Shock!

május 27.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Cannibal Corpse, Dark Funeral, Ingested - Budapest, 2023. március 26.

Újra visszatértünk a régi kerékvágásba, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egymás hegyén-hátán tornyosulnak a koncertek nálunk is, metálon belül változatos műfajokon belül, ráadásul a brutálabb vonal hívei kimondottan el voltak kényeztetve az utóbbi hetekben. Mi sem jutottunk el mindenhova, de egy Cannibal Corpse-ot vétek, sőt, bűn kihagyni. Vasárnap este kiváló mulatságnak bizonyult hát a Barba Negrában ezzel a néhány zenekarral, amelyek ismét a sötét oldal felé csábították a közönséget.

cannibal_corpse_k_2023_01

időpont:
2023. március 26.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Red Stage
Neked hogy tetszett?
( 25 Szavazat )

A Stormruler már lefáradt a deszkákról, amikor a helyszínre értem, így az Ingesteddel indítottam az estét, akik kimondottan érdekeltek. Vérbő death metaljuk ugyan nyilvánvalóan klisés, ámde erőteljes, jók a dalok, és fiatal koruk ellenére olyan elánnal játsszák ezt a fajta mélyen bugyborékoló, kicsit metalcore-ral is kacérkodó zenét, mintha legalábbis tíz évvel korábban szocializálódtak volna metálilag. A csapat hat stúdiólemezen és számos EP-n van már túl, szóval nem ma kezdték a szakmát, nálunk is jártak már néhány alkalommal, és az évek meg a rutin azért bőven érződik is rajtuk.

A színpad balján egy babaarcú srác basszusgitározott, aki vélhetően csak kisegít a turnén (végigtúrtam a netet, nem találtam érdemi infót róla): a korábbi basszer, Brad Fuller helyére Dom Grimard érkezett már pár éve, aki viszont csak stúdióban játszik a srácokkal. Jason Evans vokalista felettébb mókás látványt nyújtott a behajlított térdű terpeszben ide-oda dobbantásaival, de rendben vitte a hátán a produkciót vokálok és a színpad belakása terén. Ügyes volt Sean Hynes gitáros is, bár a hangképből olykor hiányzott még egy plusz gitár, öblösebb, erőteljesebb lenne úgy az összkép. És ne feledjük, hogy Lyn Jeffs dobos is nagyon odatette magát. A hangzás sem volt ANNYIRA tökéletes náluk, de bőven érződött az a fajta energia, amit szeretek ebben a műfajban. Engem teljesen meggyőztek hétdalos szettjükkel, nyilván az őrlősebb dalok tetszettek jobban, például a No Half Measures egyik riffhallmaza úgy két perc tájékán, amiről bizony a Nevermore jutott eszembe (igen, Jeff Loomisnak is voltak pont ilyen death metalos kinyúlásai). Nem hagytak levegőhőz jutni az angol srácok, engem totálisan meggyőztek, bőven van bennük még potenciál. Groove, erő, lendület, brutalitás, ízléses formában.

ingested_k2023_01

A Dark Funeral öreg rókák gyülekezete, és nyilván akik miattuk jöttek, azok két death metal banda között fellélegeztek, hogy kaptak egy hailsatanezős, pandamaci-corpsepaintes, bőrszerkós, de bőven pocakot eresztett, középkorú fószerekkel tarkított alapcsapatot, akik a kisujjukból ráznak ki minden black metal klisét úgy zeneileg, mint színpadképileg és mozgásilag. Engem valamiért sosem fogott meg a zenéjük, „oké, de nem maradt meg semmi” kategória, így inkább rápihenve a következő attrakcióra, csak lájtosan figyelgettem őket. Persze azért elismertem, hogy élőben SOKKAL meggyőzőbbek, mint lemezen, és egész jól is szóltak, szóval értem, hogy miért rokonszenveznek velük a rajongóik, de hosszú távon azért nem kötöttek le.

dark_funeral_k2023_01

Náluk is volt már csillió tagcsere, és igazából a lényeg a színpad jobb oldalán volt látható Lord Ahriman személyében, aki szintén marhára megöregedett. Baloldalt Chaq Mol gitáros és Adra-Melek basszusgitáros olykor derékból meghajolva szinkronbillegtek, vagy épp helyet cseréltek a komótosan riffelgető Lord Ahrimannal, középen a nem túl daliás termetű Heljarmadr vicsorgott a közönségre vagy kezét égnek emelve meredten ácsorgott, vélhetően a hatást próbálta fokozni. Akik rájuk érkeztek, nem távoztak csalódottan, és valószínűleg a másik táborból is szereztek néhány szimpatizánst, mert profizmusuk minden szkepticizmusom ellenére tagadhatatlan volt.

dark_funeral_k2023_02

Két lépés távolságból persze saját maguk paródiái kezdenek lenni a számtalan klisével, amit még mindig magukra erőltetnek, de hát valószínűleg munkaköri kötelességről beszélünk, és nincs más választás, mint beleöregedni saját magukba. Szóval két lépés távolságból láthatók azok a repedések, ami miatt nem tudnak megújulni, és bizonyos kor után már egyszerűen nem áll jól ez a műsátánosdi. Két lépéssel beljebb, a rajongók számára nyilván ugyanúgy működik az egész, mint sok évvel ezelőtt, és láthatóan sokan rá tudtak hangolódni az olyan friss dalokra is, mint a Let The Devil In, vagy a korábbi slágerekre, mind mondjuk a My Funeral.

dark_funeral_k2023_03

Aztán jött a Cannibal Corpse és mindent vittek. Legutóbb még a hajó gyomrát töltötték csurig, álmomban sem gondoltam volna, hogy a Barba Negra nagyobbik sátrát is szépen telerakják, ez a mennyiségi ugrás a zenekar ilyen kései korszakában és ilyen cudar, inflációs időkben számomra nagy meglepetés. Valahogy tök jól öregszenek egyébként, nem váltak nevetséges vén pojácákká, akik kalapálós butazenét tolnak, ami mellé egy fura külsejű csávó hörög összevissza – pedig hát igazság szerint tényleg kalapálós butazenét tolnak és egy fura külsejű csávó hörög erre összevissza. Csak közben tiszteletteljes monstrummá növekedtek saját műfajukon belül minden kliséjükkel és randaságukkal együtt. Sokszor mondtam már, hogy a Cannibal Corpse a death metal Slayere, intenzitásban, energiában és hangulatban egyívásúak, és mivel Slayer nincs már pár éve, talán az sem túl nagy szó, hogy bizonyos szempontból kicsit pótolják a Slayert. Mindjárt kifejtem, miért.

cannibal_corpse_k_2023_02

Szóval van az elméletem arra, vajon miért van az, hogy néhány tüskés, zeneileg kimondottan maga alá temető metálzenekar miért válik kikezdhetetlen ikonná, miért nem lesznek nevetségessé vagy jelentéktelenné az évek múlásával, és zenéjük intenzitása, brutalitása és komolysága ellenére élőben miért kúszik be egyfajta, csak rájuk jellemző boldogsághormonokat termelő hangulat, amitől vigyorogsz koncerten, mint a tejbetök. Az ok (szerintem) borzasztóan egyszerű: a zenekar arca, frontembere mindkét esetben – a brutális, belezős, gyilkolós, halálfetisiszta szövegek és a valóban súlyos zene ellenére – kimondottan vidám, kedélyes, mosolygós és kedves figura. Tom Araya ugye nem átallott szélesen vigyorogni két dal között, az interjúkat meg rendre szétröhögte, igazi vidám dél-amerikai arc, Corpsegrinder pedig egy nagyra nőtt gyerek, tök kedves családdal, játék- és plüssmániával. Hát lehet őket nem szeretni?! És ez a gyilkos zenei alapozás, amire ellenpólusként ölelnivalóan szeretetre méltó korona a két frontember, olyan elegyet alkot, ami egyrészt irtózatosan feltölt energiával, másrészt nem tudsz nem vigyorogni és szintén boldogan vigyorgó vadidegenekkel együtt bólogatni, hogy hát ez igen, ők még mindig megcsinálják, és hogyan!

cannibal_corpse_k_2023_03

Ezek után tán nem is kell nagyon ecsetelnem, hogy nem csak a pluszban felpakolt hangládáktól, a szokásos kihagyhatatlan daloktól (így kezdeni, hogy Scourge Of Iron, ugyan már!) meg a precíziós gépezetként összeszokott hangszeres szekciótól volt intenzív a Cannibal Corpse. Balra Rob Barrett és Alex Webster kettőse, jobbra a már bebetonozódott Erik Rutan (micsoda szólókat hozott!), hátul meg a jópofán öregedő Paul Mazurkiewicz, aki bevallottan egyre nehezebben bírja már a szélvész tempót. Tán ezért is kerül be majd lassacskán a programba több vonszolósabb téma a szokásos élve ledarálás mellé, de nem is bánom, elképesztően jól áll a zenekarnak ez a másképp súlyos vonal, noha hosszú távon azért lesz abban kihívás, hogy ne ismételjék magukat. Mert öregedni majd csak így lehet, a gyorsaság már a múlté, és ki akar sportolni hatvan felett a színpadon?

cannibal_corpse_k_2023_04

Persze most még annyira nem variálják a programot, noha értelemszerűen bekerült néhány friss dal az utolsó lemezről, amelyek kiválóan szólaltak meg élőben is. Jól is dörgött a cucc, és ki hitte volna, hogy nők fognak tömegesen sikoltozni egy CC-koncerten, persze Corpsegrinder kérésére, naná, hogy az örökbecsű Fucked With A Knife előtt! És bizony két lépés távolságból ez az egész is csak egy végtelenített zajhalmaz, de két lépéssel közelebbről meg egyszerre felemelő és egyszerre betontömbként rádzuhanó energiagomolyag, elismerésre méltó hangszeres megoldásokkal. Na meg Corpsegrinder megállás nélküli fejpörgetése is kiváló sportteljesítmény, elképzelésem sincs, miképp nem készültek még ki a csigolyái, de a közönség a hangverseny végén megjutalmazta néhány színes plüssfigurával. Szép munka volt, várjuk vissza a zenekart mihamarabb.

 

Hozzászólások 

 
#10 Edward_Richtofen 2023-03-31 16:30
Idézet - Gyuszi:
Idézet - Edward_Richtofe n:
Idézet - Simple:
Én is a kihagyhatatlan Cannibalra mentem, de előtte csekkoltam a Dark Funeral dobosát, akit mindenképp látni akartam azután:) És nem bántam meg, iszonyat durva.


Na igen, a DF-el kapcsolatban sztem mindenképp meg kell jegyezni, hogy Dominator teljesen elmebeteg. Ilyen szinten tiszta és erőteljes blastbeateket azért kevesen tudnak, a pörgetései, staminája is párját ritkítja. Nick Barkerhez hasonlóan sztem méltatlanul keveset hallani róla (utóbbi is mekkorát dobolt a 2001-es Dimmun, csak h a kedvencemet említsem tőle).

Fentiek mind igazak azzal, hogy már egy jó ideje nem Nils Fjellström dobol a DF-ben (óriási kedvenc nálam is amúgy az ember)


Köszi, ez az infó elment mellettem, nem követem őket aktívan. Bármennyire is jó dobos Dominator, maga a DF nekem sosem tartozott a nagy kedvenceim közzé.
Idézet
 
 
#9 Gyuszi 2023-03-31 10:07
Idézet - Edward_Richtofe n:
Idézet - Simple:
Én is a kihagyhatatlan Cannibalra mentem, de előtte csekkoltam a Dark Funeral dobosát, akit mindenképp látni akartam azután:) És nem bántam meg, iszonyat durva.


Na igen, a DF-el kapcsolatban sztem mindenképp meg kell jegyezni, hogy Dominator teljesen elmebeteg. Ilyen szinten tiszta és erőteljes blastbeateket azért kevesen tudnak, a pörgetései, staminája is párját ritkítja. Nick Barkerhez hasonlóan sztem méltatlanul keveset hallani róla (utóbbi is mekkorát dobolt a 2001-es Dimmun, csak h a kedvencemet említsem tőle).

Fentiek mind igazak azzal, hogy már egy jó ideje nem Nils Fjellström dobol a DF-ben (óriási kedvenc nálam is amúgy az ember)
Idézet
 
 
#8 Gyuszi 2023-03-31 09:51
Idézet - okostojás:
Ennyi ember hogyan jöhetett össze egy Cannibalra? Mint egy fesztiválon, még két utcával arrébb is rockerek álldogáltak. A Corpsegrinder meg mitől fura külsejű? Így kell kinéznie egy igazi férfinak.

Hogy hogyan? Mint a cikk is utal rá, a Slayernek vége, így be kell tömni a kultikus brutálzenei hézagot, a magunkfajtának pedig mindig nyitott a füle a jófajta arcgyalu zúzásra. A Corpse meg amúgy is király.
Idézet
 
 
#7 Edward_Richtofen 2023-03-31 09:40
Idézet - Simple:
Én is a kihagyhatatlan Cannibalra mentem, de előtte csekkoltam a Dark Funeral dobosát, akit mindenképp látni akartam azután:) És nem bántam meg, iszonyat durva.


Na igen, a DF-el kapcsolatban sztem mindenképp meg kell jegyezni, hogy Dominator teljesen elmebeteg. Ilyen szinten tiszta és erőteljes blastbeateket azért kevesen tudnak, a pörgetései, staminája is párját ritkítja. Nick Barkerhez hasonlóan sztem méltatlanul keveset hallani róla (utóbbi is mekkorát dobolt a 2001-es Dimmun, csak h a kedvencemet említsem tőle).
Idézet
 
 
#6 Rcooley 2023-03-30 23:07
A My Funeralt azért nem nevezném korai slágernek a 2009-es megjelenésével. Másrészt nem tudom miért ne állna jól nekik az, hogy ugyanolyanok mint 30-40 éve. Egy 20 évestől miért elfogadottabb a sátánosdi?
Inkább a Tom Araya féle aranyoskodó bácsi jellegre, meg Corpsegrinder plüssjeire (atyaég!) mondanám azt hogy nem öregedtek jól.
Idézet
 
 
#5 Szőlő 2023-03-30 20:06
A cikk szerzője: Hölgy. Eme apró, de roppant módon nem elhanyagolható tény tükrében érthető, hogy a zenélő hímneműeket megnézi. Most pl. Nita Struss egy 120 kg-os, lenőtt dauerű, lakossági vörös lenne, nem biztos, hogy Alice-ünk visszavette volna. Vagy anno Tarja a Nightwish-ben egy lappföldi rozmárpásztor minden hájjal megtelt nője lett volna, talán nem fut be akkora karriert. Corpsegrinder meg szép. Belül.
Idézet
 
 
#4 legopizza 2023-03-30 17:34
Idézet - Author and Punisher:
Idézet - okostojás:
Ennyi ember hogyan jöhetett össze egy Cannibalra? Mint egy fesztiválon, még két utcával arrébb is rockerek álldogáltak. A Corpsegrinder meg mitől fura külsejű? Így kell kinéznie egy igazi férfinak.

Gondolom nem a Szilvi esete a pocakos, bikanyakú Georgie.. :))
Amúgy ezt megfigyeltem már több korábbi koncertbeszámol ójánál is, hogy gyakorta időzik el a zenekartagok külsejét taglalva/kritizálva. Ez oké egy glam/heavy metal banda esetében, ahol a színpadi megjelenés szerves része a shownak, de egy vérmocskos, iszapszemű death metal brigád nem feltétlenül hosszúhajú daliás hercegekből áll. ;)


Szvsz más is szokta, sőt sztem érdekes amikor vki külsejét leírják, aztán ha kép is van érdekes összevetni a véleményt a valósággal. Szilvi meg a szakállas arcokat nem kedveli, szóval borotválkozzato k rockerek! :D
Idézet
 
 
#3 Author and Punisher 2023-03-30 17:26
Idézet - okostojás:
Ennyi ember hogyan jöhetett össze egy Cannibalra? Mint egy fesztiválon, még két utcával arrébb is rockerek álldogáltak. A Corpsegrinder meg mitől fura külsejű? Így kell kinéznie egy igazi férfinak.

Gondolom nem a Szilvi esete a pocakos, bikanyakú Georgie.. :))
Amúgy ezt megfigyeltem már több korábbi koncertbeszámol ójánál is, hogy gyakorta időzik el a zenekartagok külsejét taglalva/kritizálva. Ez oké egy glam/heavy metal banda esetében, ahol a színpadi megjelenés szerves része a shownak, de egy vérmocskos, iszapszemű death metal brigád nem feltétlenül hosszúhajú daliás hercegekből áll. ;)
Idézet
 
 
#2 Simple 2023-03-30 16:02
Én is a kihagyhatatlan Cannibalra mentem, de előtte csekkoltam a Dark Funeral dobosát, akit mindenképp látni akartam azután:) És nem bántam meg, iszonyat durva. A Dimmut, Borknagart kedvelem, ez azoknál talán egysíkúbb volt, de élvezetes.
Külön öröm, mikor az énekes felhördül: Hail satan, majd mögöttem megszólal valaki, no, Jesus Christ is the only Lord!!
Jeahh!!
Idézet
 
 
#1 okostojás 2023-03-30 13:25
Ennyi ember hogyan jöhetett össze egy Cannibalra? Mint egy fesztiválon, még két utcával arrébb is rockerek álldogáltak. A Corpsegrinder meg mitől fura külsejű? Így kell kinéznie egy igazi férfinak.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.