Shock!

október 02.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Saxon: Carpe Diem

saxon_xEgy olyan zenekar lemezét kell most ismertetnem, amelyik már több generációt tud megszólítani, mint ahány fizikai hanghordozót elad egy ma induló előadó. Az is vicces, hogy aki csak nemrég ismerkedett meg a Saxon műveivel, mert mondjuk nagyon fiatal, és kedveli a metált, a banda legsikeresebb korszakának hanglemezeit már jóformán a kezébe se akarja venni, mert inkább fogyasztja adatfolyamként. Azért húztam meg szándékosan az idősíkok szembeállítását, mert mikor elkezdtem hallgatni a Carpe Diem lemezt, nem sokkal később átfutottam az őskori, a hőskori, az újkori és a legutóbbi albumaikat is, hogy meggyőződjek a változásokról, tetten érhessem az irányt, amit követ a Barnsley-ból induló csapat. Városuk csapatához hasonlóan már ők sincsenek az élvonalban, de míg a Saxon név ma is aránylag jól cseng a metál híveinek körében, addig a Barnsley FC a Championship – tehát az angol másodosztály – jelenleg tök utolsó szereplője, szóval valahogy nagyon nagy csodát kéne véghez vinniük, ha nem akarnak még lejjebb csúszni jövőre, a harmadosztályba.

megjelenés:
2022
kiadó:
Silver Lining
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 39 Szavazat )

Nos, a Saxonnál valószínűleg nem lesznek nagy csodák a jövőben, de már az utóbbi években se voltak. Idén se. Biff Byford nagyon kedves figura, aki megrendíthetetlenül hisz a zenekarában, képtelen leállni, és ha úgy vesszük, maradva a focis hasonlatnál, sokkal jobban játszik, mint amennyire kora alapján az indokolt lenne. A hangja védjegy, fazonja markáns, ha meghallod, azonnal tudod, mit hallgatsz.

És hogy honnan jövünk. Koromnál fogva a banda felemelkedő időszakát csak utólag volt lehetőségem végighallgatni, legsikeresebb lemezeik idején még nem érdeklődtem a műfaj iránt, számomra a populárisabb irányba kanyarodó Rock The Nations volt a kezdés, a mindent vivő kártya a Destiny, és visszafelé az Innocence Is No Excuse adja a Saxon-szentháromságot. Ezt követően, párhuzamosan a NWOBHM-csapatok eltűnésével, partvonalra húzódásával a Saxon fénye is opálosabbra váltott, és bár hiába kemény(k)edtek, a metál műfajának népszerűségvesztésével ők sem tudtak mit kezdeni, és megújulás, vagy legalábbis frissülés nélkül, újdonságként eladható termék híján nem lettek érdekesebbek. Most direkt végignyálaztam az utóbbi lemezeiket, és csak azt tudom mondani: aki nem vérhű rajongó, és nem tud különbséget tenni az albumok közt, cseppet se szégyellje magát. A Battering Ramig olyan nagyon nagy változtatás nem lelhető fel az anyagok között, ez utóbbi is annyiban különbözik elődeitől, hogy a megszólalás szikárabb (de még ugyanolyan olcsó), Biff többet rekeszt, ami korából is fakadhat, de semmi több extra.

Pár dobbantással el is érkeztünk idén februárig, és élünk szépen a mának.

Érdekes módon Byford mester mintha kiadta volna magának a parancsot, hogy ezúttal kicsit visszább kell nyúlni saját idővonalukon, nagyjából a Power & The Glory bejegyzésig, és annak hangulatát célozzák meg, azt a korszakot Paul Quinn-nek se kell bemutatni, ő is régi bútordarab már. Nem rossz, nem rossz, üdébben hat valahogy, mint a korábbi évek próbálkozásaik. Az Age Of Steam kissé unalmas, zord darab, át is ugrom, ha megengeditek, hogy a The Pilgrimage-et méltassam inkább, ami melankolikus, talán harangzúgás-szerű akkordozásos dal, pár vonulata még a Destinyt is eszembe juttatta. Érdekes módon az idén januárban a 72. évébe lépett – tehát 71 éves – Biff (ú, basszus, nagyon meredek azért belegondolni ebbe, micsoda életkor ez a színpadi lét terhe mellett!) hangja sajátos fakó színezetén túl mintha új erejében lenne, nem merül fel annak gondolata, hogy sok lenne az effekt vagy a trükközés. A Remember The Fallen vagy Dambusters tételek amúgy is a kényelmesebb, nyugodtabb Saxon-szellemiséget hordozzák, teázós középtempó klasszikus hangulatban, amibe aztán a Black Is The Night vagy Lady In Grey féle darabok beleszomorkáznak. Ezek a döngölős, komor darabok valahogy nem illenek az öregekhez.

A lemez összességében eléggé nélkülözi a spirituszt. Az említett 1983-as mű óta a csapatban játszó, a jóból szinte alig kimaradó dobos, Nigel Glockler kétlábazik tisztességgel, mintha erre fizetnének, a változatos dobtémákat nem itt kell keresni, és hát mi tagadás, Quinn és Doug Scarratt gitárpárosa sem reformálja meg a heavy metalt már, a riffelés is pont ugyanarra a poros ütemezésre épül, ami miatt a műfajt bőrgatyás-tarisznyásnak szokták mondani. Tegyetek egy vicces próbát: minden dalból csak az első két másodpercet játsszátok le! Na, így nagyjából meg is kapjátok, milyen alapokra helyezték Saxonék legújabb kiadványukat. Andy Sneap megtette a tőle telhetőt, hogy jól hangozzon a produkció, aránylag okés is, szerintem kihozta belőle, amit kellett és lehetett. A sok összetevőből álló, finoman szövetezett megszólalást szintén nem ebben a műsorban fogjuk megtalálni.

És akkor jöjjön az egyrészt-másrészt figura: van egy zenekarunk, amelyet harminc-harmincöt-negyven éve szeretünk, követünk, hallgatunk, és itt az újabb művük, ami pont olyannak készült el, mint ez ezt megelőző öt-hat-hét anyag, de képtelenség eltéveszteni, ki énekel rajta, lehetetlen nem rokonszenvezni vele, még ha rutinmeló is. Másrészt vannak ezek a kedves bácsik, akik talán jobban tennék, ha kihasználva ismertségüket, még meglévő népszerűségüket, fognák átlagosan 5,67% alkoholtartalmú Warrior, Crusader és Thunderbolt nevű sörüket, és azokat egy barátságos főzőműsorban felhasználva magyaráznák, miként készítik a steakeket és a pásztorpitét, mert az lehet, hogy szellemesebb lenne.

Aki rajong a csapatért, annak kiváló szórakozást nyújt a Carpe Diem, nem lesz csalódás, aki viszont érdekességre vágyik valami furcsa okból, az ne is próbálkozzon, nincs itt olyan, amit ne hallott volna már unásig. Szeretjük őket, aranyosak.

És most harapjunk inkább valamit!

 

Hozzászólások 

 
+2 #24 Draveczki-Ury Ádám 2022-03-02 13:00
Idézet - Keptön Csumbó:
az arroganciátok meg határtalan.

Konkrétan miben is?
Idézet
 
 
-4 #23 Keptön Csumbó 2022-03-02 12:30
A cikk stílusa egyszerűen katasztrófa, a szerkesztőség véleménye persze szokás szerint a "hol itt a probléma", de ez sajnos védhetetlen....az arroganciátok meg határtalan.
Idézet
 
 
+6 #22 mcsrock 2022-02-28 23:32
Ez a krtika eléggé lealacsonyító. 7 pont méltatlan egy ilyen kiváló album esetén.Ezen az oldalon már évek óta kettősmérce van például az AC/DC új lemeze 9 pontot kapott,csak azért, nert Ac/DC album, pedig ezzel a mércével nézve az sem váltja meg világot,ráadásu l az ő lemezeik tényleg egyformák.A Saxon azonban sokoldalú zenekar, egyáltalán nem egyformák a dalaik és a lemezeik.Érdekes más zenei oldalon 9 pontot kapott az új lemez. Én biztosan 10 pontot adnék rá, mert a tavalyi feldolgozás lemez mellett ez a mostani albumuk a legjobb az elmúlt 11 évből. Nagyon karakteres, szórakotató, fülbemászó dalok vannak rajta.Nagyon energikus, fiatalos lendülete van, egyáltalán nem érződik rajta, hogy idős zenészek játszanak.Nekem nagyon tetszett. :)
Idézet
 
 
#21 Draveczki-Ury Ádám 2022-02-27 07:55
Idézet - ProgFan:
Kis OFF: Az új Star One-ról vagy Voivod-ról várható esetleg iromány?

Mindkettő lesz, igen.
Idézet
 
 
+2 #20 saszi 2022-02-26 22:43
Idézet - Bertli Zoli:
Kedves olvasóink!

Mindenkinek köszönjük, akik elolvasták az ismertetőt ÉS meghallgatták a lemezt, nekünk jó az olvasottság, nektek jó, hogy van min eszmecserét folytatni.
A gúny fogalmát valószínűleg én értelmezem másként, mint a többség, de én ma sem látok az írásba semmi gúnyosat, főleg nem lesajnálót.
Azt viszont továbbra is tartom - nem csak a Saxon esetében, bármely más zenekar kapcsán is -, hogy a kor nem érdem, hanem állapot, ebből fakadóan teljesen mindegy, hogy az adott zenemű milyen átlagéletkorú alkotóktól származik. Jó vagy nem jó, ennyi csak a kérdés.
Továbbá a hallgatóságot ugyanúgy megilleti a megbecsülés a zenekar részéről, mint fordítva, tehát ha nekem el akarnak adni valamit nyolcvanszor, csak kicsit más csomagolásban, akkor ugyanúgy szóvá tehetem, hogy helló, ilyet már vettem, és kicsit unom/másra vágyom.
Természetesen várjuk észrevételeitek et, véleményeteket a továbbiakban is.
Köszönjük a figyelmet!

Szerintem ők nem akarnak semmit eladni neked Egyszerűen szeretnek zenélni és hihetetlen jó hogy ennyi idősen is adnak ki még lemezeket Mert ha eltűnnek ezek a veterán csapatok akkor a régi idők metalja is megszűnik Akinek egyformák a lemezeik az nyilván alapból sem szereti őket nekem is egyforma minden olyan zenekar lemeze amely zenéjében nem vagyok otthon
Idézet
 
 
#19 RobRock 2022-02-26 20:59
Én is az aranyos szót használnám az album kapcsán....de nem lesajnáló értelemben......nagyon kellemes hallgatnivaló:) nálam 8 pont
Idézet
 
 
-9 #18 ProgFan 2022-02-26 20:36
Egy modern heavy metal sorlemez szóval semmi extra, hozzátéve egyik régi banda sem váltotta meg a világot az utóbbi időben a NWOBHM irányból és ez most sem változott.
Vannak rajta jó riff-k és szólók, de semmi forradalmi, szóval reális a 7 pont.
A kritika szerintem is rendben van, de ez is szubjektív megítélésű.

Kis OFF: Az új Star One-ról vagy Voivod-ról várható esetleg iromány?
Idézet
 
 
-7 #17 Bertli Zoli 2022-02-26 19:23
Kedves olvasóink!

Mindenkinek köszönjük, akik elolvasták az ismertetőt ÉS meghallgatták a lemezt, nekünk jó az olvasottság, nektek jó, hogy van min eszmecserét folytatni.
A gúny fogalmát valószínűleg én értelmezem másként, mint a többség, de én ma sem látok az írásba semmi gúnyosat, főleg nem lesajnálót.
Azt viszont továbbra is tartom - nem csak a Saxon esetében, bármely más zenekar kapcsán is -, hogy a kor nem érdem, hanem állapot, ebből fakadóan teljesen mindegy, hogy az adott zenemű milyen átlagéletkorú alkotóktól származik. Jó vagy nem jó, ennyi csak a kérdés.
Továbbá a hallgatóságot ugyanúgy megilleti a megbecsülés a zenekar részéről, mint fordítva, tehát ha nekem el akarnak adni valamit nyolcvanszor, csak kicsit más csomagolásban, akkor ugyanúgy szóvá tehetem, hogy helló, ilyet már vettem, és kicsit unom/másra vágyom.
Természetesen várjuk észrevételeitek et, véleményeteket a továbbiakban is.
Köszönjük a figyelmet!
Idézet
 
 
-10 #16 Négercsók István 2022-02-26 12:26
Ne legyünk már offendálva legalább itt egy teljesen korrekt kritika miatt.
Idézet
 
 
+3 #15 Equinox 2022-02-26 11:08
Idézet - Simon Zoltán:
Nagyon küzdök, hogy semelyik oldalon ne szóljak hozzá semmihez. 55 éves leszek . Nekem a problémám csak annyi, hogy egy kritika szerintem a lehetőségek szerint legyen objektív. Ez egy gúnyolódó írás......

Szerintem is gyúnolódó írás. És nem is az AOR fanatikus kellett volna megírja, akinek az elpuholó AOR lemezek a belépési pont a Saxon életműb (a Saxon integritásának mélypontjai, kellemes, nem rossz de nem is kiemelkedően jó Saxon lemezek)
Idézet
 
 
+5 #14 Simon Zoltán 2022-02-26 10:01
Nagyon küzdök, hogy semelyik oldalon ne szóljak hozzá semmihez. 55 éves leszek . Nekem a problémám csak annyi, hogy egy kritika szerintem a lehetőségek szerint legyen objektív. Ez egy gúnyolódó írás......
Idézet
 
 
+24 #13 Draveczki-Ury Ádám 2022-02-26 05:47
Idézet - Abigél:
Bizonyára ez sem lesz közzétéve, mert csípi a kis szemüket.

Egyetlen kommented rémlik, ami nem lett közzétéve (lehet, hogy régebben volt más is, nem kerestem vissza most): amikor Kóbor János halálhíre alatt érezted ízlésesnek és szükségesnek fejtegetni, hogy így járt, meg hogy milyen szar énekes volt.
Idézet
 
 
-7 #12 Abigél 2022-02-25 22:51
A szerkesztőség magát járatja le, ha már kicsit is kritikusabbak a kelleténél. Engem nem bosszant fel igazán mit is okoskodnak néha, mert töltelék és B és C ligás lemezeket ajnároznak néha. Elfogultak 1-2 bandával szemben és mellett. Bizonyára ez sem lesz közzétéve, mert csípi a kis szemüket.
Idézet
 
 
+5 #11 Donn 2022-02-25 21:49
A kritika jó, a borító szar, a zene meg hát... aranyos.
Idézet
 
 
+13 #10 Equinox 2022-02-25 21:19
Szerintem hangulatos és jó kép. Volt a Saxonnak pár durván fantáziátlan borítója, elég a klasszikus Denim and Leatherre, vagy a Strong Arm of the Lawra gondolni. A kivitelezés ott volt igazán amatőr. Ez a kép rendben van, direkt jók a színek.

Nekem a Crypt Sermon nevű doom metal banda Ruins of Fading Light c. lemeze jut eszembe róla.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.