Az új Crowbar anyag az idei év egyik leginkább albuma volt részemről. Kirk Windstein ezúttal sem tévedett, és újfent telerakta a lemezt ólomsúlyú nótákkal. Azért emelem ki őt külön, mert rajta kívül senki sem hallható a korongon, természetesen a dobokat kezelő új srácon, Sid Montzon kívül, akit azóta már szintén kirúgott, hogy helyére vehesse Craig Nunenmachert, aki a Broken Glass előtti összes lemezen játszott.
Ezen körülmények ellenére a lemez nemcsak tele van óriási nótákkal, de még egy-két meglepetés is fellelhető, a sok agyszaggatást ellensúlyozandó. A lemez közepe táján található To Touch The Hand Of God-ban például zongora található, de olyan sötét hangulatban,hogy egyáltalán nem válik az anyag hátrányára, sőt, kifejezetten jót tesz a dinamikának. A másik kakukktojás a lemezt záró Dream Weaver, melynek eredetijét a Wayne's Worldből ismerhetjük. Ez az egyetlen dal, ami nem hiányzott volna, ha lemarad.
A hangzás megfelelő, bár szerintem az előző anyag még gyilkosabban szólt. Ezen apró hiányosságok dacára sincs szívem pontot levonni a Feszítővastól, hisz ez egy csaknem tökéletes korong.
