Utálatos dolog késő este mínusz fokokban elindulni, de ha az ember olyan helyre megy, ahol találkozhat kedves ismerősökkel, máris nagyobb kedvvel burkolja magát prémekbe és verekszi át magát a méteres hóakadályokon. Na jó, hóval nem találkoztunk, de hideg az volt. Szerencsére a Süsiben nem, végre egy koncertes hely, amit normálisan fűtenek...
Három előzenekar társaságában (melyek egyike a honi Ektomorf volt) érkezett hozzánk a múlt hónapban a német Kreator, aki egy igen erős lemezt adtak ki. Sajnos Farkas Zotyáék bulijáról az interjú miatt lemaradtam, a Dark Tranquillity pedig egyáltalán nem az én zeném, így csak a Hatesphere -ről írnék néhány gondolatot. Számomra teljesen új volt a s...
Különleges, szülinapi buli volt ez, melyre elvben csak a legnagyobb rajongók, a szakma képviselői, valamint az újságírók juthattak be. Hála a Shock!-nak nekem is sikerült feliratkoznom a vendéglistára, más kérdés, hogy a bejáratnál a kutyát nem érdekelte, ki vagyok, így gyakorlatilag bárki bejöhetett erre az ingyenes, unplugged koncertre.
Azért egy önálló Cornerstone koncert leszervezése talán még a hanyatló Nyugaton is necces lenne talán, nemhogy Budapesten. Hiszen azok nem lehetnek túl sokan, akik a ritmusszekció miatt a Royal Hunt felől közelítik a csapatot, de Dougie White sem hinném, hogy óriási tömegeket vonzana, mint ex- és utolsó Rainbow énekes.
A kellemes hangulatú sajtótájékoztatót követően (Bevallom, valami rém unalmas, protokolláris hangulatú, észosztással fűszerezett összejövetelre számítottam – erre mi történik? Jó hangulatú, spontán beszélgetés kerekedik ki a dologból) természetesen eltartott egy darabig, amíg valóban a húrok közé csapott a banda és a Purple (R)Evolution koncepciót ...
Rajtam kívülálló okok miatt sajnos csak háromnegyed kilenc körül keveredtem a helyszínre. Épp átszerelés folyt, a technikusok a Pain hangszereivel molyoltak a deszkákon, én pedig türelmesen vártam a bulit, s közben a tévelygő embereket számlálgattam. Szerencsére az első hangok megdörrenésekor úgy-ahogy megtelt a terem.
Azt hiszem, nem is kaphattam volna kiválóbb Mikulás-ajándékot, mint azt a számomra meghatározó énekest és showmant, akit már tizensok éve illett volna itthon felléptetni, akár “anyabandájával”, a Skid Row-val is anno. A Wigwam előtt megnyugtatóan hosszú sor állt (a megnyugtatót persze nem a sorállás nagyszerűségére, hanem arra értem, hogy félelmeim...
Lukács Péter nevét annak idején a “Ki Mit Tud?”-ból ismerhette meg az ország, ahol még a Warning! zenekar tagjaként instrumentális gitárzenével kápráztatta el a nagyérdeműt és Antal Imrét. Megnyerte a verseny hangszeres kategóriáját, beült a mexikói utat nyertek közé a kisvonatba, a szakma nagy jövőt jósolt neki, aztán - ahogy az itthon lenni szoko...
Nem szívesen járok az E-Klubba koncertre, mert emlékeim vegyesek az ott megrendezett eseményekről: volt ugye a legendás Iron Maiden koncert, sosem szólnak igazán jól a bandák és hát mégiscsak egy “főállású” diszkóról van szó, ahol a rockkoncertek kedvéért nem cserélgetik le egy-egy napra a teljes személyzetet és így a “diszkós” attitűd időnként vis...
Biztos mindenki emlékszik a nyolcvanas évek gagyi tini-karatefilmjeire… Adott egy visszahúzódó srác, akit mindig elvernek a nagyok, bénázik tesiórán, a menzán magára borítja a tálcát, stb., és közben csendben gerjed az elérhetetlen pomponoslányra. Aztán egy éjjel Bruce Lee leszáll a poszterről, vagy a szomszédban élő ferdeszemű tata lefesteti hősün...
John Dillinger az Egyesült Államok első számú közellensége volt az 1930-as években: mindenhonnan megszökött, minden bankot kirabolt, és lelőni is csak egy árulás segítségével tudta az FBI. A TDEP zenéje pont annyira őrült, amennyire maga a bűnözőkirály is az volt. Dillinger állítólag egy fekete cipőpasztával bekent fapisztollyal szökött meg egysze...
Amszterdamba érve egyik ismerősöm azzal próbálta meg elvenni a kedvemet ettől a koncerttől, hogy a hollandok csak néznek majd nyugodtan, nem lesz pogó, nem lesz ugrálás. Ehhez képest aztán végül mintha otthon lettem volna ezen a kellemes vasárnap estén, hihetetlen zúzás ment végig. Voltak persze különbségek: a Machine Headet (a metal szintéren ...
Jó munkásemberként késve érkeztem a helyszínre, így a norvég Trail of Tears műsorából mindössze az utolsó két számot láttam. Más kérdés, hogy különösebben nem vagyok szomorú emiatt, mivel ez is épp elég volt, a látottak nem igazán vettek le a lábamról. Melodikus black/gót muzsikát nyomtak, két vokalistával, de elég jellegtelenül.
Ezer éve nem láttam a Replikát (leszámítva a nyári unplugged bulit), így ideje volt már egyszer meglátogatni Csató Petit és kompániáját. Anno az első lemezük eléggé bejött, a másodikat is szerettem, de utána valahogy elvesztettem a fonalat velük kapcsolatban. Az új lemez – biztos, hogy nem lett volna a “Durva élet”-nél jobb cím?! – megjelenése vol...
Igen nagyszabású, mittomén hány fesztivált és számtalan zenekart felvonultató este volt ez, melynek fő attrakciója, a Stromwitch mellett az Akela lemezbemutatója- és dvd felvétele volt. A nagyteremben folyamatosan valami érdekes buli volt, s mivel sajnos szétszakadni én sem tudok, a kisteremben küzdő bandákból semmit sem láttam. Hát akkor menjünk s...
Mikor kb. két héttel a buli előtt megláttam a fellépők listáját, csak annyi ugrott be, hogy ez a “3 legyet 1 csapásra” esete. Az Angertea-ra nagyon régóta kíváncsi voltam élőben, IHM-éktől végre CD-t akartam szerezni, az Aebsence pedig hosszabb szünet után kezd épp éledezni, ami nagyon örvendetes tény. Mindehhez adott volt a Pesti Est Café hangulat...
Bár írhatnám címként az “élménybeszámoló”-t! Ám ha az ember – köszönhetően a teremből csaknem kicsorgó áradatnak, no meg nem túl daliás termetének – az előadásból jobbára pusztán színes fényeket, valamint némi pirotechnikát lát, hát az aligha nevezhető ÉLMÉNYnek. De lássuk a tényeket. Fél nyolc körül már egészen humanoid módon be lehetett jut...
Nem mondhatnám, hogy túlzottan képben lennék a Nazareth-tel kapcsolatban, mivel azonban imádom a 70-es évek hard rock zenéjét, ezt a koncertet meg kellett nézni. Talán érdekesebb is egy objektív, “laikus” beszámoló az olvasó számára is (nekem mindenképpen nagyobb kihívás így megírni), bár meg kell, hogy mondjam, amikor én vagyok az olvasó, engem re...
A Pesti Est Café jó helynek tűnik. Fent hangulatos kávézó, az alagsorban pedig ideális klubhelység kisebb bandák koncertjei számára. (Azt, hogy a Haelo mennyire nem a "kisebb banda" jelzőt érdemli, majd később részletezem.) A személyzet kedves, az árak tűrhetőek, már kezdés előtt szép számú, kulturált a közönség, nemek aránya is rendben. Tehát mind...
Lehet, hogy túl sok a koncert mostanában - bár nem hinném, hogy az aznap Pesten játszó “ősborzalom” Gorgoroth szipkázta volna el a potenciális rajongókat innen -, ugyanis nem mondanám, hogy szardíniáskonzervben éreztem volna magam aznap este, a hideg időben jégveremként is funkcionáló Trafóban (érthetetlen, hogy egy elég sok éve működő klubban tojn...
Pár hete elég jól bevált számomra az A38 állóhajó mint koncerthelyszín, nem volt kérdés, hogy a Wackort meg kell nézni ott, kár, hogy nincs több hasonló színvonalú klub Pesten. (Még több állóhajót a Dunára!)
Rush koncerten voltam? Csak ennyi kimondani? Átélni sokkal több volt! Sokkal. Rég elfeledett infantilis rajongás ízét éreztem a számban. Mikor az T-Mobile Arena elé értünk, belegondoltam, hogy Geddy, Alex és Neil (a kanadai zenekar három zsenije, akik már akkor lemezt adtak ki, amikor apukám még félt a lányoktól) már valahol bent “téblábol”.
A progresszív metal egyik legkiválóbb gárdája látogatott el hozzánk szeptember közepén a brit Threshold képében. Az előzenekar sem valami névtelen kis bagázs volt, hanem az amerikai kult banda, a Psychotic Waltz ex-énekesének csapata, a Deadsoul Tribe. Ehhez a remek felhozatalhoz illett az igen hangulatos helyszín is.
2004. augusztus 3. kedd - 0. nap
Kiadós kavarás után odaértem a hídhoz, ahol nem volt senki belépni vágyó rajtam kívül, ilyen még sosem történt, de azért bementem. Na, bent aztán már alig találtam üres helyet a mozinál, ahova már csak hagyománytiszteletből is tesszük magunkat, mióta Sziget a Sziget. Körbe mindenki németül beszél, annyi baj legyen. N...
Nem tudom, kinek az agyából pattant ki az ötlet, miszerint az idei EFOTT helyszíne Fonyódon, a Balaton mellett legyen, de kívánom neki, hogy transzcendens hattyúk, sirályok, angolnák, zöldmoszatok dicsőítsék szakadatlan. Ez ugyanis akkora feelinget kölcsönzött a fesztiválnak, hogy bátran kijelenthetem, az év legjobb hangulatú (zenei) rendezvényén s...
Facebook
Twitter