Ez a négytagú bristoli zenekar ugyan már hat éve veszi ki részét a modernebb felfogású brutális zenei zajongásból, és bár három nagylemez és egy EP is a számlájukra írható, nekem valahogy mindezidáig nem nagyon szúrt szemet a csapat ténykedése. Ennek egyik oka talán a deathcore utóbbi évekbeli inváziós jellegű felfutása lehet, de az sincs kizárva, ...

Ha valaha mondtam volna olyasmit, hogy 2007 egy erős év volt, akkor most igen erősen kell vakarnom a fejem, ha az idei évet akarom jellemezni. Mert bár még csak félévnél járunk, már most nagyon izmos hónapokat tudhatunk a hátunk mögött, elég csak az új, bivaly Death Angel lemezre vagy a Sahg második csapására gondolni. És mik jönnek még!

A Black Crowes azon csapatok közé tartozik, akiket tizenpár éve nagyon tudtam szeretni, korai lemezeik (leginkább az első három, mert a Three Snakes azért már nem volt akkora telitalálat) heti rendszerességgel előkerültek. Aztán szép lassan elhidegültünk egymástól, én mentem jobbra, ők meg balra, és ha nagy ritkán mégis összefutottunk valahol, elis...

Ez a lemez még a tavalyi elfekvő kupacból került elő, tulajdonképpen nem is tudom, miképp feledkeztem el róla ennyire: határozottan emlékszem, hogy mikor megérkezett, pár hallgatást megért, és teljesen szimpatikusnak találtam az albumon hallható zenét. A csapat 2005-ös lemezéhez volt már korábban szerencsém, azt sem tartottam rossznak, kellemes dal...

A klasszikus progresszív rock lemezek az utóbbi időben úgy látszik, mindig engem találnak meg. Ez persze nem baj, mert szerettem-szeretem a stílust, de sajnos az újabb bandákkal kapcsolatban már nem vagyok igazán képben (sajnos a régi nagyok hallgatása is igencsak háttérbe szorult mostanában).

A félreértések elkerülése végett: a QvA kifejezés nem arra utal, amire olvastán könnyedén asszociálhatunk – persze rossz az, aki rosszra gondol – hanem a Questions versus Answers elnevezés rövidítése. Ami pedig nem más, mint egy 2005-ben életre hívott zenei projekt, voltaképpen egy főleg zenészekből álló baráti kör, melynek mozgatórugója a kissé fu...

Azért az nem semmi, hogy a klasszikus, hammondos hard rockot játszó Treff zenekar 1972-ben alakult! Már ezért is tiszteletet érdemelnek, hiszen tudjuk, milyen mostoha sors jutott az efféle bandáknak az aczéli időkben. Ezzel együtt nem nagyon találok mentséget arra, miért szól negyedik albumuk ennyire igénytelen módon – a 90-es években még szemet hu...

Amerikai power metal, kifejezetten King Diamond, Iced Earth és Nevermore rajongóknak ajánlva! – hm, nem is hangzik rosszul...lássuk csak, oh, és az alapító Danie Powers négy és fél oktávot tud! Végre valami jó! Kicsit mondjuk elrettentő a tucat true bandákban utazó Dragonheart Records, illetve a trió felállás, de a kiadói ajánláson szereplő fenti t...

A Soto bulira nyilvánvalóan mindenki az isteni Jeff miatt ment, és aki elment, azt marhára nem a kísérőzenekar saját nótái érdekelték. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Tempestt-Soto turnén nem kevés szimpatizánsra tettek szert a pelyhedző állú brazilok.

Nem tudom, a zenekar stílusa vagy olasztudásom miatt nyertem meg én a Juglans Regia lemezét, de valószínűleg mindkettő közrejátszhatott: a firenzei csapat ugyanis anyanyelvén nyomja a hallgatóbarát, talán valamennyire hardnak nevezhető rockmuzsikát.

A budapesti Flotsam & Jetsam koncert egyik bemelegítő-bandájaként találkoztam már a holland Izegrimmel egyszer. Emlékszem, az Avalon bárpultjánál akkor kaptam fel a fejem a bandára, mikor a brutális hörgéssel megtámogatott, őrlő nyitónóta után egy vékonyka női hang konferálta be a következő számot.

A borító alapján egy lyukas garast nem adtam volna ezen olasz bandáért: valami üvöltözős-hardcore-metalcore-akármire számítottam, death metalra, esetleg matek-grindcore-ra vagy egyéb extrémségre (a zenekar Myspace oldalán amúgy a hasonlóképp riasztó „experimental/progressive/death metal" meghatározás szerepel), de arra semmiképpen sem, ami a CD eli...

Röviddel azután, hogy Vas Marci kíméletlenül bevágta a pakkot Igor Karpenko kapujába - egyúttal be is lőve válogatottunkat a svájci A-csoportos jégkorong vb-re - arra gondoltam: na, akkor itt is az ideje összerittyenteni a Fish! új EP-jéről megemlékező irományt. Ilyen események után ugyanis nem igazán vágyik az ember arcletépő gyalulásra, szívesebb...