Bár írhatnám címként az “élménybeszámoló”-t! Ám ha az ember – köszönhetően a teremből csaknem kicsorgó áradatnak, no meg nem túl daliás termetének – az előadásból jobbára pusztán színes fényeket, valamint némi pirotechnikát lát, hát az aligha nevezhető ÉLMÉNYnek. De lássuk a tényeket. Fél nyolc körül már egészen humanoid módon be lehetett jutni az épületbe, köszönhetően a kétirányú kapunyitásnak. A környékbéli bokrokból időközben sanda tekintetű üzérek kapkodtak a gyanútlan rajongók után, hamis jegyeket próbálván rájuk tukmálni. Egy pillanatig azt hittem, tévedésből valami britniszpírz koncerten járok. Aztán később még többször támadt ilyen képzetem, a közönség egy (oda nem illő) részének látványától és viselkedésétől egyszerűen felfordult a gyomrom.










