Shock!

A Shock! magazin egy remek hagyományt is feltámasztott ezzel a válogatással, de ugyanakkor egy új dolgot is elindított hazánkban. A Metal Hammer gondozásában megjelent Demonstráció I. volt az első, magyar reménységeket egy csokorra gyűjtő anyag, aminek folytonossága sajnos idővel megszakadt.

Ugyanakkor a nyugati zenei újságokhoz manapság a legtöbb esetben kap egy korongot a vásárló, az adott szám aktuális előadóival. Ezt a két változatot házasította össze a Shock! ezen a 17 számos anyagon. Egyrészt a magyar demós csapatokról kapunk képet, de azért kötődik a magazinhoz is a dolog. A CD előállítási költségeit itt a zenekarok állták, de szerencsére a pénzhez valamennyi esetben tehetség is kapcsolódott - így kutyaütőkkel nem találkozunk. Valamennyi rockzenei stílus helyet kapott a válogatáson, de azért főleg igazi riffelős bandákból kapunk jó adagot. Van pár társulat, ami nagyon tetszik, ők nemzetközi szinten is megállnák a helyüket, de ne vágjunk a dolgok közepébe, haladjunk inkább szépen sorjában.

A nyitó Phaidonról elsőre a Black-Out jutott eszembe, de azért a zenéjük keményebb, mint Kowáéké bármikor is volt. A következő csapat a Gutted, amely az egyik legjobb munka. A srácok a Nile, a Morbid Angel és a Dying Fetus zenei világához közel álló death metalt játszanak, de hogy! A Man Drawn Around Me egy tökéletes szám. Nem túl hosszú, és csavart, őrült riffjeivel, szédületes tempójával egy pillanat alatt két vállra fektet, és még a durva hang is tetszik, pedig nem vagyok egy nagy hörgőbarát. A Burn a death metal és az extrém zenék határmezsgyéjén mozog, a dal se rossz, de azért némi fogósság jót tenne neki. Az Aebsence is az egyik kedvencem a lemezről, bár a gödöllői srácok zenéje nem ismeretlen előttem. A zseniális négyes úgy keveri a folkot a legsúlyosabb témákkal, hogy hihetetlen. A komplex témáikban még olyan kultikus bandák, mint a Kívül korabeli Leukémia hatását is érezni, de zenéjük pont azért jó, mert ezer különböző érzés és hangulat van benne. A legeredetibb zenekaraink egyike.

A Vale Of Tears göteborgi metalt játszik, némi dimmus ízzel. A mjúzik jó, de a nóta túl hosszú, inkább egy rövidebb, fogósabb számot kellett volna ide felvenni, amúgy a csapat rendben van. A Semiramis sem rossz, de nekem egyből beugrott a Baby Bone róluk, ami nem baj, de azért kicsit lehetnének eredetibbek. Még egyes szövegsorokon is érezni Mr. Rákócziék hatását. A rettenetes nevű Kaotika muzsikája egész jó, főleg a dobos brillírozik. Valami kegyetlen pontosan és erőteljesen játszik a srác, a Neck Spraines és a Guttedos ütős mellett ő a legjobb ezen a szeren. A Meztelen Ebéd nótája sem rossz, de valahogy elmegy az ember mellett, pedig egy jó énekes csodát művelne a dallal. A Christian Epidemic fejlődése egyenes vonalú, már a Gyász EP is jelzett valamit, de amit A Fájdalom Koronájában bemutatnak, az az eddigi legjobb teljesítményük. Kemény, ősi forrásokból táplálkozó death metaljuk egyszerűen elsöprő erejű. A ShockWave gótikus metalt játszik, de a rettenetes angol kiejtés miatt nem tudom élvezni amit csinálnak, pedig amúgy hangulatos. Lehet, hogy az énekes egy nyelvi professzor civilben, de ennek ellenére a szöveg úgy hangzik, mintha magyarul dalolna valaki valamilyen furcsa tájszólásban. Az Independent State Of Mind némi sampleres segítséget is csatasorba állított rap metalos zenéjéhez. De egy durvább gitársound jót tenne a bandának, igaz a DJ nagyon jól húz, addig is azt ajánlom a srácoknak hallgassanak sok Mordredet. A Dark Clouds rettentően érzi a korai Anathema/My Dying lemezek feelingjét, a riffek nagyon ott vannak, de a nóta maga túl hosszú. Ez a Leprosy/Spiritual Healing korabeli Death-es hanggal ellátott banda komoly dolgokra hivatott, de a dalszerkezetek tekintetében még van hová fejlődni.

A Csató Petivel ez alkalomra kiegészült Save Our Souls fogott meg talán legjobban az anyagon. Ebben az ideális hosszúságú trackben minden benne van, amit csípek, poszt thrash feeling éppúgy, mint a 90-es évekbeli zenék monotonitása. Ráadásul még a szám szövege is telitalálat. A Dying Wish-ről már sok jót hallottam és nekem is szimpatikusak. Ez a dal is rendben van, de még nem elég markáns. Egy erősebb hangzás és némi fogósság jót tenne a zenéjüknek, de más gond nincs velük. A Bugs Je-Je-Jeah! című szerzeménye az egyetlen, amivel nem bírok mit kezdeni. Nem is a stílusom a zenéjük és ez a szerzemény meg aztán végképp elment mellettem. A fődallam meg tiszta Gun. A Neck Sprain Concrete Blockja a másik kedvencem a lemezről. Ez a zenekar egyszerűen embertelenül jó. Olyan sebességgel érték be a magyar extrém metal élvonalat, hogy könnyen lehet, hogy le is előzik, ha ilyen marad a fejlődés üteme. A bandában zeneileg nincsen gyenge pont, de nótákat is bírnak írni, szerencsénkre. Ezzel, a ház körüli betonozáshoz melegen ajánlott dallal szerintem innen 1000 km-re egy háromlemezes szerződés lenne a zsebükben. A végén lévő beteges, schizoid üvöltések pedig egyenesen Shockolóak. A Cadaveras De Tortugas a magyar underground egyik legkitartóbb csapata. Már '94 óta készítik anyagaikat és koncertjeiken is rendre megzúzzák a nagyérdeműt. A Pintar De Verde ékes bizonyítéka a banda lendületességének és zúzósságának.

Lehet, hogy miután meghallgatjátok a lemezt, némely zenekarról el fog térni a véleményünk, de akkor már elérte a célját a dolog, mivel eljutott egy csomó emberhez és ez a legfontosabb.