A tavalyi Rockmaratonon már bemutatkozott Magyarországon az Angela Gossow helyett Alissa White-Gluzzal kiálló Arch Enemy, most pedig az önálló buli ideje is elérkezett. Ugyan Unearth végül – az eredeti tervekkel szemben – sajnos nem volt, Mike Amotték aligha okoztak csalódást a tábornak ezen a forró hétfő estén.
Bár valamennyire bosszankodtunk azon, hogy áttették az eseményt a Trackből a sima Barbába (elsősorban azért, mert ezzel elég későre csúszott az Accept kezdése), az aznapi időjárás alakulása miatt utólag nagyon is bölcs lépésnek bizonyult a csere. Bár nem félünk, nem fázunk, mert melegít a metálunk, azért nem lett volna kellemes minden idők egyik le...
Ma már a hazai rockszíntér legendáriumának emlékezetes fejezete az 1996-os, a BS-ben (fiatalok kedvéért: a mai Aréna elődje) megrendezett Def Leppard-koncert, amelyet a részben ironizáló, részben könnyes szemű (néha a kettőt ötvöző) megemlékezők szerint az akkor Magyarországon állomásozó IFOR-erők kimenőt kapott egységei mentettek meg a kínos bukás...
A 2010-es Metalfest után megfogadtam, hogy soha többé nem megyek Sonata Arctica-koncertre, az a fellépés ugyanis minden szempontból borzalmasan gyengére sikeredett, és őszintén szólva az utóbbi lemezek sem hozták vissza a kedvemet a bandához. Korai anyagaikat, leginkább pedig a debüt Eclipticát viszont manapság is szívesen hallgatom, így mikor kiderü...
Az egyszeri sajtós az állát vakargatva keresi a rárepülési szöget egy Roxette koncertre 2015-ben, de jellemzően aligha találja meg azt a nézőpontot, ahonnan mindez majd a kívülállók, vagy legalább a maga számára izgalmassá tehető. Elhatározza hát, hogy cifrázás nélkül egyszerűen élvezni fogja kamaszkora legszebb dalait ezen a kora nyári estén, és h...
Alig másfél hónappal a június végi Toto-koncert előtt a csapat rajongói igazán remek műsorral melegíthettek, hiszen nem más lépett fel az A38 színpadán, mint az 1992-ben elhunyt Jeff Porcarót a dobok mögött váltó Simon Phillips. Ráadásul Simon azzal a Protocol projecttel érkezett, amiben egyik társa Andy Timmons, akire még mai is könnyes szemmel go...
Rock Ballet Extravaganza – szólt a szlogen a Heart Of Storm címre keresztelt produkció kapcsán, a bővebb promószöveg pedig szimfonikus rock aláfestéssel kísért modern balettet ígért. Mindezt Derek Sherinian, Tony Franklin, Greg Bissonette és Brent Woods előadásában, ezen névsor pedig már önmagában is meglehetősen érdekfeszítő, ha pedig figyelembe v...
A Cavanagh fivérek dalai a Silent Enigma – A Fine Day To Exit albumok közötti időszakban hatalmas hatással voltak rám, a középiskolás években szellemi-lelki és zenei szempontból is mindennapi betévőnek számítottak az Anathema KAZETTÁK, és máig át tudom érezni minden sorukat, rezdülésüket és nyomorukat. És bár az egykori melankolikus doom császárok vé...
Ha új Mono-lemez, akkor azt egy hazai Mono-koncert is követi. Szerencsére már évek óta ez a menetrend, de sajnos ez a sajátos zenei élményt nyújtó, japán mivolta miatt alapból különleges zenekar még mindig csak egy maroknyi rajongót vonz idehaza. Nem mondom, hogy könnyű zene az a fajta atmoszférikus instrumentális utazás, amit a Mono nyújt, de mind...
Noha pár éve kijelentettem, hogy a zsebkendőnyi színtér belterjessége miatt nem fogok magyar bandákról írni, ezt egyrészt elsősorban az „őszinte, kőkemény rock" nagy öregjeire értettem, másrészt pedig a rocksajtó-szabadság jegyében akkor és úgy szegek meg bármilyen „fogadalmat", ahogy nekem tetszik. Ha pedig úgy vesszük, ezt egy-egy fesztiválbeszám...
Van annak ideológiai és zenei oka egyaránt, hogy a Laibach rendre ismétlődő jelenéseit magam elől is elhallgatom. Alapvetően nem kenyerem, amikor a muzsikát a politikával keverik, sőt, az előbbit esetlegesen az utóbbi közvetítő eszközévé degradálják. Milan Fras és aktuális csapata mindig határozott üzenettel érkezik a porondra, élő fellépéseiken pe...
Magazinunk és az előzenekarok viszonya lassan kezd közhelyszámba menni, lassan tehát pénzbüntetést kellene házon belül szednünk azért, ha valaki egy-egy cikkben vagy akár a belső fórumokon megemlíti. Még egyszer utoljára azért megemlítem, hogy minden igyekezetem ellenére sem sikerült lekésni az osztrák Garagedays műsorát, pedig diszkriminatív módon a...
Érdemes kicsit visszamenni az időben, és személyes vizekre evezni, hogy érzékeltetni tudjam a Corrosion Of Conformity rám gyakorolt hatását. 1994-ben hihetetlen mennyiségű és minőségű album jelent meg – Pantera , Soundgarden , Prong , Danzig, a John Corabi-féle Motley Crue és még sorolhatnánk napestig. Egy LP azonban még ebből a nagyon erős termésből is ki...
Ha jobban belegondolok, Freddie Mercuryn és a Slayeren kívül nem nagyon van olyan tényező a rockzenében, amellyel kapcsolatban szinte minden kolléga véleménye megegyezik a szerkesztőségben, de ha egy kicsit jobban megerőltetem az agyam, Chuck Schuldiner munkássága is ezek közé tartozik. Hiszen a thrasher Kiss Gábor, a blacker Balázs, a stoner Andor...
Kissé ünneprontó leszek, de kevés dolog hagy hasonlóképpen hidegen, mint egy instrumentális album megjelenése a prog/jazz metal színtéren, ekként transzba nem estem tőle, de tény: a koncert napján a nevében is óriás Giant Electric Pea kiadónál jelent meg a Special Providence negyedik nagylemeze, az Essence Of Change. Ami ellenben egészen biztosan t...
Az Overkill annak idején viszonylag későn jutott el először Magyarországra, de azóta azért kisebb-nagyobb rendszerességgel itt vannak, aminél az újabb budapesti buli láttán aligha kívánhatnánk jobbat magunknak. Különös hangulatot adott ennek a fellépésnek, hogy Blitzék ezúttal a Sanctuaryvel érkeztek Budapestre, hiszen azon a bizonyos 1998-as estén m...
Ha Devin Townsend jön, akkor menni kell, ez nem kérdés, hanem tény. 2012 decemberében láthattuk itthon először a kopasz gumiarcút, aki akkor a Fear Factory társult headlinereként, de időben a Los Angeles-i cybermetalosok előtt lépett színpadra az A38 Hajón. Nem hiszem, hogy csak számomra volt akkor ő az igazi főattrakció, utána Dino Cazareséket kevés...
Jó dolog, hogy Bécs közel van, hiszen ha egy-egy nem kimondottan must-see, de azért érdekes buli szombati napra esik és még az időjárás is kellemes, mindig érdemes rászánni egy délutánt a kiruccanásra. Igaz, kicsit gondban voltunk egy csomó étterem, cukrászda és söröző nyitva(nem)tartásával, de a Hundertwasser-múzeum tárt karokkal fogadott, így nem...
Kinek áldás, kinek átok: a Subscribe személyében a kortárs metal színtér egyik meghatározó (álom)téglája esik ki a napokban a falból. Csongor Bálinték megadják a módját az eltávozásnak, jelenleg azoktól a kluboktól búcsúznak, ahol ma is a legjobban mutatnak, és ahonnan az őket körülvevő jelenség gyökerei származtathatóak. Ez a pénteki, A38-as buli ...
A fejemben motoszkáló kisördög végül csak győzedelmeskedett, így néhány héttel a zseniális bécsi Queen-koncert után ismét kocsiba pattantam, hogy másodszor is átéljem az élményt, ezúttal a lengyeleknél. A bulinak otthont adó Kraków Aréna Lengyelország legújabb és egyben legmodernebb létesítménye, amely gyakorlatilag a mi Papp László Sportarénánk mása...
Bár még csak február közepe van, bátran ki merem jelenteni, hogy az év egyik legjelentősebb rockzenei eseményén már túl vagyunk. Nem azért, mert a világ egyik épp aktuális szenzációja járt az országban, hanem azért, mert egy olyan kultikus figurát láthatott a Népligetbe ellátogató közönség, akit méltán tekintenek sokan zseninek, és ráadásul összeak...
A Slipknot a kezdetektől fogva megosztó zenekarnak számít, és ez már minden bizonnyal örökre így is marad. Eleve erre predesztinálta őket a sajátos felállás, a látványos imázs, a szélsőséges, brutális zene, azon időszak szellemisége, amikor felbukkantak, majd később a mindenkit megdöbbentő léptékű sikerszéria, a belső válságok, a különböző lebegtet...
Kevés dologért vagyok irigy a szüleimre. Sőt, ha valaki megkérdezné, van-e olyan mozzanata az életüknek, amit szívesen elcserélnék velük, mindössze egy dolgot vágnék rá gondolkodás nélkül feleletként: jó lett volna, ha 1986. július 27-én ők matchboxoznak otthon négyévesen, és én csápolok a Népstadionban. Természetesen a Freddie Mercury vezette, ekk...
Hol van már az az időszak, amikor az ember nem sétálhatott végig úgy a Nagykörúton, vagy pláne nem mehetett le úgy egy koncertre, hogy ne jött volna vele szembe legalább egy Cause Of Death- vagy The End Complete-póló? Rég tovatűnt, és soha nem is tér vissza, ez nyilvánvaló. Viszont az Obituary Magyarországon is kitörölhetetlen nyomokat hagyott a na...
Ez annyira magyar! Van abban valami tagadhatatlan sorsszerűség, hogy az idei év (valószínűsíthetően) utolsó koncertélményét a Blind Myself szolgáltatta számomra, miközben a háttérben a Négyszögöl és a nyolcvanéves Leonard Cohen éppen vérre menő küzdelmet folytat az év végi listám első helyéért. Mivel csak egy maradhat, ráadásul a jó Leonard sem jár most...
Goatwhore és társai - erről szólt számomra az este a főváros (továbbra is) legbarátságtalanabb koncerthelyszínén. Elfogultságomat nem tudom és nem is különösebben akarom takargatni, hiszen Sammysatan Pierre Dueték a Constricting Rage Of The Merciless képében az év egyik magasan legerősebb anyagát szállították idén a haldokló régisulis death metal szá...
Az izlandi Sólstafir napjaink egyik leginkább körülrajongott underground üdvöskéje úgy a szakma, mint a rajongók részéről. A srácok a kezdeti black metalos alapú lemezektől fokozatosan építkezve és fejlődve jutottak el mostani, kiemelkedően igényes, hangulatos és művészi muzsikájukhoz, Ótta címmel idén napvilágot látott, immár ötödik lemezük pedig az...
Facebook
Twitter