Shock!

Vélhetően már a címből kiderül, hogy ez a svéd négyes formáció nem cyber gót zenét nyomat, hanem. A hanem ez esetben leginkább klasszikus heavy cucc. Noha a banda mindahány tagja bejárta már a maga harci ösvényét a bizniszben, ez az első közös albumuk.

Kétlábgépes tipitapi ide vagy oda, a Silver Bullet című nóta meglehetősen lapos bevezetőként indítja az anyagot. És ezzel ki is mondatott a kulcsszó. No nem a kétlábgép, hanem a lapos. Amolyan egydimenziósnak érződő próbálkozás ez, amely nem kecsegtet különösebb élvekkel. Hiányoznak azok a dallamok, amelyek hallatán felkapod a fejed s csillanó szemmel jegyzed meg: Aha! Márpedig itt valami érdekfeszítő történik! Sajna a Hold On egy fokkal még hervasztóbbá teszi a képet, melyet aztán a némileg életképesebb Guiding Star, illetve Dying to Surrender próbál kissé helyre pofozni. Ez utóbbiban végre megszólal némi jelzésértékű vokál, véletlenül odatévedt női sóhaj. A továbbiakban találunk még sok tipitapit, valami ostorcsattogtatásra hasonlító hangot a Sea of Love-ban és sok-sok érdektelen, átlagosnál is átlagosabb nótát. Mindezt cirkalmazhatnám még hosszú körmondatokban, de mind a Ti időtök, mind az enyém túl drága ahhoz, hogy erre még több szót vesztegessünk. A zenében sajnos nincs elég dög, az énekes sem túlságosan meggyőző.

Vér- és fantáziaszegény szülemény. Nem érdemes aratógéppel nekivágniuk a babérmezőknek. Annyira felejthető, hogy én már azt sem tudom, kikről van szó...