Gyakran előkerül, mi mindent szeretnétek olvasni a Klasszikushockban a meglévő és készülő cikkek mellett. Természetesen mi is tudjuk, hogy sok még a restancia a legkedveltebb rovatunkban, akár egyes előadókra lebontva, akár a hiányzó nagyok számát tekintve – de épp ez ebben a szép, hogy sosem lehet teljes a kép, és mindig lesz mit feldolgozni ott. Számomra nem kérdés, hogy – az állandóan, teljes joggal követelt Stones mellett – Michael Schenker szólómunkássága és a UFO-val elkövetett lemezei jelentik az egyik legégetőbb hiányt. Amit persze majd hamarosan orvosolni kell, de addig is itt ez a még ősszel kiadott lemez.
A My Years With UFO apropóját hivatalosan a kisebbik Schenker UFO-hoz történt csatlakozásának fél évszázados jubileuma adta. Én meggyőződéses szkeptikusként azt mondom, az efféle újrajátszós anyagoknál inkább pénzügyi vagy jogi okok állnak a háttérben, semmint az elpárásodott szemű nosztalgia, de ez a zenehallgató szempontjából végül is mindegy. Már persze ha a végeredmény rendben van, és létezik rá indok, hogy az évtizedek óta ismert és széthallgatott eredetik helyett néha elindítsa az új változatokat is.
Esetünkben nem kérdés, hogy a végeredmény rendben van. Michael mai dinamikával megdörrenő, ám illően hagyományőrző hangzással vett újra egy tulajdonképpeni best ofot a klasszikus UFO munkásságából, ezekkel a dalokkal meg senki sem szállhat vitába. Bírom én Michael későbbi szólódolgait is, de szilárd véleményem, hogy a UFO-éra lezárulta után már soha nem tett le az asztalra annyira erős lemezeket, mint a zenekarral. Szerencsére az ujjaira kissé, hmm, ingatag mentális állapota sem hatott ki, vagyis ma is úgy gitározik, hogy minden egyes hangját, nyújtását perverz élvezet hallgatni. Nagyon nehéz eset a faszi, de hát a zsenik már csak ilyenek. Ő pedig tényleg zseni, nem csak rásütjük az állandó kötelező jelzőhalmozás közepette.
És hogy van-e indokunk néha ezt a lemezt elindítani a Force It, a Lights Out vagy minden idők egyik legjobb koncertalbuma, a Strangers In The Night helyett? Végül is rásüthetjük, hogy van, Michael ugyanis néhol egyenesen hozzá hasonlóan legendás vendégekkel lehelt új életet az alapanyagba. Tehát egy érdekességfaktor még azzal együtt is jár a lemezzel, hogy maguk az önfeldolgozások egyébként az elvárható módon hagyományőrzők. A klasszikus énekesarcok közül Dee Snider, Joey Tempest, Biff Byford, Joe Lynn Turner, Jeff Scott Soto, sőt, még az efféle vendégeskedésre ritkán kapható W. Axl Rose is felvonul az anyagon, a hangszeres szekciót pedig többek között Roger Glover, Carmine Appice, Adrian Vandenberg, John Norum vagy Slash is erősíti. Ebbe a névsorba azért önmagában is nehéz lenne belekötni...
Pláne, hogy összességében mindenki igyekezett odatenni magát. Kai Hansen meg Stephen Pearcy énekesként technikailag lefelé lógnak ki ebből a mezőnyből, de még a velük készült Rock Bottom és Shoot, Shoot is működnek. Az Axl-féle Love To Love-ban meg ezer effekt segíti a vöröshajút, ám az élőben is elveszett, legendás magasabb, rekesztősen hozott regiszterekbe már a stúdióban sem sikerült életet lehelni. Viszont a középfekvésekben továbbra is megvan a mágia, a nóta meg annyira zseniális, hogy nem fogok belekötni, így is hallgattatja magát. A többieket nem elemzem ki, nyilvánvaló, hogy egy Tempest nem fog szégyent vallani az Only You Can Rock Me-ben, mint ahogy Turner is brillírozik a Doctor Doctorban meg a Too Hot To Handle-ben. Sotónak és Norumnak pedig aligha választhatott volna testhezállóbb darabot Michael a Lights Outnál, amely levakarhatatlanul rányomta a bélyegét Malmsteen munkásságára, meg úgy általában véve a teljes nordikus melodikus mezőnyre.
Természetesen csak amolyan bónusz ez a lemez, extra ajándék a fanoknak, de annak stílusos. Nem pontozom, de az alapanyag nyilván minden skálán maximumot érdemel, és az új verziókra sem tudok rosszat mondani. És igen, lesz majd a Klasszikushockban UFO meg MSG is, én is tudom, mennyire gáz, hogy tizenöt év alatt még nem kerítettünk sort rájuk.
Hozzászólások
Az tényleg egy baromi jó anyag.Right here in my arms mekkora volt onnan... Így hirtelen még abból az évből:Clayman,C hainheart Machine,Made me do it,Get Some Go Again,Uprising, God Says No.Bár nem mind a szó szoros értelmében vett klasszikus.
Angel Witch, Y&T, HC/punk vonalról Black Flag, Dead Kennedys, vagy a dallamos vonalról Hanoi Rocks, Shy, Nuclear Valdez:-)
Ezek ha jól tudom nem voltak még se itt se a Hammer Hatásokkban.
Nagyon adnám én is!
Jogos!
Olvastam is
De nálam az annyira kilóg az életműből mindig megfeledkezem róla, hogy az is Yes lemez!
Illetve a Rancid ...And Out Come The Wolves lemeze is 30 eves lesz augusztusban, khmkhm. :)
Yes van! Igaz, hogy csak egy és ez az egy is egyetlen markáns korszakot jellemez, a teljes életművet nem, de van. :)
Bruce Sprinsteen!!!!! !!!!!!!!!!!!
The Rolling Stones
Yes
Genesis
Lynyrd Skynyrd
Creedence Clearwater Revival
ELP
King Crimson
Jethro Tull
Blues Öyster Cult
Tom Petty
The Who!!!!!!!!!!!
Eagels
Stb.
Hála Istennek van miből válogatni bőven
Mi pedig várjuk a következő klasszikushock cikket.
Köszönjük!
Nem követelőzés ez csak tippek