Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Machine Head: The Burning Red

Tűkön ültem az utóbbi két hónapban, alig bírtam türelemmel kivárni, hogy végre megjelenjen az új Machine Head album. Aztán csak megjelent... Lássuk. Az első szám (Desire The Fire) kellő súllyal rendelkezik, amiben legnagyobb meglepetésemre Robb Flynn rappelni kezdett. Jajaj - mondtam magamban, mivel elég ritkán tudnak maradéktalanul tetszeni a rap/metal dolgok - ám ez valami fergeteges! Komolyan. Csak színesíti a metalt, nem estek át a ló másik oldalára vele.

megjelenés:
1999
kiadó:
Roadrunner
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 25 Szavazat )

Továbbmegyek. A második dalban (Nothing Left) már rendes énektémákat ereszt ki a torkán a refréneknél Robb. Na igen. Remek hangja van a fickónak, nem csak ordítozni tud... Ha valakinek mindez még kevés, negyedikként jön egy piszok nagy energiabomba (The Blood, The Sweat, The Tears) szinte csak bőgőre épülő atom húzós témával, amihez ha bejön a gitár, a legszívesebben az egekbe repülnék, annyira állat. A refrénrészénél lelassul, Robb énekel egy hátborzongató szösszenetet benne - csodás!!!! - , aztán visszatérnek a súlyhoz. (Szerény véleményem szerint ez a nóta ordít egy indusztriális remixért.) Az ezt követő Silver c. nótában enyhén szólva Kurt Cobaines az énektéma, hallhatóan mély szövege van - sajnos a borítóban csak részleteket tartalmaz. From This Day: rappelés, utána dallamos refrén, amitől a hátam borzong, egy kis hip-hop betét, és súly, súly, súly. A lemez egyik legjobbja, főleg a refréntől csattant az állam. Döbbenetes erővel süt a dalokból, hogy Robb kiírta magából az összes fájdalmát. És ekkor azt hittem nem jöhet ennél lehengerlőbb nóta. Ám az Exhale The Vile a maradék kétkedésemet is eloszlatta a hömpölygő riffelésével. El sem merem képzelni, milyen lehet koncerten. Felteszem, eksztatikus.

Az I Defy képében megint egy sodró lendületű igazi koncertnótát kapunk az arcunkba, majd a Five Korn/Deftones ízű megközelítésével laposra csomagol ismét, és itt hallható az eddigi legszemélyesebb szöveg is. Az utolsó címadó szám - ha hiszitek, ha nem - egy lassú darab, gyönyörűszép, csordultig érzelemmel. Egyedül a Police átirat nem az igazi, egész egyszerűen nem illik hozzájuk, ezt kár volt erőltetni, egy saját nótát sokkal szívesebben hallgattam volna helyette. Át is ugratom rendszeresen.

A dobtémák sokkalta szellősebbek, mint az előző két lemezen, elég sok helyen hip-hop-os témákat hoz Dace McClain, kevesebb a követhetetlen pörgetés, halkan megjegyzem, hogy egy ilyen kaliberű dobostól azért sokkal többet vártam. A hangzás meg.... gyönyörű.... mit mondhatnék?

A Machine Head úgy újult meg, hogy nem hagyta el a gyökereit. Ha most a 3. lemeznél is így tombol az energia bennük, akkor hátra lehet dőlni, hosszú jövő áll előttük. Bár biztos sokaknak nem fog tetszeni a lemez kicsit kommerszebb megközelítése. 10 helyett azonban csak 9 pontot kapnak, mert azért azok a dobtémák lehetnének jobbak, és van bennem egy kis félsz, hogy behódoltak a médiumoknak. Majd meglássuk.

 

Hozzászólások 

 
#3 Szathmári Zoltán 2017-07-27 21:43
Sok rosszat írtak róla más helyeken. Én nagyon szeretem. Mindig megvédtem a kemény hangú kritikai megnyilvánuláso któl. A Police feldolgozás? Mivel nagyon szeretem Stinget, a Police-t meg főleg még ifjú koromból, persze, hogy kíváncsi voltam rá, mit tudnak kezdeni vele. Így amikor először meghallgattam, csak lestem, hogy egy ilyen - nem műfajilag azonos - dallal ilyet is lehet csinálni, így is lehet belőle ütős, a Machine Head stílusára formált dalt kreálni.
A két kedvenc azért mégis a fentebb említett, a lemez végére egymás után bepakolt két dal lett, az I Defy és a Five. Miért? Mert odavág.....kellő mértékkel.
Jó lemez ez. Kissé átformált, újat is hozni tudó, de nem magából kifordult Machine Head stílusban megírva.
Nálam tízes volt akkor is..... azóta is.
Idézet
 
 
+3 #2 Spilotro 2013-09-06 08:22
Nekem speciel tetszik a Police feldolgozás is, de a legjobb a "The Blood, the Sweat, the BEERS"
Idézet
 
 
+4 #1 Pajor Péter 2013-05-31 10:11
Alaposan megkésve jutottam el a Machine Headhez lol de ez a kritika kellett hogy beleássam magam a munkásságukba speciel eddig pont ez az album tetszik a legjobban tőlük!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.