Idén csak egy nap telt el kettő helyett a tavaly már bejáratott néven, de a változatosságra való törekvés ugyanúgy érződött és ezúttal az időjárás is kedvezett a szabadtéri bulinak! A koncertek mellett pörgött a CD-és pólóstand is, nem beszélve a közönség-találkozókról, ahol a fellépők tonnaszámra osztották az autogramokat. Igazából az se dühített ...

A borsos jegyár sem tudott elrettenteni attól, hogy a '97-es Sziget után újból közel kerüljek egy élő legendához. (No Sleep 'Til Alsóörs) Akkor járt ugyanis utoljára nálunk a világ első számú rock'n'roll fazonja és cinkosai, hogy maradandó nyomot hagyjanak hallójáratainkban. Jöhetett itt motorparádé, bungee jumping, netán Hooligans koncert fullos ...

Ennek a több éves múltra visszatekintő, idén egyenesen háromnaposra duzzasztott maratoni zúzdának a zárónapjára lendültünk át a labancokhoz. Önmagában az akkor éppen lemezmegjelenés előtt álló Judas Priest önmagában is meggyőző érv volt az utazás mellett, ráadásul két nem akármilyen kaliberű csapatot is végignézhettünk Ripperék előtt.

Az ötödik, közel 70 zenekarral, 24 díjazottal, és a "szigorú" 8 tagú zsűrivel. Valahogy így fest egyszerű számadatok tükrében a 2001-es Denevér Tehetségkutató-fesztivál.

Du. 13 óra körül Norbi, a gitárosunk begyújtja a rakétát. Jól megtankoljuk a kocsit, aztán a megbeszélt gyülekezőhelyen összeszedjük a brigádot (egyedül Szabolcs, a "doberman" indult külön) és hajrá! Közel négyórás autóút következik, minimális pihenőkkel. Azok a rohadt kilométerek mintha sose akarnának elfogyni, a Pécs határát jelző táblát ált...

Másodjára került megrendezésre a progresszív metal zenét egyre többen, és jobb minőségben előadó hazai csapatok fesztiválja. Tavaly Pécsett gyűlhettek össze a komplex zene hívei, egy egész estés meditációra, hangorgiára, amit ebben az évben még magasabb színvonalon, és több fellépővel próbáltak a szervezők megrendezni. Fejemre legyen írva, a pécsi ...

Mindazoknak, akik nem az európai zenei élet központjainak egyikében élnek, olykor biz' hosszabb utat kell megtenniük, ha szeretnék elcsípni egy-egy kedvencüket valamely város színpadán. Ezúttal szerencsés voltam, hisz ahhoz, hogy láthassam a Rammstein legénységét, mindössze Bécsig kellett elbumliznom.

A nem akármilyen neveket rejtő fesztiválturné odisszeája aznap épp a magyar határ közelébe vetette az öt csapatot, mi pedig egy totálisan megszállott, nyughatatlan rajongókból álló ötös tagjaiként eredtünk a nyomukba. Amilyen sokszínű a fellépők névsora, olyan vegyes a társaság is: kit a Nevermore, kit az In Flames vagy a Dimmu Borgir vonzott legin...

Egy réges-régi, azelőtt soha nem látott klasszikus majdnem eredeti felállásában és az abszolút mai kedvenc, akikről minden szépet és jót elmondtak már, de mégsem tudjuk eleget dicsérni - szóval két olyan zenekar, akiket kész lennék bárhol, bármikor megnézni. Mégis mit írjak egy ilyen összeállításról azon kívül, hogy a 2001. év bulija,...

Jó dolog, ha az ember folyamatosan tágítja a látókörét és új dolgokat tanul, tapasztal. Persze mindenkinél megvannak azok a bizonyos határok, amelyeken túl, úgymond, megszűnhet az élet egy idő után, de ki mondta, hogy ezek nem tolódhatnak ki?! Akinek mindene az extrém, sötét black illetve death metal és hajlandó volt időt, energiát, pénzt áldozni ...

A Therapy? ugyan manapság olyan aprócska klubokban is fellép, mint amilyen a háromszáz fős Sanctuary, ám ez hál'istennek nem zavarja sem őket, sem a mellettük hűségesen kitartó rajongókat, akik közül ugyan valószínűleg nem sokan kerültek extázisba az utolsó két - valóban elég haloványra sikerült -lemez hallatán, ám tudják jól, hogy élőben a Therapy...

Megérkeztünk hat órára, parázva, hogy nem lesz helyünk, aztán láttam, hogy itt bizony nagyon kevesen vannak. Gondoltam jó kis negyedház lesz, aztán “ezeknek” sem lesz kedve többet "kis hazánkba" jönni... de a látszat néha csal.  Kényelmesen benyomultunk az első sorba bal szélen, kulturáltan ácsorogtunk a korlátnál.