Shock!

május 23.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Three Tremors: The Three Tremors

thethreetremors_cNem tudom, hányan emlékeznek még rá, de The Three Tremors néven először Bruce Dickinson, Rob Halford és Geoff Tate tervezett közös projektet még úgy 2000 környékén, amikor a főnixként feltámadt Iron Maiden a Queensryche és Rob akkori szólóbandájának vendégeskedése mellett turnézott az Államokban. A dologból végül nem lett semmi, mert ahogy mondták akkoriban, nem sikerült elég különleges dalokat írniuk, csak azért pedig nem akartak lemezt kiadni, hogy legyen egy ilyen is. Mindezt egyébként Halford Resurrection lemezének Dickinsonnal közös The One You Love To Hate dala is jól példázta. Maga a nóta odavert, de a „hűha, ezek tényleg együtt nyomják!"-faktoron túlmenően valójában nem tett hozzá túl sokat Bruce vendégeskedése: akkor is pont ugyanolyan meggyőző lett volna, ha egyedül Rob énekli fel.

Nem kizárólag az iménti projekttől (amúgy full legálisan) átemelt név azonossága miatt kezdtem pont ezzel a kis visszatekintéssel. A mai The Three Tremors formációt szintén három kiváló, bár a fentieknél lényegesen undergroundabb metalénekes alkotja Tim „Ripper" Owens (korábban Judas Priest és Iced Earth, ma gyakorlatilag bármi, ahová hívják), Harry „The Tyrant" Conklin (Jag Panzer, Tytan Force) és Sean „The Hell Destroyer" Peck (Cage, Denner / Shermann) személyében, és a lemez gyakorlatilag tökéletes iskolapélda arra, mennyire nincs semmi értelme valamit kizárólag azért megcsinálni, hogy legyen. További extra haknizós klubturnékat persze biztosan le tudnak majd kötni ebben a leosztásban, de a végeredmény néhol szinte önparódiába csap át.

megjelenés:
2019
kiadó:
Steel Cartel Records
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 21 Szavazat )

Pedig papíron amúgy nem mutatott rosszul a dolog. A hangok elvitathatatlanok, ráadásul mindhárman más irányból közelítik a sztratoszférát a legendás magasakkal, emellett a zenei alapokat a Cage hangszeresei – Casey Trask és Dave Garcia gitárosok, Alex Pickard basszer, illetve Sean Elg dobos – szolgáltatják, márpedig a Cage egy jó zenekar. Szóval kíváncsian vártam, mi sül ki ebből az egészből. Aztán megjöttek az első előzetes dalok, majd végül a lemez is, én pedig nem nagyon tudok mit lépni rá. Bizonyára koncepció lehetett a mindvégig lankadatlanul pörgő-zúzó-riffelő-virgázó-sikoltó módon over-the-top jelleg, fókuszában a labdát dalokon belül is hol ide-oda passzolgató, hol vállvetve áriázó énekestrióval. Viszont ahhoz, hogy ez az egész több legyen extrabrutális koffeinbombánál, értelmezhető dalokat is kellett volna írni, ez pedig baromira nem jött össze.

Ennek következtében a lemez egy órája állati hosszúnak és kellemetlennek tűnik egyben végighallgatva. Szeretem én mindhárom énekest, de csak attól egyetlen dal sem lesz működőképes, hogy három embertelen hangterjedelmű faszi minden különösebb meggyőződés nélkül, állandóan versenyt visít benne egymással, miközben a tempók jobbára végig megmaradnak gyors és középgyors tartományokban. Folyamatosan pörög a kétlábdob, zúznak és rombolnak a riffek, a gitárosok is ott szólózzák szarrá a hangszereiket, ahol csak éppen lehetőségük nyílik rá, megjegyezhető énekdallamokat, refréneket ugyanakkor nem sikerült írni, és megfelelő kontrasztot sem teremtettek a hangok között. Márpedig épp így lehetett volna önmagán túlmutató értelmet adni a vállalkozásnak.

Azért sajnálom ezt az egészet, mert a ma is minden fekvésben bivalyerővel megszólaló Ripper, a ráspolyosabb, karcosabb tónusú Tyrant és a pszicho-sikolyaival sokszor King Diamondot idéző Peck között bizonyára lehetett volna találni valami egészséges egyensúlyt. Olyat, ahol egymást erősítik, nem pedig olyan benyomást keltenek, mintha állandóan rá akarnának tromfolni a másikra. Komolyan, lelki szemeim előtt szinte látom, ahogy minduntalan lökik egymást félre a mikrofontól, hogy de bibibí, én még nálad is magasabbra tudok menni. Ott van például a The Cause, ami tök jól indul, aztán a refrénnek szánt valaminél olyan szinten túlzóvá válik, amint egymást lenyomva, kórusban mennek fel egyre magasabbra, hogy egyszerűen nem tudom megállni röhögés nélkül. Vagy a King Of The Monsters, amely egyaránt tökéletesen példázza, mennyire értelmetlen állandóan átcsapni speedelésbe, illetve, hogy mennyire hiányzik innen néhány értelmes énekdallam. Az ugyanis önmagában még nem lesz minőségi heavy metal éneklés, hogy valaki a duplázós alapokra fojtott hangon elmondókázik egy sort, aminek a végét aztán mindenféle cél és értelem nélkül pohárrepesztő sikolyba fordítja át. Sőt, segítek: az ilyesmi attól sem lesz több, ha hárman tolják egymással párhuzamosan, teljesen figyelmen kívül hagyva mindenféle egészséges mértéket. Sokkal inkább baromi fárasztó és idegesítő a dolog, főleg egy teljes lemezen át, ahol ráadásul egymás után sorjáznak a tökegyforma, mindenféle egyéni karaktert nélkülöző dalok.

A „több mindig több″ jelleg bizonyára direkt, ezt erősítik a minden ostoba klisét százzal megszorozva hegybe hordó lemezborítós ábrák és a hasonló szintre belőtt dalszövegek is. És persze akadnak fogyaszthatóbb darabok az albumon – a Sonic Suicide például eléggé tetszik is, talán éppen azért, mert szellősebb, a Lust Of The Blade-ben meg végre egy épkázláb kórus is akad –, összességében viszont totálisan elhibázottnak tartom ezt az egész vállalkozást. És ha mindez nem lenne elég, még kimondottan low-budget módon is szól az album. Amit ettől függetlenül egészen biztosan többen is zseniálisnak tartanak majd, mert hát micsoda hangok!!!, meg de ez a heavy metal!!!, satöbbi. Lehet, hogy ha mindenáron igyekeznék jóra hallgatni, és további heteken át kínoznám vele magam, akkor adhatnék rá magasabb pontszámot én is, de az élet rövid, nekem pedig egyszerűen nincs türelmem a tremorokhoz, ennyi épp elég volt belőlük. Ez egy perverz módon túlzó, totál értelmetlen és felesleges album, amely ebben a formában ráadásul annyira ízléstelen és rossz, hogy nem tagadom, még a tényleg nagyon megalázó 4 pont gondolatával is eljátszottam. De három ilyen énekest meg a Cage hangszereseit azért nincs szívem ennyire a sárga föld alá gyalázni, akármit is gondolok a produkcióról.

 

Hozzászólások 

 
#18 The_Sentinel 2019-02-23 00:00
A BF lemez tényleg jó volt. Kár, h nem lett folytatása.
Idézet
 
 
#17 thrasher71 2019-02-22 18:36
Ripper a BEYOND FEARREL volt a csúcson.... szétbasz az az album. SCREEEEEAAAM MACHINE!
Idézet
 
 
#16 Draveczki-Ury Ádám 2019-02-22 16:19
Idézet - Scarecrow:
Ezek a zenék viszont ma már nem olyan népszerűek sztem, mint mondjuk 10 éve, de külföldi kritikák java része azért jó értékeléseket adott a Tremors cd-re. Lehet hogy itt a Shock-nál kiöregedtek az ilyen sallangmentes amcsi sikolyzenékből, :) Én nem!

Egyáltalán nem öregedtem ki a "sallangmentes amcsi sikolyzenékből", tradicionális metalon belül kimondottan az amerikai típusú power cuccok a kedvenceim, ez a lemez viszont pont, hogy minden, csak nem sallangmentes. És igen, épp az a bajom vele, ami Ripper mai albumainak 90 százalékánál: a csávó zseniális hang, de egyszerűen kell neki valaki, aki megfogja a kezét, és ír neki értelmes énekdallamokat (ez lehet ugyanúgy Tipton, mint Schaffer vagy Christy is akár). Ráadásul itt most hárman esnek bele ugyanebbe a hibába.

Az első felvetésedre válaszul: a Spirits Of Fire jobb ennél szerintem, de attól sem ájultam el.
Idézet
 
 
#15 Scarecrow 2019-02-22 15:59
Idézet - Asidotus:
Idézet - Scarecrow:
Én vagyok az egyetlen bolond ebben az országban, akinek k*rvára bejön ez a lemez? :D

Nem tudom, te hányszor hallgattad meg ezt a lemezt, majd megírod :)
ÉN azt feltételezem, hogy itt a jóra hallgatás esete forog fenn, vagy másoknál az annak hiánya.
Ma, amikor napi szinten töltünk le zenéket, évente vagy 100-120-at simán, egyszerűen nem adjuk meg a lemezeknek azt az időt, amit 25-30 éve még megkaptak, amikor örültünk, ha havonta hozzájutottunk egy új albumhoz, és azzal együtt volt már vagy 50 lemezünk.
Akik ezt a lemezt írták, hosszú hónapokat bíbelődtek vele, ezzel keltek, ezzel feküdtek, elhiszem, hogy az a hallgató, aki szintén megadja neki ezt a törődést, megtalálja azokat az értékeket, jó megoldásokat, amelyek neki tetszenek.
Most bogarat tettél a fülembe, mert alapesetben én is szeretem ezt a három énekest, és a Cage lemezei is bejönnek.


Nekem annyira bejött, hogy ma hozta pár órája meg a futár. :D De tény, hogy sokaknak ez már megülheti a gyomrát, mert tömény cucc. De hogy haknizás az pffff... Én mind3 énekest szeretem évek óta (jó Conklin-t leginkább a Satan's Host lemezeken) és nagyon komálom a Cage mellett a 2 Death Dealer lemezt is, amin Peck énekel. Ezek a zenék viszont ma már nem olyan népszerűek sztem, mint mondjuk 10 éve, de külföldi kritikák java része azért jó értékeléseket adott a Tremors cd-re. Lehet hogy itt a Shock-nál kiöregedtek az ilyen sallangmentes amcsi sikolyzenékből, :) Én nem!
Idézet
 
 
#14 Asidotus 2019-02-22 15:16
Idézet - Scarecrow:
Én vagyok az egyetlen bolond ebben az országban, akinek k*rvára bejön ez a lemez? :D

Nem tudom, te hányszor hallgattad meg ezt a lemezt, majd megírod :)
ÉN azt feltételezem, hogy itt a jóra hallgatás esete forog fenn, vagy másoknál az annak hiánya.
Ma, amikor napi szinten töltünk le zenéket, évente vagy 100-120-at simán, egyszerűen nem adjuk meg a lemezeknek azt az időt, amit 25-30 éve még megkaptak, amikor örültünk, ha havonta hozzájutottunk egy új albumhoz, és azzal együtt volt már vagy 50 lemezünk.
Akik ezt a lemezt írták, hosszú hónapokat bíbelődtek vele, ezzel keltek, ezzel feküdtek, elhiszem, hogy az a hallgató, aki szintén megadja neki ezt a törődést, megtalálja azokat az értékeket, jó megoldásokat, amelyek neki tetszenek.
Most bogarat tettél a fülembe, mert alapesetben én is szeretem ezt a három énekest, és a Cage lemezei is bejönnek.
Idézet
 
 
#13 The_Sentinel 2019-02-22 11:51
Nálam 7/10. Van, ami tetszik róla (pl. a név- és címadó nóta), meg hát bírom a Cage-et, de összességében ez így nagyon tömény, pedig én alapból bírom az ilyesmit.

A Spirits Of Fire zeneileg szerintem jóval emészthetőbb, cserébe viszont baromi szarul szól.:-(
Idézet
 
 
#12 kamikaze 2019-02-22 11:17
Idézet - Scarecrow:
Én vagyok az egyetlen bolond ebben az országban, akinek k*rvára bejön ez a lemez? :D

Igen! :D
Idézet
 
 
#11 Scarecrow 2019-02-22 08:00
Én vagyok az egyetlen bolond ebben az országban, akinek k*rvára bejön ez a lemez? :D
Idézet
 
 
#10 Xanadu 2019-02-22 00:45
Nagyon durva haknizenész lett Ripperből, mióta kiszállt/kitették az Iced Earth-ből! A Charred Walls-on kívül egy valamirevaló bandában sem fordult meg, legalábbis ami folyamatosan aktív lemez- és turnészinten, de még a Charred is csak egy stúdiós projekt. Mondjuk, annak egészen kiváló. Jorn Landéval közösen kellene valamit összedobniuk, ő még ekkora vándormadár. :)
Idézet
 
 
#9 Stuck Mojo 2019-02-21 20:32
"Mert ez a mester harmas szoljon a szam, Slager Tibo, Bunyos Pityu egyutt mulat Fasy Adammal es onokkel kedves nezoink."
Ez jut eszembe errolmaz albumrol. Haknizas.
Idézet
 
 
#8 bluevoodoo13 2019-02-21 19:39
MInden szava igaz. Ripper másik projektje ígéretesebbnek tűnt, de az is ez a tucat középszer sajnos :(
Idézet
 
 
#7 Purpendicular 2019-02-21 14:33
Tulajdonképpen mindkét név helyes a Dickinson/Tate/Halford project kapcsán.

"Before Dickinson's proposed collaboration with Halford and Tate was officially scrapped, the name THE THREE TREMORS was changed to TRINITY because "we figured they would sue our ass if we called it THE THREE TREMORS," Bruce explained in an interview several years ago."

( http://www.blabbermouth.net/news/bruce-dickinson-says-that-he-wanted-ronnie-james-dio-not-geoff-tate-for-proposed-the-three-tremors-project/ )
Idézet
 
 
#6 Gál József kutyája 2019-02-21 12:38
A fogyatékos borító telitalálat. Nagyszerűen jellemzi a zenét.
Idézet
 
 
#5 Draveczki-Ury Ádám 2019-02-21 12:33
Idézet - thrasher71:
A Tate, Halford, Dickinson féle tervezett projekt, úgy emlékszem TRINITY néven futott volna!?

http://www.blabbermouth.net/news/sean-peck-owns-the-three-tremors-name-but-says-bruce-dickinson-has-his-permission-to-use-it/
Idézet
 
 
#4 Moriarty 2019-02-21 11:26
Hulladék fos.
Idézet
 
 
#3 thrasher71 2019-02-21 11:19
A Tate, Halford, Dickinson féle tervezett projekt, úgy emlékszem TRINITY néven futott volna!?
Idézet
 
 
#2 Wall Against 2019-02-21 10:14
Zsák szar.
Idézet
 
 
#1 Scarecrow 2019-02-21 09:39
Nekem ez a lemez minimum 9 pontos, szó szerint rongyosra hallgatom! (meg is lesz a héten eredetiben) Aki szereti a 3 énekes dolgait (Cage persze előnyben), annak ez maga a kánaán. Első hallgatásra piszok tömörnek tűnt, de sokadszorra már kijöttek az értékei. Semmivel se rosszabb ez, mint a Cage lemezei, amcsi power fanok úgyis kajálják. (kb 10-15 éve erre a lemezre lazán 8 pontokat dobáltak volna, csak manapság cikinek állítják be az ilyen nyers sikolyokkal teli cuccokat) Akit meg zavar a sok sikoly, az keres mást. :D Sőt ez jobban tetszik mint Ripper új csapatának a Spirits of Fire-nek a bemutatkozó lemeze, de fogadjunk az jobb értékeléseket fog kapni. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.