Első hallgatásra nagy meglepetést okozott nekem ez a lemez. Szomorú, hogy ezt kell mondanom erről a zenekarról, de semmi nem maradt meg belőle. Le kellett ülni, és a szöveg figyelmes olvasásával végigmenni rajta újból, hogy tényleg tudjak is valamiről most írni.
Gyönyörűen szól minden, nagyon tiszta hangzással dolgoztak. Azt sajnos sehol nem vettem észre, hogy Doug Pinnick (basszus/ének) a korábban előszeretettel használt 12-húros bőgőjét is elővette volna. Ettől függetlenül a négy húr is úgy szólal meg, "ahogy az a nagy könyvben le van írva".
Az előző lemezekhez képest egyetlen változást vettem észre, hogy most már mindenki egyenrangúként énekel, tehát minden tagnak vannak énekes szólórészei. Néhol kicsit fakónak tűnik így az énekhangzás, mert össze lehet hasonlítani a zenészek hangját. Az viszont szóljon mellettük, hogy még mindig nagyon klassz énektémákat tudnak kiötölni.
