A hazai Without Face kapta a nem mindennapi lehetőséget, hogy vendégként végigkísérje az Európa-turnén a Samaelt és a Cathedralt. Ez nem akármi. Mindenképpen örvendetes tendencia, hogy van már néhány zenekarunk, amelyik helyt tud állni idegenben is. A magyar csapat korrektül lejátszotta a programját, én nem vettem észre, hogy különösebben sokat ...

Egész héten azon tipródtam melyik koncertre menjek a sok közül, amelyikre hívtak, végül kettő esélyes maradt, így megkezdhettem éves első koncertlátogatásomat. Különös módon utoljára is Isten Háta Mögött koncerten voltam, ráadásul ugyanitt. Annyi változás történt, hogy most az Aebsence társaságában zenéltek Palikáék, én meg hálistennek most nem ké...

A budapesti élő rockzene nincs elkápráztatva túl sok olyan hellyel, ahol egy zenekar igazán igényesen, tisztán és erősen szólalhat meg, no meg persze elegendő közönség előtt. A Wigwam - legalábbis a megszólalás tekintetében ezen az estén is jól teljesített, igaz, körülbelül fél háznyi, ám annál lelkesebb közönség előtt lépett színpadra a Nemesis.

Szerencsére igazán nem kellett sokat várnunk az év első óriási koncertjére! Némi bosszúság a nagy örömködés közepette, hogy a Mood utód Wall Of Sleep műsorát lekéstük, pedig az izgalmas útviszonyok közepette is siettünk, ahogy csak tudtunk. A magyar doomsterek fellépése után tartott "közvélemény-kutatás" mindenesetre azt hozta ki, hogy rendben...

Igazából nem is nagyon akartam megnézni ezt a turnét, mert a Hammerfallt vagy 5x láttam már, és az új lemezük is valahogy már nem hallgattatja magát, kicsit laposnak érzem. Viszont amikor meghallottam, hogy Jorn Lande is tiszteletét teszi nálunk - sajnos nem a szólólemezével, nem a zseniális Arkkal, sőt nem is a szintén király Milleniummal -, hanem...

Mi aztán nem lazsáltunk, gyakorlatilag a 2003-as évet is egy buliban kezdtük! Afféle youthcore party részese lehetett, aki vette a fáradságot, hogy két hazai és egy amerikai csapat kedvéért kimozduljon otthonról. Előre leszögezem, a három fellépő között csupán minimális különbségeket figyeltem meg.

Nem tudom, ki hogy van vele, de pl. nekem a Szilveszter körüli felhajtás nem jelent semmit. Régóta azt tapasztalom, hogy év közben vannak a legjobb bulik, az esztendő utolsó napján tartott mókázás ezekhez mérten legfeljebb amolyan vidám(nak szánt) búcsú az óévtől. Nos, délutántól kora estig elvileg még messze nincs az a totális bulihangulat, á...

Két patinás zenekar ugyanaznap a fővárosban, elég szerencsétlen véletlen, ám ha az embert kamaszkorában megrángatta a death metal szigorú, de igazságtalan keze, nos, akit ez a goromba, szőrös kéz úgy megcibált, hogy még ma sem tagadja le, sőt nagy becsben tartja az első találkozást és még mindig képes átérezni ezt a zenét, az nem sokat töprengett, ...

Kívülről teljesen mai kinézetű üvegépület, belülről afféle régi raktárhelyiség. Így néz ki a siegeni vasútállomáshoz közeli Badstrassén lévő, az utca nevét viselő, durván Trafo-méretű klub. Napjaink egyik legkülönlegesebb hangzású, ugyanakkor méltatlanul ismeretlen csapata, a svéd Transport League ide is eljutott aktuális turnéja során. Színre lépé...

2002. november 29-e emlékezetes nap lesz a kemény zenének is a súlyosabb ágát kedvelő rockerállatok emlékezetében. Igazi metal fővárossá vált Budapest ezen a napon, ugyanis olyan dolog történt, ami azelőtt nem nagyon: két világszerte is széles körben elismert zenekar lépett pályára, egymástól teljesen eltérő helyszíneken, egymás ellenében. Nevezete...

Budapesten és környékén is jó ideje elkeseredett harcot vív az underground a túlélésért a klubokban, így minden megmozdulásnak nagy jelentősége van, legyen szó fesztiválról vagy mondjuk három fellépős buliról. A hazai csapatok előtt ily módon adott az állandó fellépési lehetőség, jelen esetben Gödöllőn, ráadásul az aktívan koncertre járók folyamat...

Bonfire? Mond még e név valakinek valamit?? Nos én még emlékeztem rá, hogy a 80-as végének egyetlen USA compatible dallamos rock csapata pár kiváló lemezt adott ki, és ezért gondoltam megnézem őket, ha már (ha jól emlékszem) ’89 környékén kihagytam a pesti bulit.

Nem tudni, hogy a budapesti rockklubok meddig tudják még a gigasurmóságot fokozni, de a Wigwam és a Voodoo mellé most a Simons is feliratkozott arra a listámra, amelyre azokat a helyeket írtam fel, ahova csak akkor mennék legközelebb, ha mondjuk a Meshuggah játszana.