2005. augusztus 10., szerda - 1. nap
Nem tudom, kiből milyen reakciókat váltott ki az idei Sziget külföldi fellépőinek listája, nekem speciel nem támadt kedvem petárdákkal és kereplővel felfegyverkezve az utcára rohanni, hogy kirobbanó életörömömről értesítsem a helyi lakosságot. Ez persze ízlés dolga, egyesek szerint az idei volt minden idők legjobb fesztiválja a Hajógyárin. (Ezen emberekkel mellesleg bármikor kész vagyok verbális atomháborút vívni.)
Az idei EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója) első néhány napjáról eléggé kedvezőtlen hírek jelentek meg az elektronikus és nyomtatott sajtóban, más kellemetlenségek mellett külön kiemelve a wc-hiányt. Ha voltak is hét elején rendezési hiányosságok, szombatra ezekből már nem sok látszódott. Velencén ha nem is kánikula...
Erőltetett, de bevezetésként megfelelő hasonlat: úgy vártam már ezt a koncertet, mint Izrael fiai a pusztában a mennyei mannát. Kezdetben el sem hittem a hírt, aztán féltem, hogy elmarad, előző éjjel lekéstem róla álmomban… De végül a buli napján 19.15 körül, másodmagammal átlépve a Wigwam küszöbét már éreztem, hogy semmi sem akadályozhatja meg, ho...
A pár éve még pezsgő, de már jó ideje tetszhalottnak tűnő hazai progresszív szintér egyik húzóneve volt a pécsi Perfect Symmetry, akik komoly arculatváltás után mostanában kezdenek újra mozgolódni, elvileg megint régi nevükön, azaz ’Perfect’ nélkül. Ennek első kézzel fogható jele a Malomvölgyi Rockmaraton pénteki napján adott kb. 40 perces koncert ...
Na igen, szóval a Bang Your Head! fesztivál... Itt nem tudok rövid lenni, úgyhogy aki nem szeret képernyőn olvasni, az nyomtassa ki a melóhelyen, vigye haza, merüljön el benne. Hiszen hogy is lehetne néhány mondatban elintézni a kontinens talán legnagyobb metal fesztiválját, amely méreteiben ugyan alulmarad a Wackennel szemben, de felhozatalában mi...
A Nyugati oldalába nyíló kis ajtón belépve, majd a csigalépcsőn lehaladva meglepően tágas terembe érkeztünk, ahol a Flop tagjai már a színpadon mesterkedtek. Ők kezdték a Guns n’ Roses tribute buliként meghirdetett estét, a főbanda a Dust n’ Bones volt. De igazán csak a Flop miatt mentünk, akik pár perc múlva bele is kezdtek kb. egy órás műsorukba...
Azért egy Slayer-koncert alapvetően semmi máshoz nem hasonlítható élmény, és ezt akkor érzi át igazán az ember, amikor a hatalmas sorban mellette álló két izomagyú barom erőből elkezdi csépelni egymást, azt hajtogatva fennhangon, hogy “ez egy Slayer koncert, itt vérnek kell folynia”. Sokan tényleg reménykedtek abban, hogy vér folyik majd...
Nem nagyon lehetett előre megtippelni, hányan lesznek ezen a koncerten, de végül azoknak lett igazuk, akik azt mondták, a teltház semmiképpen sem fog összejönni. Hiába, az a 9 ezer forint nagyon húzós jegyár, főleg ebben a nagy dömpingben, és azért valljuk be, a Velvet Revolver tavalyi lemeze nem döntötte le egységesen a közönséget a lábáról. ...
Yngwie Malmsteen két éve számomra felejthetetlen bulit adott Pesten, gyakorlatilag az év koncertjét, pedig a 2003-as sem volt egy koncertínséges esztendő. A buli meglepően teltházasnak is bizonyult, na persze ez utólag belegondolva nem meglepő, hiszen a Maestro akkor először járt Magyarországon és emiatt boldog-boldogtalan elment őt megnézni. Gy...
A Dream Theater visszatérő vendég Budapesten. Töretlen hazai népszerűsége következtében a csapat biztos befektetés a koncertszervezőknek: a PeCsa szabadtere most is megtelt, még talán a 2002-es bulinál is többen gyűltünk össze ezen a meleg nyári estén.
Már játszott a The Idoru , amikor leértem a hajóra, és amilyen jól nyomatták az emós témákat, elsőre még az is felmerült bennem, hogy valami amerikai beugró banda lehet. Aztán a logika és a magyar konferansz hamar eloszlatott minden kétséget, magyar földön is lehet ügyesen csinálni ezt az alapvetően amerikai zenét.
Az idei Sportszigeten meglátszott, hogy nem ingyenes volt a belépés. Persze nem számítottam arra, hogy majd idén is tízezren lesznek kint, mint tavaly a Slipknoton , de még ezt beleszámítva is kevesebben jelentek meg, mint előzetesen gondoltam volna. Tömegbecslésben nem vagyok túl jó, de a vasárnap este főattrakcióit, a Paradise Lost/Tankcsapda duót...
Mivel sikerült pont a Subscribe búcsúzására megérkezni, így sajnos lemaradtunk az utóbbi hónapok egyik legcombosabb magyar lemezét megjelentető brigádról, amire nincs mentségem. Sajnáltam a dolgot, de hát majd legközelebb.
Mire lehet jó egy külföldi ösztöndíj? Papíron arra, hogy az ember némi tudást szedjen össze a kinti tanulmányok és a nyelvek tekintetében… gyakorlatilag viszont ennél sokkal többet is jelenthet. Egyszerűbb embertársaink beérik a helyi söripar és “bulikultúra” kipróbálásával, de vannak, akik többre vágynak: valami olyanra, amit odahaza nem, vagy csa...
A Marco Poloval két baj van: először is egy kis lyuk (azaz hőség és tömegnyomor a színpadon és a nézőtéren), másodszor pedig a koncertek igencsak matiné-jellegűek, a korai kezdés és folyamatosan csökkenő hangerő a fő jellemzőjük. Sajnos. Pedig az egyre inkább lendületbe jövő WMD és a nagymágocsi brekkencsbékák mellett a debreceni Dim Vision is több...
Elég szomorú, hogy egyesek, akik régen imádták a Biohazardot, ma már csak Biohazard-emlékzenekarként beszélnek a brooklyni négyesről. Annál is felfoghatatlanabb számomra a dolog, mivel Evanék ma is tiszta erőből nyomulnak: zsinórban készítik a jobbnál jobb lemezeket, és Európában is rendre felbukkannak, miközben formahanyatlásnak a legapróbb jelét ...
Először is hatalmas köszönet a Negative Artos szervezőgárdának, hogy lehetővé tették ezt a vidéki klubkoncertet, ami a svéd Katatonia (és persze a Gire) "nyilvános próbája" volt a másnapi Metal Mania fesztiválra. Így az Anathema után újabb közkedvelt underground legendát tapasztalhattunk meg közvetlen közelről a szegedi JATE Klubban. Ha szabad java...
A Wendigo -t ha jól emlékszem, talán negyedszerre láttam ezen az estén, és folytatódott a korábbi tendencia, vagyis megint jobbak voltak, mint eggyel előtte. Kellően marósan szóltak, nem volt gond a dalokkal sem, ugyanakkor úgy gondolom, BZ-ék még nem rendelkeznek annyira kiforrott irányvonallal, mint akár a Stonehenge, akár a Da Capo.
A napos áprilisi szombaton történő spontán debreceni kirándulás koncertlátogatásban végződött, és mivel főleg az Isten Háta Mögött miatt indultunk útnak, ejtettem pár kósza könnyet azt hallván, hogy ők sajnos nem tisztelik meg a Hangfogó klubot. De így is három produkciónak lettem szem és fültanúja, a Stereochrist előtt a Monkey Cave és a Mood...
Nos. Aki szerint a Queen csak egy apró porszem a már letűnt zenekarok porszívózsákjában, lapozzon is tovább. Ez egy ultra-elfogult közvetítés lesz (ami nem feltétlenül jelent minden esetben pozitív hangvételű áradozást), mivel a Queen életem meghatározó zenekara volt.
Kora délután már ott csücsülünk a Wigwamban, vártunk az interjúra, a zenekar pedig városnézés címszóval az egyik plázában vásárolgatott, van ez így. Végre megérkeznek, majd a hosszadalmas beállás után jöhet az interjú . Sikerült túlesnem azon a döbbeneten, hogy Tom Englund tulajdonképpen tejfölszőke és több szeplő van a karján, mint szőr, egy...
Mivel a két budapesti Judas Priest koncert orbitális buktája után a jövőben aligha fenyeget minket az a veszély, hogy Glenn Tiptonék Budapestre látogassanak, így akit érdekelt, mit nyújt élőben ezen a turnén a legendás csapat, az kénytelen volt Brnóig vagy Bécsig zarándokolni.
Mivel munkahelyemre a mai napig nem jutott el a rabszolgaság világméretű felszámolásának híre, a Superbutt, Bridge To Solace és Polly Is Dead tagokat felvonultató Chief Rebel Angelt fájó szívvel voltam kénytelen kihagyni, utólagos közvélemény-kutatásomból pedig egyöntetűen az derült ki, hogy igenis sokat vesztettem. Sebaj, majd legközelebb.
A kétezres évek a nagy újjáalakulásokról szólnak ország- és világszerte. Hogy melyik nagy összeborulás hiteles és nem izzadságszagú, az úgyis kiderül előbb-utóbb: egyelőre számomra a Sex Action az előbbinek tűnik, valahogy náluk érezni, hogy tényleg a közös bulik kedvéért, és nem kevésbé egymás társaságáért vannak újra együtt. No meg az se...
A Pécsi Tavaszi Fesztivál keretében, a Metronóm Jazz Klub szervezésében látogatott újra Pécsre az idén 19 éves After Crying, a honi igényes zene zászlóvivője. Szerencsés véletlen folytán bukkantam a program nyomára két nappal az esemény előtt. Azonnal indult is a szervezkedés, így végül hetedmagammal léptem az IH nagytermébe, ahol több mint egy év...
Facebook
Twitter