Shock!

november 14.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Wackor, Polly Is Dead - Budapest, 2004. április 10.

Húsvét, tele koncerttel. Úgy gondoltuk nincs jobb annál, ha az ember ilyenkor nézi meg a Télapót. (OK, tudom, béna vicc ez már, abba is hagyom gyorsan.)
A Marco Polo pinceklub és elég pici az a része, ahol a koncerteket tartják. A színpad még picibb.
időpont:
2004. április 10.
helyszín:
Budapest, Marco Polo
Neked hogy tetszett?
( 0 Szavazat )
Zsebkendőnyi, ahol egy Wackornyi zenekar (gy.k.: 3 tag) még szűken elfér, de ha már három embernek kell ácsorogni elöl plusz hátul egy dobosnak, az már necces. Nem volt sok ember szokás szerint - oké, nem volt igazán reklámozva a koncert -, de legalább családias volt a hangulat és még csak hideg sem volt, sőt. (Meg amúgy is kapok a fejemre, ha megemlítem, ha valahol kevesen voltak.)

A Polly Is Dead kezdett, akiket utoljára 2002 őszén láttam, akkor is feelingesek voltak és még most is azok. Kár, hogy mostanában egy olyan EP-vel kénytelenek promótálni magukat, amiről nagyon nem az jön le, milyenek is valójában. Hülye dolog a mentegetőzés, de esetükben mindenképpen javallott. Polly Is DeadIgyekeztek életet lehelni most is ebbe a két négyzetméterbe, a rasztahajú gitáros sokszor le is penderült a színpad elé, ott legalább nem csapta arcon Sohajda Pétert (énekes/gitáros), mikor meglendítette a fejét picit. Nagyjából tudtam mire számíthatok, ám még így is meglepett, hogy a dobos srác (Szűcs Péter) milyen elánnal bírta ütni a cuccot, látványosan, olyan igazán beleélősen. Persze voltak még pontatlanságok nála, de mindezt feledtette az előadása.

Viszont. Kissé túl lett hangosítva a koncert a hely méreteihez képest, kb. annyira gyomronvágott a basszus, hogy az elején pár dalig kénytelen voltam az ajtófélfáról csüngve nézni a bulit. Aztán persze beljebb merészkedtem, de legközelebb viszek füldugót, mert még másnap reggel is csengett a fülem.

A dalok közül még mindig a Kincs című dal tetszik a legjobban, továbbá még mindig a falra tudnék mászni az “ez a rockandroll babe” sorokat tartalmazótól. Voltak angol meg magyar nyelvűek, vegyesen. Szerintem az angol nyelv valahogy jobban illik a zenekarhoz.

Kívülálló fülnek annyi tűnhetett még fel, hogy kicsit sok az egyforma tempójú dal, kevés az elsőre megjegyezhető refrén, koncerten kellene egy kis változatosság, felrázandó a nézősereget. De egyébként szórakoztatóak, ígéretesek, hajrá meg ilyes.

A Wackor meg amúgy piciny hazánk egyik legjobb csapata. Mondjuk ha valaki kést bökne az oldalamba, hogy válasszak ötöt, benne lennének, az biztos. Kurva jók a dalaik, na. Szléjercsabi pedig egy félisten dobos, ez is tény.

Nagyjából ugyanaz volt a műsor, amit tavaly novemberben láttam tőlük, bár mintha lettek volna új dalok, olyan egy-kettő, Wackorvagy legalábbis most tűntek fel ezek jobban. A Prong feszessége bennük van, az biztos, csak ők wackorosak, nem prongosak, értitek. Amúgy most direkt figyeltem, hogy mahinál-e valamit Miki a lába előtt heverő, gondosan befolpackozott effektpedállal, mikor azokat a normális ember torkából kiadhatatlan hangokat bírja képezni, de nem. Ritka adottsággal bír, és az milyen mázli nekünk, hogy mindezt egy remek zenekarban kamatoztatja, nem csak a fürdőszobája csempéinek zeng. Meg bírom az olyan frontembereket, akiknek a szemén látszik, hogy valahol nagyon nem ott vannak, mikor zenélnek, hanem benne élnek a dalaikban. Szívvel-lélekkel. Miki ilyen, figyeljétek csak meg. A pókerarcú basszusgitáros, Küki is belendült olykor, sőt, egy-két mosoly is felcsillant az arcán, nahát... Meg is döbbentem.

Volt ám megint a Slayer Bloodline-ja, mondjuk ez jobb két gitárral, főleg most, hogy halkabban szólt a gitár. De persze jó volt ez így is.
Sajnos a koncert felénél egy biztosíték azt mondta, hogy jaj és megadta magát, így sötétbe borult minden, a zenekar is abbahagyta a zenélést, nem értem én ezt, sötétben már nem találták meg a húrokat vagymivan? Pár perc múlva azért sikerült visszavarázsolni mindent, bár a hangzás kissé megkavarodott, vagy csak Szléjercsabi ütötte még hangosabban a pergőt, a másik dobhártyám is megadta magát aznap estére. (Na igen, a dobot így kell megütni, nem maszatolni kell, mint ahogy azt sokan teszik.) Még a “filmszakadás” ellenére is nagyon tetszett a koncert, mondjuk a Wackornak nagyon szét kellene esnie ahhoz, hogy fanyalogni bírjak.
Várom már a májust nagyon, több dolog miatt is, az egyik ezek közül a Wackor lemez.

További fotók:
Polly Is Dead
Wackor

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.