Kezdeném rögtön ott, hogy nem vagyok Kotzen-komplettista, Richie zenekaros tevékenységét azonban nagyra tartom, ugyanis véleményem szerint mind a Poison, mind a Mr. Big zenei világához igen sokat tett hozzá annak idején. Blues alapú, ízes gitározása már szemtelenül fiatalon nagy nevet faragott belőle abszolút megérdemelten, és az említett sztárbandákba is ennek révén kerülhetett. Szólóban sem távolodik el gyökereitől, ritkán hallani ennyire feelinges, bluesos rockmuzsikát, mint amit (f)ezen alkalommal előadott két társával (és gondolom, a korábbi magyarországi alkalmakkor is – én sajnos most tudtam először elcsípni). Tényleg óriási volt, ahogy egyszercsak fogta magát a trió, felsétált és belevágott a muzsikálásba, olyan elánnal, örömmel, húzással és megszólalással, amit valószínűleg sem tanulni, sem tanítani nem lehet – ez vagy megy magától vagy zenészként legjobb, ha elfelejtjük ezt a stílust (és persze attól még lehetünk kiválóak más műfajokban).
