzenekara, a Devildriver is felballagott a színpadra. A Dürer és a Városliget árnyékosabb részeiről ekkor előugrott még úgy száz ember, és a terem szépen feltelt a szintén best of programmal érkező kaliforniai srácok lábai előtt. Dez az első pillanatban magához ragadta a metal macho különdíjat, és a maga végtelenül bájos módján, a szokott acsarkodását eregetve vezényelte a bulit. Talán érzi a csapat is, hogy a Beasttel legutóbb egy kissé megtorpant a lendület, nem is igen erőltetik a legutóbbi lemezt, míg a korábbi albumokról bőszen szemezgettek. Fafaráék zenéje hosszabb távon azért korántsem képes maximális lelkesedést kiváltani belőlem, az egyre inkább eluralkodó, első osztályú klubhangulatban azonban ez a modern panírba forgatott, klasszikus iskolás ösztönmetal remekül működött. A megszólalás kicsit romlott a klausztrofóniás srácokéhoz képest, ami még éppen nem volt zavaró, a nép pedig becsülettel mulatott. A WMD-hez hasonlóan ők is ráadás nélkül, egy sikerrel levezényelt circle pit járulékos dicsőségével búcsúztak, abszolút megérdemelt, dörgő vastapssal kísérve.

Egyik fellépő csapat gyökerei sem a 21. században keresendők, és mindketten másként közelítenek a legújabb időkhöz. Közös bennük, hogy a mainstream siker (hála a Patásnak) várhatóan a jövőben is elkerüli majd őket. És akad még egy kapocs: a zenészlét minden buktatón átemelő, látható élvezete, melyet képesek is átadni, legyenek bármilyenek is az aktuális körülmények. Itt és most az a szerencse ért minket, hogy egy közel hibátlan bulit láthattunk, két remek szezont futó brigádtól. Aki utólag szőrszálat hasogat, azt a koncert valódi tanulsága egészen biztosan elkerülte.

Fotó: Fűrész Zsolt (zene.hu)

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.