Shock!

augusztus 15.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Amorphis: Halo

amorphis_cA Halo már a nyolcadik Amorphis-sorlemez Tomi Joutsennel a mikrofonnál, a csapat által kitaposott ösvény pedig immár szinte kiszámíthatóan stabil terepet jelent számukra. A korai idők a saját hang, a saját út megtalálásával, annak kikövezésével telt, újat, egyénit hoztak a színtérre, intuitívak, iránymutatóak voltak. Joutsen és az Eclipse korszaka pedig a másodvirágzás kezdetét hozta el. Manapság már nincs nagy értelme ennél többet visszafelé lődözni egy ismertetőben: aki még most is a Pasi-korszakot mantrázza minden megjelenéskor, annak úgyis kábé mindegy, mit okoskodok itt össze, aki meg rendületlenül követi őket, ad absurdum a Joutsen-időkben zárkózott fel melléjük, úgyis érti, miről beszélek. Azt én sem állítom, hogy az újjászületésük óta minden lemezük tökéletes, mert simán előfordult, hogy túlságosan átcsúsztak a biztonsági zónába, de én ezeket a pillanataikat is meg tudtam ölelni, azzal együtt, hogy igyekeztem nem túlértékelni, amit nem szabad. Még mindig tetszetősebb némi önpanelezés, mint a Far From The Sunt belengő rossz hangulat, és az ebből fakadó, a megengedettnél talán több középszerű nóta. Számomra legalábbis.

megjelenés:
2022
kiadó:
Atomic Fire
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 34 Szavazat )

Ha a Joutsen-érára szűkítünk, a direktebb, slágercentrikusabb Eclipse/Silent Waters páros nálam nagyon működött, ahogy a Skyforger is. A Beginning környékén éreztem némi statikusságot, onnan azonban újra felfelé íveltek, a szárnyalás pedig a Halóval immár a harmadik lemez óta töretlen. Mindez varázslatos mód épp egybeesett a producerként melléjük szegődött Jens Bogren érkezésével, így harmadjára legalábbis nehéz nem azt vizionálni, hogy az ő érkezésével kaptak egy olyan külső fület, aki a saját értékeik és ízeik megtartása mellett is még jobbá tudta formálni a dalokat. Mindeközben a hangzásuk alapja nem igazán változott, ez tulajdonképpen szinte az Eclipse óta homogén.

A Halo az északon megtelepedő első telepesekről, az ő viszontagságaikról szól, ennek fényében nem meglepő, hogy némiképp nehezebb talán, mint elődje, a Queen Of Time volt. Kevesebb a könnyed téma, ugyanakkor nagyobb teret engedtek a terjengősnek ható, progresszív megoldásoknak, amit a szokottnál bátrabban fűszereztek a hard rock hatásaik néha szinte a klasszikusokig visszamutató kivetülésével. Érzékletes a szinte Deep Purple-t idéző hammondos billentyűbetéttel kibélelt Northwards, ahol ezt még különösebben bújtatni sem igyekeznek. Mindez nem torzítja saját egyéniségüket, a slágerességükből sem igen vesztettek, pedig itt nem az egy-egy kiemelhető dal veszi hátára a produkciót, a színvonal egységesen erős. Talán az Under nehezebb megközelítésének és a Queen Of Time kalandozósabb zenei megoldásainak egyfajta kombinációja lehet a helytálló leírás, miközben néha a régi dallamvilág is visszaköszön. A Windmane esetében például, ahol azon túl, hogy Santeri is gyakorlatilag szólót hoz, szinte a ′90-es évek végéig nyújtózhatunk vissza.

Az utóbbi időszak egyik meghatározó jellemzője volt Joutsen hörgős énekének erősödése is, egyre inkább előtérbe történő helyezése. A tiszta énekes részek arányban tartása azonban, ami a Queen Of Time esetében ingerlő módon egészítette ki a dalokat, itt talán elvesz abból a lehetséges súlyból, amitől még „sötétebb", még inkább a témához illő lehetne a végeredmény. Mindez azonban nüansznyi apróság, újra és újra hallgatva ez a benyomásom is jó eséllyel szertefoszlik majd.

A Joutsen-éra talán legjobbja a Halo, ahol szinte tökéletesen sikerült megtalálni a mindent egyben tartó összhangot. Harmincpluszos zenekarként egyre erősebb és erősebb produkciókkal előállni kevesek erénye, az Amorphis azonban újfent felül tudta múlni önmagát.

 

Hozzászólások 

 
#11 NOLA 2022-03-05 00:30
Idézet - NOLA:
egymástól. A Silent/Skyforger/The Beginnings albumoknál volt egy kis megtorpanás, de amúgy mindig igyekeznek valami újat bele vinni a zenéjukbe..., persze amellett, hogy az eredeti markáns stílusukat megtartják. Jelenleg úgy gondolom, hogy a Halo az Under the Red Cloud riffesebb alapú és a Queen of Time grandiózusabb megkozelítéséne k a tokéletes keveréke. Szerencsére a giccses elemek most kimaradtak, és helyette becsúsztak kisérletezosebb /progosabb elemek.. Szerintem túlzás azt mondani, hogy a Joutsen éra legjobb lemeze, de ott van az elso háromban..., az Eclipse és az Red Cloud után :-) A kedvenc dalaim a Windmane, a When the Gods Came és a gyonyoruszép My Name is Night, ami egy olyan ballada amilyet már rég nem írtak a finnek.

Lemaradt az elso mondat :-) ...Szerintem minden Amorphis album kulonbozik egy kicsit egymástól.
Idézet
 
 
#10 NOLA 2022-03-04 16:00
egymástól. A Silent/Skyforger/The Beginnings albumoknál volt egy kis megtorpanás, de amúgy mindig igyekeznek valami újat bele vinni a zenéjukbe..., persze amellett, hogy az eredeti markáns stílusukat megtartják. Jelenleg úgy gondolom, hogy a Halo az Under the Red Cloud riffesebb alapú és a Queen of Time grandiózusabb megkozelítéséne k a tokéletes keveréke. Szerencsére a giccses elemek most kimaradtak, és helyette becsúsztak kisérletezosebb /progosabb elemek.. Szerintem túlzás azt mondani, hogy a Joutsen éra legjobb lemeze, de ott van az elso háromban..., az Eclipse és az Red Cloud után :-) A kedvenc dalaim a Windmane, a When the Gods Came és a gyonyoruszép My Name is Night, ami egy olyan ballada amilyet már rég nem írtak a finnek.
Idézet
 
 
#9 Scud 2022-03-03 13:02
Hattalmas OFF, de azt ámodtam, hogy a kritikátokban darabokra szeditek a zenekarunk lemezét. Ezt el kellett mondanom.
Idézet
 
 
#8 nikfisz 2022-03-03 00:43
Én azok táborát erősítem Akik azt mondják az utolsó albumaikra,hogy vérprofik,de uncsik és kiszámíthatóak… .Nem is értem,hogy miért nem mernek innovatívabbak lenni?!! Mi veszteni valójuk van?!! A 90'es években még necces volt a váltás-akkor még volt lemez eladás is....
Idézet
 
 
#7 RobRock 2022-03-02 22:20
Szerintem a Joutsen korszakból az Under the Cloud albumban van a legtöbb Kraft!
Idézet
 
 
#6 janomano 2022-03-02 14:44
A Joutsen mintha a zenei reszek meghallgatasa nelkül irna enektemakat, nem illenek ra a hörgös reszek a zenei reszekre, brutalkodo verze, dallamos atkötes dallamos refren es ezt nyomjak mar evek ota, teljesen sablon modon. Sajnalom, mert hogy, en szertenem ezt szeretni, de nem nagyon van miert. A Silent Waters ota, 5-6 pont közti rutinmunka minden amit kiadtak.
Idézet
 
 
#5 Négercsók István 2022-03-02 14:16
A Joutsen előtti Amorphis pont amiatt volt méregerős, hogy minden lemezük másmilyen volt, nem tudtad, mi fog következni és általában nagyon izgalmas lett a végeredmény. Szerintem az életművük két csúcsa a Tales és az Am Universum - két totál másmilyen lemez. Aztán beálltak erre a vérprofi, de biztonságos, kiszámítható és unalmas vonalra, amit képtelen vagyok élvezni egy-két dal/lemez után. Még az Eclipse adott egy jó kezdést és azóta robotpilóta van.
Idézet
 
 
#4 Tibcsók 2022-03-02 12:56
Idézet - Chris92:
A Pasi-korszak mantrázása már csak azért is kicsit fejtörés számomra, mert ige szép volt, jó volt, de igazán betonerős, kiemelkedő lemez abból a 10+ évből csak kettő volt (Tales, Elegy), ráadásul a teljes Amorphis életmű leggyengébb darabjaival ért véget.


Nekem pont a Far From The Sun és az Am Universum azok a lemezek amiket rendszeresen hallgatok így 20-25 évvel a zenekar megismerése után (és lehet a Far a kedvenc). Számomra abban a korszakban a banda olyan megközelítést hozott, amit más zenekarok azóta sem. A Joutsen-nes érával pedig nem tudok mit kezdeni, egyértelműen nem nekem szól ez a nagyívű epikus metal.
Idézet
 
 
+2 #3 GTJV82 2022-03-02 10:55
Idézet - Chris92:
A Pasi-korszak mantrázása már csak azért is kicsit fejtörés számomra, mert ige szép volt, jó volt, de igazán betonerős, kiemelkedő lemez abból a 10+ évből csak kettő volt (Tales, Elegy), ráadásul a teljes Amorphis életmű leggyengébb darabjaival ért véget. Joutsen-el viszont folyamatosan nyerő szériában vannak, tökéletesen kiegyensúlyozot t, mégis izgalmas, dinamikus, a sötét-lágy egyensúllyan itt-ott kísérletező, és bivalyerős hangzású anyagok sorát hozzák ki és a Halo se töri meg ezt a sormintát. Nekem kicsit kevésbé volt olyan átütő a végeredmény mint az Under the Red Cloud vagy a Queen of Time esetében, de belekötni nem nagyon tudok.


Főleg,hogy Pasi a Tales-en még nem is volt tagja a csapatnak... ;)
4 album készült vele: Elegy, Tuonela, Am Universum, Far From The Sun.

Nekem a Circle óta ez már a 4. szinte hibátlan albumuk.
Imádom.
Idézet
 
 
+2 #2 Chris92 2022-03-02 09:47
A Pasi-korszak mantrázása már csak azért is kicsit fejtörés számomra, mert ige szép volt, jó volt, de igazán betonerős, kiemelkedő lemez abból a 10+ évből csak kettő volt (Tales, Elegy), ráadásul a teljes Amorphis életmű leggyengébb darabjaival ért véget. Joutsen-el viszont folyamatosan nyerő szériában vannak, tökéletesen kiegyensúlyozot t, mégis izgalmas, dinamikus, a sötét-lágy egyensúllyan itt-ott kísérletező, és bivalyerős hangzású anyagok sorát hozzák ki és a Halo se töri meg ezt a sormintát. Nekem kicsit kevésbé volt olyan átütő a végeredmény mint az Under the Red Cloud vagy a Queen of Time esetében, de belekötni nem nagyon tudok.
Idézet
 
 
+3 #1 Szikula Gellért 2022-03-02 07:37
Jól sikerült albumnak tartom a Halo-t Itt-ott van benne a régiekből is, de ez nem von le az értékéből. 2-3 olyan szám van rajta ami nemigazán jön be, ( The Moon, Windmane, My Name Is Night ) de a többi telitalálat. nálam 10/9 az album.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.