Shock!

A Dream Evil Fredrik Nordström producer és Niklas Isfeldt énekes bandája. A két figura akkor cimborált össze, amikor előbbi melózni kezdett a Hammerfall bemutatkozó anyagán, utóbbi meg a vokálokat tolta Joacim Cans énekes alá. A haverságból 1999-re fejlődött ki a Dream Evil zenekar, és mivel Nordström nem csak producer, hanem másodállásban dalszerző/gitáros/billentyűs is, természetesen kezdettől saját dalokban gondolkoztak. Már a csapat megalakulásakor velük volt egy akkor még jobbára ismeretlen görög gitáros, bizonyos Gus G. is, a felállás pedig Peter Stålfors bőgős, majd később Snowy Shaw csatlakozásával vált teljessé.

Az akár szupergoupnak is nevezhető brigád 2002-ben dobta piacra a Dragonslayer című bemutatkozó lemezt, végül pedig összesen három korongot pakoltak le az asztalra, aztán a The Book Of Heavy Metal után, 2004-ben először Gus G lépett le, majd 2006-ban Snowy Shaw is megpattant. Sőt, néhány hónapra még Isfeldt is átadta a mikrofont egy bizonyos Jake E.-nek. A 2006-os United anyagra viszont szerencsére visszaállt az eredeti állapot a mikrofon mögött, és a Dream Evil azóta is üzemel a Nordström-Isfeldt-Stålfors triumvirátus irányítása alatt. Bár hivatalosan sosem oszlottak fel, tény, hogy a 2006-os nagylemez óta visszább vettek a tempóból, míg ugyanis az első négy korongot bő négy év alatt kirázták magukból, 2006 és 2024 között mindösszesen két albumra futotta, amik közül az utolsó még 2017-ben jelent meg. Szóval igencsak időszerű volt már a folytatás, 2024. július végén pedig meg is érkezett a Metal Gods.

Ha netán sosem hallottál volna még a Dream Evilről, elég, ha egy pillantást vetsz a borítóra, illetve elolvasod a lemez címét, és nagyjából már sejtheted is, hogy milyen muzsikát rejt a korong. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a főhősök a Glory To The Brave kapcsán botlottak anno egymásba, végképp nem érhet senkit meglepetés, ez itt ugyanis vegytiszta, európai ízű heavy metal, aminek kapcsán tökéletes párhuzam a Hammerfall vagy akár Gus G. egyéb, heavy metalos bandái, a Firewind vagy a Mystic Prophecy neve is. Azt sem hallgathatjuk el azonban, hogy a csapat legerősebb munkái a húsz éve szétszéledt első felálláshoz köthetőek. Szilárd meggyőződésem, hogy akkoriban a slágeres európai heavy metal műfajon belül kevés banda írt hozzájuk foghatóan fülbe ragadó, azonnal ható és emlékezetes darabokat. Az pedig külön szimpatikussá tette a bandát, hogy muzsikájukat nagy adag öniróniával és humorral nyakon öntve tálalták – gondoljunk csak az olyan nótákra, mint a Heavy Metal Jesus, a Made Of Metal vagy a Book Of Heavy Metal. Mindez mára picit talán megkopott, de a Dream Evil muzsikája azért így is maximálisan élvezetes, épp csak nem hat olyan üdítően, mint anno.

Persze, ha úgy futsz bele a Metal Godsba, hogy nem vágod a diszkográfiájukat, valószínűleg a trve heavy metal himnusz címadó, az ökölrázós Born In Hell vagy a tempós Fight In The Night hallatán nem fogod érteni, miről beszélek. De tulajdonképpen bármelyik nótát említhetném, ez a cucc is tele van ugyanis dallamos, ragadós, fogós, himnikus eurometal dalokkal, épp csak a régi fanok még emlékeznek, hogy tudnak azért ők ezeknél jobbat is.