Idén is óriási sikerrel rendezték meg az észak-németországi Wackenben a kontinentális Európa legnagyobb metalfesztiválját, ahol közel 80 ezer ember élvezte végig az idei fellépők műsorát. A rendezvényről jó ismerősünk, rendszeres olvasónk és korábbi alkalmi szerzőnk volt olyan kedves, hogy részletesen beszámolt nekünk. Írását két részletben adjuk közre a hosszú hétvége folyamán, íme az első fejezet!
Előzetesen kétesélyesnek tűnt, hányan ismerik Magyarországon a Black Stone Cherryt, és most nem mantrázom el a szokásos mondatokat arról, mennyire lassan és érdektelenül reagál a hazai közönség a kint jól futó fiatalabb – értsd: már a 21. században feltűnt – bandákra, ha azokat nem Sabatonnak vagy Korpiklaaninak hívják. Chris Robertsonék első budap...
A fiatal, mindössze két éve létező RockPart fesztivál egyre nagyobb kedvenc szerkesztőségünk körében, és mind többen utazunk le eltölteni ott egy vagy több napot. Talán nem számít nagy meglepetésnek az a tény sem, hogy a Balaton közelsége is vonzóvá teszi a rendezvényt: fura módon én például még másfél hete is úgy voltam vele, hogy több oknál fogva...
Tavaly afféle fesztiválkörképet készítettem, amelyen keresztül inkább a hangulatot és a kavalkádot, a rendezvény sokszínűségét szerettem volna bemutatni és idén sem lesz másképp. Akinek viszont a tavalyi cikk nem tetszett, reményeim szerint az első nap beszámolójából megkapta a szakszerűséget, és nincs ellenére, ha ezúttal is csapongok majd össze-vissz...
Hónapok óta lehetett tudni, hogy 2015 egyik legfontosabb napja metalilag július 29. lesz, amikor is egy színpadon játszik Székesfehérváron a Judas Priest, a Zakk Wylde vezette Black Label Society, illetve Gus G. és szólózenekara. A kedvező jegyárak és az erős felállás meg is tette hatását, az idei FEZEN első napja helyből nézőcsúccsal nyitott, tény...
Nem tudom röviden leírni, miért okoz számomra felemelő és euforikus örömöt minden alkalommal egy Cannibal Corpse-koncert, de ez az első, 1998-as találkozásunk óta így van. Hosszan ugyan tudnám ecsetelni, de maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül hangoztatom folyamatosan, hogy a Cannibal Corpse a death metal Slayere. Abban a MÁSfajta energiában, amit...
Valahogy úgy alakult, hogy hiába hallgatom a Sepulturát az 1989-es Beneath The Remains lemezük óta, mégis a 2006-os Petőfi Csarnokos koncertjükre jutottam el első alkalommal, pedig jártak erre néhány alkalommal azóta is, igaz, a fővároson kívül. Korábbról pedig az 1993-as Paradise Losttal való közös koncertjüket említeném, ami a megboldogult Rockla...
2015. július 25. – napra pontosan harmincöt évvel ezelőtt jelent meg a Bon Scott halála által eredményezett sokkból főnix-szerű feltámadást és egy új énekest, Brian Johnsont hozó Back In Black , az AC/DC pedig még mindig aktív. Sőt, a jubileum napján épp Varsóban játszottak, a lengyel főváros pedig ennek eredményeként olyan volt, mintha csak A rock k...
Ha van csapat, akikre illik a hazajáró lélek matrica, a Skindred mindenképpen ilyen, Benji Webbe és walesi alapcsapata ugyanis alig több mint fél évvel teltházas, akváriumos bulijuk után ismét Budapesten volt, hogy megörvendeztesse a ragga metal hazai híveit. A koncertet megelőző hét Rockmaratonnal és egyéb programokkal is terhelt volt számomra, így el...
Huszonötödik születésnapját ünnepelte idén a Rockmaraton, ami döbbenetes szám, a szervezőknek pedig sikerült is a jubileumot megfelelően erős felhozatallal emlékezetessé tenni. Annak ellenére, hogy lassan két évtizede járok koncertekre és fesztiválokra, a Rockmaraton eddig valahogy kimaradt, így kellemes meglepetésként ért, hogy van még itthon olya...
A Hegyalja elmaradásával szívó (vagy nem szívó) tömegekről (vagy nem tömegekről) már mindent leírtak/tunk az elmúlt hetekben, amit lehetett, így felesleges lenne ismét elmantrázni az unalomig ismert tényeket. A lényeg ebben az esetben úgyis ugyanaz, mint a Nightwish esetében: két zenekart a szerencsétlen fejlemények dacára is sikerült megmenekíteni, ...
A kedd estém az energikus, cicomamentes thrash metal jegyében telt el a Rockmaraton második napján, a szerda azonban egész másfajta szórakozást kínált. Mivel a Hegyalja Fesztivál (pontosabban Kingdom Of Hegyalja) sajnos idén is földbe állt, a szervezők átmentették a Nightwish fellépését a Petőfi Csarnokba, így néhány kompromisszum árán ugyan, de az...
A belgiumi Rock Zottegem amolyan igazi másodvonalbeli fesztiválnak tűnik, amelyet már vagy két évtizede rendeznek meg a flamand viszonyokhoz mérten a semmi közepén – Brüsszeltől körülbelül 50 kilométerre – található álmos kisváros hatalmas kukoricaföldje mellett. A korábbi években olyan húzónevekkel lehetett itt találkozni, mint a Europe, Alice Coo...
Mivel a kollégák nagy része Dream Theateren sznoboskodott, ismét én vagyok kénytelen beszámolni arról, amihez nem értek. Szerencsére nem ez az első eset – lásd a bécsi Exodust –, és persze érdemes megjegyezni azt is, hogy thrash-felelősünk, Kiss Gábor eleve nem is csípi különösebben a Sepultura-családfát. Sok választás tehát nem maradt, pedig eredetile...
Harmincadik születésnapját ünnepli a progresszív metal vitathatatlanul legnépszerűbb bandája, a Dream Theater, ezen jeles alkalomból pedig természetesen hozzánk is ellátogattak. Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen az ötös szerencsére elég gyakran felbukkan errefelé, egy újabb Dream-koncert azonban minden körülmények között rangos és komoly ese...
A legendák természetéből adódik, hogy az ember egészen máshogy áll hozzájuk, mint egy mezei zenekarhoz. Ha valaki már annyi mindent letett az asztalra, hogy bekerül a rockvilág közmegegyezéssel hozsannázott elit köreibe, akkor vele szemben valóban sokkal elnézőbbek vagyunk, és még egy közepes, netán hakniszagú produkció után is hajlamosak sokan üdv...
A tavalyi remek tapasztalatok okán meglehetős optimizmussal vettük az utunkat ismét Sopron felé: ugyan jól tudtuk, hogy a szervezők továbbra sem teljesen a mi ízlésünk szerint rendezgetik a kínálatot, a régió egyik legjobban szervezett, leghangulatosabb eseményére igyekeztünk. A Volt tulajdonképpeni első napjára éppúgy megtelt a Lővér Kemping, ahog...
Egyszer láttam eddig élőben a Totót, 2006-ban ugyanitt , és az akkori koncert csalódásként maradt meg bennem. Iszonyatosan vártam Steve Lukatheréket a zseniális Falling In Between lemez után, ők azonban haknira vették a koncertet, amit pedig Bobby Kimball produkált azon a bulin, azt leginkább az ő reputációja érdekében fedje jótékony homály... Azóta pe...
Mi kell ahhoz, hogy az ember sokadszorra is megegye gyakorlatilag ugyanazt, és még élvezze is? Ha valaki, akkor Mike Muir bizonyosan tudja a nagy titkot, mert a Suicidal Tendencies újabb budapesti koncertjébe ismét nem lehetett belekötni. A Los Angeles-i hardcore/thrash/crossover ikonok az előző hazai buliknál némiképp kevesebb néző előtt léptek sz...
A nyárindító „best of '70s" hetet nem is lehetett volna megfelelőbben zárni, mint az utóbbi évek legsikeresebb retro-csapatának első pesti bulijával. Külön érdekes volt, hogy mindhárom, az „eseménysorozat" keretében látott banda más-más aspektusból idézi meg a korszakot: a Uriah Heep az eredeti dínók egyikeként ott volt a fénykorban és sokadszorra de...
Mivel az elmúlt években tényleg eléggé túlpörgettük a témát, nem feltétlenül terveztem megírni a 666. Europe-cikkemet (már csak Andor kollégánk lelkibékéje miatt sem), de a szerkesztői kérésnek nem tanácsos ellenállni nálunk sem. Emellett persze pár gondolat amúgy is felmerült bennem, érdemes tehát mégis papírra vetni ezeket, hátha érdekel valakit ...
Nem győzök pironkodni amiatt, hogy gumithrasher létemre egyedül én képviseltem a szerkesztőséget nemcsak a márciusi Death To All-bulin , hanem ezen a másik kiemelt fontosságú eseményen is – én kérek elnézést már előre is, „hülye vagyok hozzá" sorok következnek!
Miután az Accept-buli buli előtt - és főleg után - majd' megfagytunk, majd azóta átment rajtunk pár remek vihar, első körben nem bántuk, hogy a sokadik budapesti Heep-koncert is fedett lesz, de tekintve, hogy pont aznap kezdett igazán belehúzni a nyári időjárás, rendesen befülledt a Barba Negra már a P. Box kezdésére is. Persze nincs ezzel gond, hisz...
Élőben még nem volt szerencsém a kultikus ős-doom Saint Vitus legénységéhez, így kapóra jött ez a hajós buli, ráadásul a zenekar sok szempontból kuriózumnak számít napjaink fémzenei dömpingjében. Wino tavalyi balhéi miatt nem csoda, hogy a főnök Dave Chandler jobbnak látta reaktiválni a zenekar első énekesét, Scott Reagerst, amit én a koncert fényé...
Szép lassan hagyománnyá válik, hogy nagyjából félévente minőségi, ám nem túlzottan ismert kiscsapatokat felvonultató, kvázi minifesztiváloknak ad otthont a Dürer kisterme. Május utolsó napján is valami hasonló történt, mikor a Skull Fist headlinerkedése mellett hat brigád lépett színpadra.
Bár eredetileg csak csütörtökre készültem, a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően végül a Rock In Vienna harmadik napjára is eljutottam. Igaz ugyan, hogy csak este kilenc körül estem be, de még így is időben érkeztem, hogy a KISS 40. szülinapi turnéjának bécsi állomását elcsípjem. Gene Simmonsék egyikei legrégebbi kedvenceimnek, ráadás...
A Hellyeah számára első blikkre komoly felhajtóerő, hogy kik zenélnek benne, ez azonban durvább elvárásokat is támaszt velük szemben, így a kérdés ezen oldalát nem dimenzionálnám túl. Az eleinte „ki tudja, mi lesz ebből hosszabb távon"-jellegű projekt mára ráadásul négylemezes zenekarrá fejlődött, és ez a négy lemez simán bekerült az amerikai Top 2...
Facebook
Twitter