Shock!

július 09.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Tormentor: Recipe Ferrum

wice: Izé, kezdd te... 

vsz: Hmmm... Inkább te. 

wice: Na jó, szóval... A jó hír, hogy visszatért a Tormentor. A rossz az, hogy ez a lemez kb. úgy hat majd a régi rajongókra, mintha egy reggel kinyitnák a lakásajtót, és kiesnének rajta az űrbe.

megjelenés:
2000
kiadó:
Avantgarde Music
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

vsz: Azért ha van rajtad szkafander nem olyan rossz lebegni ott fenn...

wice: Teljesen igazad van, azoknak, akik reggel szkafanderben indulnak munkába, valószínűleg gond nélkül bejön majd a Recipe Ferrum. Te ismerted a régi Tormentort?

vsz: "Akkoriban" csak névről. Sejlik azonban, hogy kölcsönadtad az Anno Dominit nem olyan rég. Tehát elég szembetűnő még egy naiv hallgatónak is a különbség. Ez a Tormentor nem az a Tormentor, de...

wice: ...azért az eredeti felállásból maradtak épp elegen, hogy a biztos sikerre éhes black metal lemezkiadók lecsapjanak rá. Szigeti Attila, az eredeti gitáros és maximalista zeneszerző sehol, talán még mindig a Hot Shottal kergeti a soha el nem jövő sikereket, itt van viszont Csihar Attila, A Black Metal Hang, és Machat Zsolt is maradt, aki úgyszintén a jelentősebb modernkori black-zenészek imádatának tárgya, bár az utóbbi időben a műfaj környékére se szagolt. Ehhez képest...

vsz: ... a zene technikai részét tekintve meg sem közelíti a hőskort. A Recipe Ferrumon közreműködő rejtélyes gitáros egyértelműen a blues érából érkezett, főleg a gitárszólóknál használja a tipikus blues futamokat. Be kell vallanom, ízesen gitározik a delikvens, csak nem illik a Tormentorba. A Cara Mia c. dal kezdete mintha valami Wild Frontier korabeli Gary Moore lenne. Meg persze a riffek sem haladnak túl az ütemes, 4/4-es dzsi-dzsi-dzsi ismétlésén, kezdő gitárosoknak ajánlott tananyag...

wice: Köszi, pont ezt vártam tőled, én képtelen lettem volna ezeket a nagymami számára is élvezhetőre lassított gitárvirgázásokat kategorizálni. A dzsi-dzsi-dzsi is stimmel, már rögtön az első szám, a címadó Recipe Ferrum hallgatása közben idegesen rángani kezdett a jobb szemöldököm, mikor az amúgy ígéretesen elvont nyitótéma hirtelen átcsapott ebbe a hulla idegesítő, elavult frázisba, melyet ma már minden jobb gitáriskolában háromnapi zárkával büntetnek. Csihar pedig minderre sokkal inkább a Plasma Poolból, mint a régi Tormentorból megszokott, gyomorrontásos hangfekvésében szenvedi rá a minden bizonnyal költői, ám halandó fül számára kihámozhatatlan szövegeket. Jönnek aztán sorban a nóták, hasonló szellemben, intrója van szinte mindnek, füle és farka viszont... Hmm, jobb pillanataimban egészen zseniálisnak és eredetinek érzem őket, máskor meg, nos, nem egészen annak. Ellentmondásosak, na, de jó kifejezés ez, el is lőném mindjárt, ha nem volna meg hátra a Hungarian Trilogy...

vsz: Várjááá... Intrók. Nemtom, de nekem szimpatikusak, ezek tényleg magyarosak, és mintha a Háry Jánosból is lenne részlet az egyikben, legalábbis úgy rémlik még általános iskolai tanulmányaimból. Hungarian Trilogy. Ez a vicc része? Vegyem komolyan? De tényleg. Zeneileg a dizsi-metal kategóriába sorolható, a betétként felhasznált (amúgy tényleg kultikus és örök kedvenc) meserészletek pedig...

wice: Igen, de ez már nem a Hungarian Trilogy (melyben egyébként a figyelmes hallgató az idétlen vinnyogás és üvöltözés alatt a "komolyabb" számokéihoz hasonló kidolgozott gitártémákat is felfedezhet, illetve a Kaponyányi Monyókban kifacsart punkriffeket, és persze KÁÁÁSÁÁÁT, az összes lehetséges értelemben), hanem a Brummadza című, úgynevezett "Bonus Track". Frakk, a macskák réme a Mekk Elek zenéjére nyugtatgatja Károly bácsit, aranyos, no wave-be, onnan az önparódiába, majd egyenesen nettó bohóckodásba hajló kísérlet. De felbukkan Vizipók is, igaz, ő már a Hany Istók Live Mix verziójában, közvetlenül a hínár, a lápiszöcske és különféle kellemetlen bugyborékoló hangok mellett...

vsz: Ilyenkor sajnálom, hogy a Füles Mackó és a Lolka Bolka lengyel meseként futott, és a Varázsceruza is hiányzik nagyon. Most komolyan, tetszik neked a lemez?

wice: Azt hiszem, ez a lemez felette áll minden esztétikai kategóriának, akárhonnan is nézem, mindig a túloldalon van. De hogy a kérdésedre válaszoljak, nekem tulajdonképpen tetszik, bár szörnyen utálom. S bár erős a gyanúm, hogy a srácok először puszta ökörködésnek szánták ezt a visszatérést, és csak a kiadók őket is meglepő felfokozott érdeklődésének hatására álltak neki a viszonylag "normálisabb" dalok megírásának, szándékaiktól függetlenül, sőt, inkább azok ellenére egy olyan, ezerféleképpen értelmezhető, garantáltan szélsőséges véleményeket kiprovokáló művet hoztak össze, melynek mindenképp helye van a rocktörténelemben. A Recipe Ferrummal a Tormentor elérte, hogy mostantól bármit csinálhat, a Zappához hasonló őrült zseniknek kijáró tisztelettel övezi majd őket a közönség, természetesen gondosan betartva a biztonságos, ötlépésnyi távolságot... És te mit szólsz hozzá?

vsz: Én akkor úgy fogalmaznék: az első fele tetszik, de tényleg, nem hülyéskedek, a másodiktól futkos a hideg rajtam. Az azonban biztos, hogy valamiféle fura gonosz hangulat benne rejtezik a zenében, ezt nem lehet letagadni, az összes blues szóló és tuff-tuff dobtéma ellenére. Az biztos, hogy oly mindegy mit csinálnak/tak, a közönség kíváncsi lesz rájuk, a legendás jelzőt talán meg Kaponyányi Monyók sem tudja lemosni róluk, egyes Tormentor rajongók áhítatos tisztelettel figyelik majd minden lépésüket (bár érteni ők sem értik a művet), mások legszívesebben a memóriájukból is kitörölnék a Tormentor nevet, mert azt csak Csiharék tudják, hogy ezt önmaguknak csinálták-e viccből, avagy. Ha komoly, szívesen beutalnám őket egy szanatóriumba, de az biztos, hogy rájuk ereszteném Lukréciát. De talán ezt a lemezt nem érteni, értelmezni kellene, csak hallgatni, nem?

wice: Hát éppen ez az, lilákat mondani bármikor tudok, a lemez hallgatása a dolog nehezebbik része... Na meg a pontozás, amihez, attól tartok, most már aggasztóan közel járunk. Akarod előbb te?

vsz: Ha mar így átpasszoltad a labdát... Ezt nem lehet normálisan pontozni. Normális kritikát sem lehet írni róla. Legyen az első kilenc számra: 9 pont, a lemez maradék részére meg: 3, jóindulattal. Te jössz...

wice: Te akartad... Na, hát izé, legszívesebben a lemez minden egyes pillanatára külön pontszámot adnék, lehetőleg a komplex számok halmazából. Az átlag kb. 7+4i lenne, ez abszolút értékben nagyjából nyolc. Szóval, jó ez a lemez, árad belőle a sötétség, bár nem egészen black metalos értelemben... De tudod mit, adok rá egy tízest, csak hallanom ne kelljen, soha többet.

 

Hozzászólások 

 
+1 #1 Tulus 2018-04-21 18:28
Elképesztően jó lemez, Hanyistók, meg a Paprika Jancsi a kedvencem \m/
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.